"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2012. augusztus 31., péntek

Kajla (is) kollégista lett

Ma bevittem, két napra való cuccal ("szecskatábor"), este telefonált:
- Anya, ugye tudod, hogy HOLNAP REGGELRE kell az öltöny??!
- Holnap szombat, szívem, az évnyitó meg vasárnap lesz.
- De reggel!!
- Nem, délután hatkor.
Jaj, mennyire fog hiányozni.

Izgi

Már nem vagyok Alfa-szűz.
Igaz, a ded hamarabb vezette, mint én.
Viszont nekem nem kellett a Családfő ölében ülni, hogy kilássak a szélvédőn.
És még sosem éreztem, hogy ennyire nem illik hozzám egy kocsi, mégis meg tudnám szokni. Höhö.

Kicsit unom

Ha egy hivatalos személy, bizonyos információk birtokában, de gyakorlatilag ismeretlenül leszaranyázza az embert, az felvet kérdéseket.
Elsősorban természetesen önvizsgálatra késztet a tekintetben, mindent megtettem-e, hogy ne legyek szaranya, és mennyire voltam/vagyok mégis az.
Másodsorban miért ilyen rossz a pr-om, javíthatnék-e rajta, vagy ne törődjek vele.
Harmadsorban megengedheti-e magának egy hivatalos személy, hogy engem minősítsen, elítéljen, megalázzon, illetve biztosan a megfelelő pozícióban van-e.
Nem tőletek kérdezem, inkább csak jelzem, min morfondírozok mostanában ahelyett, hogy írnék.

2012. augusztus 30., csütörtök

Szőke Hercegnő

(Nagylány mesél.)
- ... és aztán megettük a fahéjat...
- Magában??
- Nem, cukorral.

2012. augusztus 27., hétfő

Kíváncsi lennék

...ha az ebadta éjjel 11 után felhívja az anyját az edzőtáborból, hogy MOST AZONNAL kell küldeni egy igazolványképet róla az MLSZ-nek a leigazoláshoz, különben romba dől ígéretes futballista karrierje, és az anya ahelyett, hogy közölné az ebadtával, hogy az MLSZ-nél nyilván nem ülnek izgatottan a számítógépnél, hogy vajon megérkezik-e még éjfél előtt a fotó, vagy sem, tehát bőven elég másnap reggel intézkedni, szóval ehelyett az anya képeket tölt le a vészbukról, fotoshoppol, majd beküld (és mindezt el is meséli egy kísérőlevélben), akkor az anya vajon elég nagy balek ahhoz, hogy az MLSZ-nél egymás hasát fogva röhögjenek rajta egész délelőtt??

Dolgok

Az anti-gasztrobloggerség már a munkafolyamatok meg(nem)tervezésében is tetten érhető.
Például az anti-gasztroblogger egyszerre süt csirkét a sütőben és palacsintát a tűzhelyen. A kánikulát követő első kellemesen hűs napon.
Megjegyzés: úgy látszik, a hőhatás erkölcsileg is romboló, mert végül megettem az egyetlen baracklekváros palacsintát, amit kifejezetten Kajlának csináltam. Bár lehet, hogy ilyesmire nem vetemedtem volna, ha nem kell sütés közben A Dolog című horrort néznem, a fiúk kommentárjával.

Fokozatos

Három nap alatt fél évet léptünk vissza az időben, legalább is ami az elválasztást illeti. Vagyis a ded túl van egy háromnapos víruson, amiről a doktornéni azt mondta, hogy mivel nagyon magas lázzal, hasmenéssel és durva torokfájással jár, és emiatt fontos, de nehéz a folyadékpótlás, ezért tök jó, ha legalább az anyatejet elfogadja, kapjon minél többet. A ded pedig két priznic között simán visszaszokott az adlibitumhoz. Hurrá.

2012. augusztus 26., vasárnap

Feladvány

Tegnapi kép:


Mai kép:


Aki megtalálja az öt apró különbséget (leszámítva, hogy nem sikerült pontosan ugyanabból a szögből fotózni)


...az rendet csinálhat a szobában.
De nem biztos, hogy öt van.
Eredetileg egyébként azt szerettem volna bemutatni, milyen gyorsan készül az a valami, amit a szétszedett motorcsónakból kezdtek építeni.

2012. augusztus 25., szombat

Napi kajlaság

Eddig vödörrel hordtam a forró vizet a fürdőszobából a teszkógazdaságos medencébe (a kerti csapból töltöttem föl hideggel), de ma fejben kidolgoztam egy gyorsabb módszert. Fel is vetettem a Családfőnek, működhet-e az, ha engedek vizet a kádba, aztán belerakom a slagot és megszívom a másik végét a medence mellett... Nézett ámulva, majd megkérdezte, arra nem gondoltam-e hogy egyszerűen csatlakoztatom a slagot a benti vízcsaphoz. Ja, hát úgy is lehet... Bár kevésbé kreatív megoldás.
Na. Egy ideje folyt a víz, amikor a gyerekek szóltak, hogy már csak langyos jön. Mondtam nekik, hogy ezek szerint kifogyott a forró a cirkóból, várni kell egy kicsit. Erre Kajla: akkor hozzunk bentről vödörrel!

Két évvel beljebb vagyunk

Mindig mondom, hogy a jót is észre kell venni.
Tessék.
Ezentúl lassabban kopnak a vízórák.

(Mivel legutóbb kiderült, hogy a hivatkozásokat nem szoktátok megnézni, szólok, hogy ezúttal a "vízórák" és a "tessék" szó a link, figyelmen kívül hagyásuk nehezíti a bejegyzés értelmezését.)

2012. augusztus 22., szerda

A mellékkörülmény

- Jó napot kívánok. Visszahoztam ezt a cipőt, mert kilyukadt a talpa.
- Ez szörnyű állapotban van. Teljesen kilyukadt.
- Igen. Erről van szó. Három hónapja vettük.
- Biztosan nem egyik napról a másikra lyukadt ki. Akkor kellett volna elhozni, amikor már az első kis sérülés látszott rajta.
- Csakhogy a gyerek az édesapjával él, nem nézegetem naponta a cipőjét, nekem akkor mutatta, amikor már lyukas volt.
- Ez, hogy kivel él a gyerek, MELLÉKKÖRÜLMÉNY.
- Szerintem is, a lényeg, hogy három hónap alatt kilyukadt a cipő talpa!!
- De ez egy 38-as méretű cipő, gondolom már nagy a gyerek, tudott volna szólni hamarabb is.
- Nyilván tudott volna, de nekem nem szólt, nem cipőkről szoktunk beszélgetni...

2012. augusztus 21., kedd

NVM - Összesítés

Több mint egy éve kezdtem írni a Nagy Vizes Mustrát, azóta készült jópár értékelés, ezért most így a nyár vége felé összefoglalom, és ezentúl majd ide belinkelem az újabb részeket, aztán kiteszek oldalra egy képet, amire kattintva ez elérhető lesz, ha esetleg valakit érdekel... És továbbra is arra kérlek benneteket, segítsetek bővíteni, ajánljatok más helyeket, véleményezzétek itt kommentben és akkor szépen egyben lesz. Előre is köszönöm.



2012. augusztus 20., hétfő

NVM - A csiszolatlan Gyémánt

Amikor olvastam Diusnál a tatabányai Gyémánt Fürdőről, és a honlapon megláttam a vízhőmérsékleteket, azonnal elhatároztam, hogy ezt a helyet fel kell vennem a Nagy Vizes Mustrába. Minden nap áradoztam kicsit a Családfőnek arról, milyen jó meleg a víz az összes medencében, ez aztán a nekünk való! Na nem fokozom tovább az izgalmat, odaérve a keserű magyar valóság fogadott, a kiírt hőfokok nyilván "csak tájékoztató jellegűek", vagyis ahol mondjuk az áll, hogy 34-36, az némi jóindulattal lehet 32... A legmelegebb medence a benti babapancsoló, de abban ugyebár nem illik anyukáknak fetrengeni.
Ezt leszámítva (nem könnyű leszámítani egy ilyen fázós öregasszonynak) a kép kedvező, a strand egy völgyben fekszik, szép, nagy, füves-fás területen, a víz tiszta, van sok medence és csúszda (a benti csúszdák sajnos rövidek, és a kintiek sem túl hosszúak, igaz, legalább nem kell magasra lépcsőzni) és egyéb élményelem, és elég nyugágy, és egy remek játszótér, a jegyárak spa-viszonylatban alacsonyak, a kaja ehető. A Szaunavilág kellemes hangulatú, bár csupán három szauna működött a tízből, és a pihenőhelyen vízágyak is vannak. (Vízágyak!) Ja és a burkolatok nem csúsznak, az öltöző padlóját kivéve - be is mutattam egy dupla leszúrt akármit zuhanyozás után a deddel a karomban. Illetve kettőt, de a második már nem volt annyira látványos.

2012. augusztus 19., vasárnap

Pedig még biztosan lettek volna ötleteik

A strand, amit ma kipróbáltunk, odafelé másfél órányira van, visszafelé egy órányira. Ennek oka nem téridő-görbület, hanem a Családfő és a GPS brainstormingja odafelé.
A legszebb az volt, amikor ott, ahol a GPS szerint balra kellett volna fordulni, a halál faszán valami gyár betonkerítésénél egyszerűen véget ért az út.
(A fürdőről majd külön írok.)
Visszafelé én vezettem.

2012. augusztus 18., szombat

Osztják

A vészbuk működését számomra most leginkább eme "felhívás" sorsa szemlélteti:



Miután mind több jószándékú ismerősömnél bukkant fel a kamusegélykérés, tegnap én is kiraktam, a következő szöveggel: "Több mint 25 ezren megosztották. Emberek, gondolkozzatok már, MIELŐTT megnyomtok egy gombot", utóiratként "jaj csak nehogy valaki megossza, mert elsírom magam."
Mára a megosztások száma ezerötszázzal nőtt, és igen, eltaláltátok, az enyémet is továbbították...
Free Isaura!

Fehér Orosz

Jól belehúztak - gondoltam félálomban, amikor reggel megzörrent a zár.
Aztán kiderült, hogy a Családfő a céges buli után hajnali négytől hétig a kocsiban aludt a ház előtt, mert nem jutott eszébe a kapukód.

2012. augusztus 17., péntek

Pénteki dohogás

A mi városkánk talán az egyetlen az országban, ahol fél centi bicikliút sem épült eddig. És nincs is fél centi bicikliút sem. (Ez egyébként nem magától értetődő, mert ugye helyenként egy vödör sárga festékkel megoldják a problémát, de itt nálunk az autóutak és a járdák olyan keskenyek, hogy a sárga festék sem segít.) Tőlünk három kilométerre vezet viszont az ország egyik legszebb bicikliútja, csakhogy odáig eljutni negyed óra tömény életveszély. Eddig felváltva használtam az életveszélyes főutat és egy traktorjárta földutat, de tegnap, hazafelé (haddicsekedjek, kétvárossal odébb voltam a deddel, a Nagylánnyal és a barátnőjével strandon) megláttam a bicikliutat jelző táblát, és bár erősen gyanakodtam, gondoltam kipróbálom. Azóta már tudom, hogy lelkes civilek táblázták ki a bicikliutat. Nem szeretném megbántani a lelkes civileket, mert övék a mennyeknek országa, de basszus, egy kóbor kutyák által kitaposott, öt centi "széles" ösvény a félméteres gazban, egy három méter magas gát tetején az NEM BICIKLIÚT! Azon kívül, hogy a Nagylány majdnem belezuhant a patakba, mindannyiunknak cafatosra törte az alfelét a rázkódás, és hiába a szuperrugózós babaülés, a ded már sírt a végére. Szóval, ha a lelkes civilek hegyikerékpáros gyakorlópályát akartak, akkor gratulálok, de én a harmincéves Csepelemmel inkább maradok a traktorjárta földútnál, ami az ő bicikliútjukhoz képest simított aszfalt. És ma nem megyek sehová, és esetleg beülök egy lavór jeges vízbe.

2012. augusztus 15., szerda

Végre csináltam valamit

Először azt gondoltam, nem írok az olimpiáról, mert már mindent megírtak róla, aztán azt gondoltam, hogy írok az olimpiáról, mert ugyan már mindent megírtak róla, de hát miről nem írtak még meg mindent, végül pedig azt gondoltam, hogy nem az olimpiáról írok, csak megjegyzem: bizonyítva látom az olimpiára áldozott pénz megfelelő hasznosulását, ugyanis nekem például személy szerint sokat segített ma a húsz-huszonöt kilométer után annál a nyüves emelkedőnél, hogy eszembe jutott a bajnokaink kitartása, persze azért jó lett volna, ha szembeszél helyett hátszél van, és milyen szívás már, hogy a hazaút egy ekkora kaptató, amíg nem bicajoztam fel sem tűnt mennyivel magasabban fekszik a mi városkánk mint a szomszéd település. De lám, érdemes volt, itthon vagyok, és már egész szabályosan lélegzem. Fhú. Na csak azt szeretném mondani, hogy szerintem elég hatékony reklám volt az elmúlt két hét a sportnak, meg a küzdeni tudásnak és az akaratnak és blablabla...

2012. augusztus 14., kedd

Csereautó

Micsoda dilemma, hogy elfogadjon-e valaki egy Alfa Romeót másfél hónapra... Höhö

2012. augusztus 13., hétfő

Anti-gasztroblogger sorozat, legújabb rész

Ma ismét megállapítottam, hogy nagyon változatosan főzök.
Minden alkalommal más ízű lesz ugyanaz az étel.

Fel-le

Sosem értettem a nőcis nyavalygást a le nem hajtott vécéülőkével kapcsolatban. Mert ha elvárnám, hogy a hímneműek lehajtsák maguk után, akkor ők elvárhatnák, hogy én meg felhajtsam magam után, ráadásul ez egy csomó fölösleges hajtogatást eredményezne, mert amikor pasi megy pasi után, akkor ismét fel kellene hajtania, majd megint le és így tovább...
Büszke is voltam kicsit magamra, hogy lám, a modern, liberális, demokratikus, nyavalygásmentes hozzáállásom családon belül micsoda előzékenységhez vezetett, hiszen majdnem mindig lehajtva találtam az ülőkét.
De nemrég rájöttem, hogy nem arról van szó, hogy a fiaim lehajtják, nekem szóló figyelmességből. Nem. Egyszerűen nem hajtják fel...

2012. augusztus 11., szombat

APG örök - A rajzokat tessék hozzáképzelni!

  • Reggel Apus, Anyus, Nagylány és a ded beültek a nagy, fekete autóba, és elindultak a Külker parkba, egy nyári, karatés összejövetelre.
  • Az út nem lett volna olyan hosszú és kanyargós, ha nem kapcsolják be a GPS-t... A manóba - mondta Apus egy jókora kerülőt követően - lehet, hogy elromlott ez a szegény kis készülék!
  • Így mire megérkeztek, az edzésnek épp vége lett, már csak a futás volt hátra. Apus ügyesen futott a csapattal, Anyus, Nagylány és a ded pedig sétáltak a szép, zöld parkban.
  • Ezután strandröplabdázás következett. Apus és Nagylány beállt játszani, Anyus szurkolt nekik, a ded pedig egy helyben ácsorgott a pálya szélén, nem mert megmozdulni, ő nagyon fél a homoktól. Amikor Anyus már eleget szurkolt, és a ded eleget félt, lementek a büféhez.
  • Mire elkészült az ebéd, Apus és Nagylány is befejezte a játékot. Sajnos beborult az ég, és hideg szél fújt, ezért Anyus, Nagylány és a ded fáztak. Ejnye, milyen hűvös van - gondolta ebéd után Anyus - mi lenne, ha nem fürdenék?... Aztán mégis átöltözött a gyerekekkel.
  • Nincs valami jó strandidő - mondta az úszómester bácsi a néptelen fürdőhelyen. Tényleg nincs - felelte Anyus, és megpróbált besurranni Nagylánnyal és a deddel a babamedencébe, ahol jó meleg volt a víz. De az úszómester bácsi kizavarta. Akkor Anyus mosolyogva bemászott a versenymedencébe, de hiába úszott, továbbra is nagyon fázott.
  • Amikor már Nagylány és a ded is vacogtak, mind visszamentek az öltözőbe, és jó sokáig álltak a forró zuhany alatt. Mire felöltöztek, eleredt az eső. Ó, milyen csodaszép ez a park esőben - gondolta Anyus.
  • Nagylány szerette volna, ha Anyus leméri, mennyi idő alatt tud végigfutni az 500 méteres pályán. Nem indulhatnánk inkább haza? - kérdezte Apus. Ugyan már, igazán vidám dolog lesz esőben futni! - mondta Anyus. És akkor Anyus és Nagylány először lassan kocogtak végig a pályán, aztán előbb Anyus mérte le Nagylány idejét, majd Nagylány mérte le Anyus idejét, végül hárman együtt futottak a deddel. Ez volt a legjobb, mert nyolc és fél percig tartott, és csak icipicit áztak bőrig.
  • Azután Apus, Anyus, Nagylány és a ded beültek a nagy, fekete autóba, és elindultak hazafelé. Anyus vezetett, mert Apus ebédnél ivott egy sört. Apus nagyon szereti a sört amikor Anyus vezet, mert olyankor mindig sokat tud nevetni.

2012. augusztus 10., péntek

Zárójelben

A Négyek majdnem az egész szünidőben táborban vannak, hol itt, hol ott, meg nyaralnak velünk, hol ezzel, hol azzal, és már többször úgy tűnt, elegük van a táborokból és a nyaralásból, és micsoda szülő az, aki ilyesmire kényszeríti a gyerekét, aztán hazajönnek, fél napot alszanak, majd elkezdenek egymás agyára menni. Így.
És nem panaszképpen mondom, de többnyire semmi szükségük az anyjukra.
Aztán néha mégis. Amikor bajba kerülnek, gondjuk támad, amikor segítségre szorulnak.
Például: "szia, hogy lehet szögletes zárójelet írni?"
Nem tudom. Hát anya az ilyen??

Bár ez inkább szívás

Az éppen kétésfél éves (Isten éltesse, köszönöm, nem azért írom, de tényleg!) ded kedvenc szava a szerintem (remélem nem lesz tudálékos kis majom, mert azoktól zsibbad a fülem). Általában lassan és jelentőségteljesen ejti, mint ma is - mind a tíz kilójával nekifeszül a hirtelen szélrohamnak, szinte ráfekszik, csodálkozva ízlelgeti az érzést, hogy hiába próbál lépni, aztán közli: "szerintem fújás van".

2012. augusztus 9., csütörtök

Alibi - folyt.

Aki netán aggódott, hogy összejön-e a mai alibi, azt szeretném megnyugtatni: igen.
Mindennek a k. gumiabroncs az oka, meg a k. pumpa. Mert a k. pumpa nem kompatibilis a k. gumiabronccsal, csak némi átalakítás után. Ugyanis a bicajom harminc éves, a gumiabroncs valószínűleg úgyszintén, mivel nem emlékszem, hogy valaha is cseréltem volna. És nem csak, hogy nem foszlott még szét, de pumpálni is ritkán kell, valószínűleg harminc éves levegő is van benne. Vagyis volt.
Mert kissé plötyinek tűnt, gondoltam felpumpálom. De ezt a pumpát még sosem használtam, és ugyan a bicikliboltos annak idején megmutatta, hogyan kell átszerelni a matuzsálemgumihoz, de a művelet szakasztott úgy nézett ki, mint amikor a filmben az őrmester három másodperc alatt szétszedi és összerakja az AK-47-est, ezért már akkor biztos voltam benne, hogy én ezt soha a büdös életben nem tudom majd utánacsinálni. És igen. Vagyis nem. Többször kiszereltem a kis bizbaszt a belsejéből és megfordítottam, de hiába.
Egy óra elteltével a gumiban kevesebb levegő volt, mint a harminc év alatt valaha.
Bevettem egy magnebéhatot és elindultam a benzinkútra, mert a fiaim ott szokták felpumpálni a saját bicajaikat.
Ded a babaülésben, sisak a fején, a kerék meg olyan lapos, hogy alig bírok eltekerni a kútig. Sisak le, ded babaülésből ki, akkor szólnak, hogy ezzel a pumpával ezt a kereket itt nem fogom tudni felpumpálni. Ded babaülésbe, sisak a fejére, haza. Valaki dobol az agyamban. Nincs az a magnebéhat ami ez ellen véd.
Na nézzük csak... nem lehet olyan bonyolult... itt ez a kiálló izé, amihez a pumpát kell csatlakoztatni, ez nyilván a szelep, mert ezen van a szelepsapka, amit le szoktam szedni... de van rajta még két csavar... mi lenne, ha mondjuk ezt letekerném... AHA... akkor kijön az egész szelep, meg az összes levegő... nahát, ilyen a szelep... inkább visszateszem... Na, ezzel biztosan nincs baj, talán a pumpát kellene máshogy rárakni... Végre, végre, hogy ez eddig nem jutott eszembe!... Remek, első kerék kész... hátsó... hát, ebből pumpálás után sivít kifelé a levegő... ha már ennyire értek a szelephez, megnézem... hmm, megigazítom a tömítést... ÉS JÓ! ÉS JÓ! Szuper.
De közben marha meleg lett.
És ömlik rólam a víz.
Majd bicajozok holnap.

Alibi

Amikor szilárdan elhatároztam, hogy ezentúl rendszeresen járok bicajozni, épp kánikula volt. Könnyen belátható, hogy hőségriadóban nem egészséges, főleg nem pici gyerekkel.
Aztán jött az esős idő, szinte egész nap zuhogott. Nyilvánvalóan roppant felelőtlenség lett volna így elindulni, belegondolni is szörnyű, hogy a kicsi bőrig ázik és tüdőgyulladást kap.
Majd szélvihar következett. Ugye nem kell ecsetelnem, mennyire veszélyes, ha a szél a szemembe fújja a hajamat, vagy a port... nem beszélve arról, hogy a fülem is érzékeny rá.
Tegnap végre tökéletes időjárási körülményekre ébredtem, kellemes langyos napsütés, sehol egy felhő, szélcsend. Csakhogy éjszaka olyan vacakul aludtam, hogy mire a romjaimból összeszedtem magam, dél lett, és egy álmos gyerekkel mégsem kelhetek útra, mert bóbiskoláshoz a babaülés nagyon kényelmetlen.
Ma még nem találtam megfelelő kifogást. De keresem.

2012. augusztus 8., szerda

Ajánló

Hát ezen kinyúltam.

Háromszáz kis tücsök

Tegnap Pannaa rovariszonyáról eszembe jutott, hogy biztosan nem mindenki látott közületek tücsökgyerekeket (vagy tücsöktiniket, igazából nem tudom ők most éppen hol tartanak), és a zoológiai ismeretterjesztés jegyében felteszek róluk egy képet. Amikor legutóbb írtam a tücskeinkről (vagy tücsökjeinkről), épp fogyóban voltak, hála a halaknak. Viszont úgy látszik, nem törődtek azzal, hogy létük egyetlen célja a halaink táplálása, és sikerült kellemesebbé tenniük az időt amíg felkerültek a napi menüre, így aztán egyszer csak teli lett a terrárium icipici tücskökkel.
A pici tücsök egyáltalán nem olyan mint a pici cica, vagy a pici nyuszi, vagy a pici paci, nem, a pici tücsök nem cukibb mint a szülei. És sokan van.
És amint növöget, nem szépül. De mozgékonyabb lesz.
Amikor felemeltem a terráriumot, hogy kivigyem a teraszra a fotózáshoz, a tücskök megijedtek, és őrült nyüzsgésbe kezdtek, úgy látszott, egyszerre jön rá mindegyik, hogyan lehet kiugrani, ettől össze-vissza paráztam magam. Végül nem rajzottak ki, de a benti képek jobbak lettek, mint a kintiek, úgyhogy az egésznek semmi értelme nem volt, vagyis úgy tűnik, megtanítottam őket szökni, mert délután találkoztam a folyosón az egyikkel. Szerencsére épp volt nálam porszívó.

2012. augusztus 7., kedd

Illusztráció

Római fürdőshöz.
Persze elbénáztam, többszörösen, egyrészt csak most jutott eszembe letölteni, másrészt a vészbukra raktam a tigrist, amit ide szántam. A tigris 350 forint a kínainál, és biztos voltam benne, hogy tíz percig sem bírja, de sajnos kitartott egész nap. A tigris egy hosszú gumifarok egy ostoba fejjel, szóval csak a tigrisminta különbözteti meg némely embertársunktól. Meg a sípolója, ami szintén nem romlott el. Na ez nincs rajta a képen. Ellentétben a Kajla hátával.

2012. augusztus 6., hétfő

Látásvizsgálat

Hitte azt valaki (a Családfőn kívül), hogy a mostani háttér egy kígyóbőr???

Ami tény az tény

A hisztispicsa létforma nem zárja ki feltétlenül az önkritikát.
Ezért díjaztam a dedet, amikor érdeklődve nézte amint szentségelve földhöz csapkodom a babakocsit (nem bírtam összecsukni mert az egyik k. kallantyút elfelejtettem benyomni), majd kimérten annyit mondott "hisztis vagy".

Az abszolút szerencsés

...akinek akkor is használ a placebo, ha nem hisz benne.

Strand

Az egyetlen hely, ahol sajnálom, hogy nem vagyok sokkal súlyosabb, a csúszda. Nagyon irigylem, hogy mások annyival gyorsabbak, amennyivel testesebbek. (Viszont nekem könnyebb fellépcsőzni a tetejére, ráadásul fönntartanak a buborékok a jakuzziban.) De igyekszem kikísérletezni a tökéletes siklást. Tegnap addig próbálkoztam, míg az egyik csőben, középtájon, leestem a gumiszőnyegről. Nem bírtam érte visszamászni, ezért nélküle érkeztem meg, ami elég kínos volt. Már bánom, hogy nem hallgattam meg titokban az utánam jövő markáns véleményét arról a szerencsétlen hülyéről, aki képes elhagyni a szőnyeget.
Amúgy szerintem nem lenne szabad strandra menni akkor, ha valaki épp hisztispicsa és kevésbé szereti a többi embert, mert nagy tömegben, közelről, fürdőruhában az emberek lényegesen bosszantóbbak. A gyerekek is. Például amikor már a tizedik mászott a ded elé a szivárványcsúszdánál (igen, igen, igen...), majdnem odasúgtam, hogy "ha még egyszer félrelököd, MEGHALSZ"...
És, kérdem én, miért sokkolja a többieket köldökpiercinggel az, akinek legalábbis ólomlemezzel kellene elfedni a hasát?!... Ááá, mégsem volt hülyeség a viktoriánus fürdőkultúra...

2012. augusztus 5., vasárnap

Bio

Nemrég Heninek ajánlottam a bio darázs- és légycsapdát, mert emlékeim szerint tavaly nyáron jól bevált nálunk.
Most mardos a bűntudat, mert nem túl olcsó dologról van szó, ezért tulajdonképpen egyáltalán nem vicces, ami azóta történt.
Szóval nem volt sok légy az idén, de gondoltam jobb lenne azoktól is megszabadulni.
Vettünk csapdát.
Beleraktam a szert.
Feltettem a szekrény tetejére, oda, ahol tavaly is volt.
Másnapra a konyha-nappalink teli lett legyekkel.
Mondtam a családnak, türelem, rá van írva, hogy két-három nap múlva kezdi igazán kifejteni a csalogató hatását.
Valóban, három nap múlva háromszor annyi légy röpdösött a konyhában.
Végül fölraktam a lámpára egy olyan ragacsos csíkot, amit utálok. A legyek egy része beleragadt, másik része ragacsosan a poharainkba potyogott, a többi önként távozott.
A csapdában - ma számoltam meg - három muslica van.
Bocs, Heni!

2012. augusztus 3., péntek

Veszélyes beszélgetés vezetés közben

(Részlet, a többit sajnos nem tudom felidézni...)

K: Újbuda Újpest mellett van?
A: Nem, ÚjBUDA Budán van, ÚjPEST meg Pesten.
K: Akkor Újpest Kőbánya-Kispest mellett van?
A: Nem, egészen máshol.
K: De Magyarországon?

Ne ítélj elsőre!

A Nagylány mesélte, hogy kutyásat játszottak a barátnőivel, ő volt a gazdi, a többiek a kutyák, és versenyre készültek.
Csodálkoztam, mert szerintem nem egy irányító típus.
Aztán kiderült, hogy ebben a játékban kutyának lenni volt jó.

2012. augusztus 2., csütörtök

NVM - A Római

Amikor először jártunk a Római fürdőben, még csak fejben írtam a Nagy Vizes Mustrát, pedig az emlékezetesebb alkalom volt, mint a mai. Talán nyolc éve történt, a Nagylány volt annyi idős, mint most a ded. Akkori anyagi helyzetünkhöz képest rettenetesen drágának találtam, a gyerekmedence abszolút csúszásmentes alja pedig véresre dörzsölte mind a négy kölök talpát, ezért a két nyüszítő kisebbet háton, illetve ölben cipeltem a HÉV-ig. Azóta mély megvetéssel gondoltam a Rómaira, ám most úgy éreztem, adnom kell neki még egy esélyt (nem beszélve arról, hogy közeli, tömegközlekedéssel könnyen elérhető strandot kerestem, ahol vannak óriáscsúszdák, és ez eléggé leszűkítette a választási lehetőségek körét).

A NVM eddigi tapasztalatai alapján újraértékeltem a Rómait.
Pozitívumok: hatalmas, ősfás, tényleg gyönyörű terület, puha gyep, árnyék is bőven. Tisztaság mindenütt, a fűben, a vízben, a mosdókban. A csúszdák lejtése megfelelő. Az úszómesterek nem fütyülnek folyton mindenért. A burkolatok nem csúsznak. A belépődíj nyolc éve nem nagyon emelkedett, így most mérsékeltnek mondható. Ja és van egy kis kalandpálya, négytől kábé tízéves gyerekek mérete, a Nagylány kipróbálta, szerinte elég jó.
Negatívumok: a gyerekmedence alja továbbra is olyan mint a smirgli, a ded talpa valószínűleg azért maradt egyben, mert viszonylag keveset mászkált benne. Csak három medence van, és a négy óriáscsúszdából kettő működik, a víz hűvös, a babamedencében is csupán harminc fokos. (Jó, lehet, hogy ez másnak nem hideg, mi a 34 fokosat szeretjük...) Meleg víz még a zuhanyzóban sincs (viszont az öltöző-zuhanyzó komplexum igazi szocreál élmény). A csúszdák illesztése komolyan igénybe veszi a fürdőruhát. A büfék elég drágák, főleg a kaja minőségéhez képest.

2012. augusztus 1., szerda

Gáz

Ötleteket várok két gázmentes napra.
Vagyis holnap hajnali öttől holnapután éjfélig szünetel környékünkön a gázszolgáltatás.
Egy hiperanya ezt nyilván úgy oldaná meg, hogy ma éjjel nem alszik, hanem főz két, három fogásos ebédet, esetleg vacsorát is, majd hajnali négykor felébreszti a családot, hogy mindenki megfürödjön, a második napon pedig elektromos vízforralóval készít fürdővizet hét főre.
Én arra gondoltam, rendelünk pizzát és elmegyünk strandra.
De vajon mit tenne Bear Grylls?
És ti?