"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2012. szeptember 30., vasárnap

Szallasponthu

Nem gondoltam, hogy a szálláskeresés ennyire szórakoztató.
Ajánlom mindenkinek a SzállásGurut, amely ugyan hirdetési oldal, de a rajta szereplő vendéglátóhelyeket írásban minősíteni lehet, és ezt szerencsére sokan meg is teszik. Már vagy másfél órája a hozzászólásokon röhögök. (Nem pórul járt embertársaimon mulatok, csak a szövegeken!) Idemásoltam néhányat, ízelítőül. (Kiemelések tőlem.)

- SAT TV nem volt,pedig fel van tüntetve az oldalon!
A hotel/szálláshely válasza:
Tisztelt vendégeink! Sajnos a SAT TV nézésével tényleg nem tudtunk szolgálni de mentségünk, hogy SEHOL nincs feltüntetve, hogy ilyen szolgáltatás van. Egyetlen reklámunkon sem. Ezért elnézést kérek. Legközelebbi hirdetésükben kiemelten kihangsúlyozzuk, hogy nincs.

- Wc tető folyton a hátunkra csukódott, nem maradt a helyén.

- Gyakran szoktunk az apartman házban egy két napot eltölteni, még soha nem irtunk véleményt de most úgy érezzük megkel tennünk. Egy időben voltunk ott egy előttünk véleményt nyilvánító baráti társasággal! Igénybe vettük a Wellness szolgáltatást most is mint máskor ragyogó tiszta meleg víz nagyon kellemes élményrésszel Isteni szaunával egy pálmafás fürdőházban 500 Ft/ fő reggeltől este 10- ig ,próbáld ki te is de az ilyen baráti társaságok előtt mert utánuk biztos kifordulsz mint mink tettük, a tulajt csak sajnálni tudom ,csodálom a türelmét,Én egyest adnék neki, hogy ezt mért tűri?. Nagy kopasz ember, fekete hajú barátnőjével!

(Egy gyöngyszem:)
- A szállásadó nagyon kedves, segítőkész, és hihetetlenül jól masszíroz!

(Egy másik gyöngyszem:)
- Nem volt forró víz a fürdéshez,csak "enyhén" volt forró,nekem jó volt,a páromnak nem igazán. Ő a forrót szereti.

- Nem túl jól aludtam az ágyon. Nekem több párna kellett volna.

- A recepciótól sokat kellett gyalogolni a szobáig.

- Túl sok volt a vendég.

- A lepedő nem ért végig a matracon.

- Az ágy matraca rugós ezért instabilnak éreztem a fekvést rajta. A hátam minden reggelre megfájdult, lehet azért is, mert én a keményebb matracot szeretem.

- A reggelinél csak fehér kenyér volt semmi más. A családomnak hiányzott a zsemlye vagy kifli, nekem pedig a teljes kiőrlésű kenyér, vagy barna kenyér.

- A zuhanyrózsa kis híján át lukasztotta a bőrünket.

- Amin én mindenképpen változtatnék: a reggeli választék felülvizsgálata (az eperlekvár extrán borzalmas) és mindenképpen jó párnákat adnék minden ágyhoz.

- A szobánkban lévő foteleket nem tudtam használni, túlságosan modern stílusuk, és nagy testsúlyom miatt.

- A fürdőszobát alaposabban is ki lehetne súrolni. Abszolút nem koszos,de én nagyobb hangsúlyt fektetnék rá.

- Ajándék toll, amelyet a távozás alkalmával ki kellett fizetni.

- A szobaberendezés nagyon egyszerű. Billiárd nincs.

- A szoba egy hangyányit kicsi, de ez nyilván csak megszokás kérdése. A gond inkább a fürdőkabinnal volt. Az viszont tényleg kicsi. Nem vagyunk nagy darabok, de akkora csap van felszerelve, hogy minden egyes fordulásnál elzáródott a víz. Nagyon szép, divatos, csak épp túl nagy egy ilyen kis kabinba.

- A hotel területén több macska volt, akik rendszeresen bejártak a recepcióra és a hallba. Engem nem zavart, de azért furcsa volt, és lehet, hogy valakit zavar.

- Sok volt a hangya a szobában csak másodszori kérésre takarították ki a hangyákat. Állítólag az esős idő miatt jöttek a hangyák.

- A felszolgálok nagyon kedvesek voltak kivéve egy embert aki tulzott érdeklődésével zavarta az egyébként jó minőségű és bőséges vacsora élvezetét.

- Az egyetlen probléma este sötétben nincs egyetlen kivilágított tábla ami legalább utalna vmire!

- A sötétítő sötétíthetne jobban, mert így reggel nem tudtam aludni.

- A wellness csomaghoz járó masszírozás elmaradt, inkább bort adtak helyette.

- Mivel nem tudtam milyen idő lesz,így direkt medencés szállást választottam,ami volt is a szálláson csak víz nélkül..A beépített szekrény tiszta pókháló volt,a tv állványon és a gázbojlereken kb. fél centis porréteg...a wc-ről inkább nem is beszélve!
A hotel/szálláshely válasza:
Nem fedia valóságot a leirtak mivel a vendég nem a megfelelőket irta le.

- A TV elhelyezése a mi szobánkban a leglehetetlenebb helyen van, nézhetetlen. De nem lehet mondani, hogy nincs. A hűtő 2 percenként kapcsol, hangosabb mint az utca. Éjszakára mindig ki kellett húzni.

(És az egyik kedvencem:)
- A házigazdák elutaztak és lezárták a fűtést, így egész hétvégén hidegben voltunk. Jól éreztük volna magunkat, ha nem fázunk!!!!!!

Naugye!

Nagyszerű érzés a számomra, hogy másokat is foglalkoztatnak az olyan, hatalmas horderejű kérdések, mint például a guriga-probléma.
Még az sem keserít el, hogy mások alá is tudják támasztani az igazukat.
(Ismét szólok, hogy a linkek figyelmen kívül hagyása káros a megértésre.)

2012. szeptember 27., csütörtök

Hogyan NE előzzünk kerékpáros anyukát

Délelőtt még hitelesen indulatos bejegyzést tudtam volna írni arról a büdös köcsögről, aki majdnem beleborított az árokba, de egy ilyen kellemes nap után, mint ez a mai volt, ölemben egy doromboló cirmossal, alig bírom összekaparni a megmaradt dühfoszlányokat. A lényeg, hogy továbbra sem értem, hogyan mernek a büdös köcsögök kedves autós polgártársaim öt centire elszáguldani mellettem, amikor látják a babaülést, és az abból kiemelkedő bukósisakot, amiről gondolhatják, hogy nem egy kitömött hód fején van. És ha már gyerek is ül a bicajon, akkor ugye elképzelhető, hogy az nem úgy viselkedik, mint egy kitömött hód, hanem izeg-mozog, integet, forgolódik stb. Amitől a bicikli esetleg eltér a tankönyv szerinti egyenes vonalú egyenletes mozgástól. Akár öt centit is. Vagy többet. ÉS AKKOR NEKEM JÖSSZ BAZMEG BÜDÖS KÖCSÖG! Na. Csak sikerült.

2012. szeptember 26., szerda

A szőkék okkal elégedetlenek

Bosszantó, hogy a hirdetési oldalakon csak olyan, kevésbé lényeges opciókat lehet beírni a keresésnél, hogy márka, meg modell, meg évjárat, meg teljesítmény, meg hengerűrtartalom, meg futott km... na és a SZÍN???

2012. szeptember 25., kedd

Zsákos

Miután szomorúan megállapítottam, hogy a ded kinőtte az ikeában kapható legnagyobb babahálózsákot - ami nem valami lenyűgöző teljesítmény tőle, mert azt másfél éves gyerekre tervezték -, elindultam beszerezni egy megfelelő méretűt. A harmadik boltban végre hatalmas választékot találtam, de az örömöm nem tartott sokáig. Alapos szemle után kiderült, hogy három csoportba sorolhatók:
  • nem olcsó, ám nagyon vacak
  • drága, de elég vacak, és még ronda is
  • baromi drága, baromi vastag.
Rövid tépelődést követően (gonosz dolog lenne azzal vádolni, hogy mintegy háromnegyed órán keresztül tapogattam és méricskéltem a k. hálózsákokat) az utolsó kategóriát is kizártam, tekintve, hogy reményeim szerint ezen a télen sem lesz a lakásban fagypont körüli hőmérséklet, viszont a ded sokat forgolódik álmában, ezek a bélelt, nehéz cuccok pedig olyan kölyköknek valók, akik mozdulatlanul hanyatt fekve töltik az éjszakát.
Szóval a probléma nem oldódott meg (ráadásul alig mertem visszamenni az Alfához, mert érkezéskor heveny lámpalázat kaptam a parkolóban unatkozva sasoló apukáktól, és nekikoccantam a szemben álló skodának, majd lazán kiszálltam, mintha mi sem történt volna, de közben legalább másfél deci vizet veszítettem bőrön át). Van valakinek ötlete? (Nem tolatóradart keresek, hanem hálózsákot!!!)

Mantra

(avagy Nem igaz, hogy a kisgyerekek ösztönösen tudnak bánni az állatokkal.)

Ne visíts, mert megijed... Lassabban mozogj, ha futsz, nem fog megvárni... Csak finoman, ne szorítsd... Ne nyúlj a szemébe... Ne rángasd a lábát... Szépen simogasd, ne nyomorgasd, ez nem jó neki... Hagyd békén amíg eszik... Tedd már le, mondom, hogy nem fog szeretni, ha ezt csinálod vele... Halkan... Lassan... Finoman... NE ÜLJ RÁ!!!

2012. szeptember 24., hétfő

Cukicicafotó - Változatok az "alvás" témára

Nagyon kényelmes, puha, SAJÁT kuckójuk van.
EZ NEM AZ.



Ló kérdés

Aki ért a történelemhez, vagy legalább a dámanyergekhez, megmagyarázhatná, hogyan csinálták azt a régi úrikisasszonyok, hogy egész nap csak kézimunkáztak és felolvastak egymásnak meg ilyesmi, aztán néha kilovagoltak? Hogy-hogy nem pusztultak bele az izomlázba??

2012. szeptember 23., vasárnap

A kanapén

Apus - miközben egyszerre simogatja a két dögöt: "...maradhatnak ám BENT a macskák... ha ez téged boldoggá tenne..."

2012. szeptember 22., szombat

A hét magyarázata

egy 1-esre:
"nem fekszik nekem a német."

Minden, mint a búcsúban

Szétnéztem a lányokkal a búcsúban/falunapon/városnapon.
Most már emlékszem, hogy miért nem szoktunk menni.
Persze mindenképpen szívás, mert a házunk melletti területen rendezik, ezért sztereóban halljuk a kis- és a nagyszínpad műsorát, tele a környék kétes elemekkel, illetve olyan elemekkel akik egyébként talán nem lennének kétesek, csak a nonstop sörsátrazástól azok, nemritkán az udvarra is betévednek, de betévedés nélkül is teleszórják szeméttel.
Idén a szervezők kedves meglepetésként a társasházunk játszóterének (!!!) kerítésénél jelölték ki a dohányzóhelyet. Igen, ki is táblázták, bazmeg.

2012. szeptember 21., péntek

Terülj, terülj bankkártya

  1. Nulladik nap - Kajla megkapja a bankkártyáját a havi zsebpénzével.
  2. Két nap alatt elkölti.
  3. Harmadik nap - telefonál, hogy pár dolgot kellene vennie rajzórára.
  4. Negyedik nap - átutalom az állítólag szükséges összeget.
  5. Ötödik nap - Apus meglátogatja tiszta ruhával, kajával és egy kis pénzzel.
  6. Hatodik nap - "Anya, mikor töltesz megint a kártyámra?"

Aki bújt, aki nem

A bújócska egy új változatával ismerkedtem ma.
Szabályok: a hunyó fél napig járkál négykézláb körbe-körbe a lakásban azt mondogatva, hogy "cicc-cicc, cicukák", a bújók pedig édesdeden szunyókálnak az ágyneműtartóban és tosznak előjönni.

Férfiszolidaritás

Megegyeztünk, hogy majd ivartalaníttatjuk a macsekokat.
Tegnap a Családfő már szót emelt a KANDÚR érdekében...

Macsekhíradó

Úgy vagyok a cicákkal, mint a gyerekekkel: amíg nem volt sajátom, nem érdekeltek. Tegnap megsimogattam a szomszéd macskáját.
Reggeli kávé + alvó gyerek = békesség, DE reggeli kávé + alvó gyerek + ölben doromboló cicamica = békesség a négyzeten.
Az ember végül azzá válik, amitől mindig iszonyodott. Macskás Öreg Hölgy leszek.

2012. szeptember 19., szerda

Macsekhíradó - fotó

Itt az első kép róluk, ma készült, már nem sokkolóan rondák. Csak kicsit.

Felül Zombi alul Gyilkos

Szolg. közl.

Pár napja nem működik a kommentértesítőm, szóval ha valakinek nem válaszolok, annak nem diszkrimináció az oka, hanem ez a technikai malőr. (Azt hiszem még soha nem írtam le, hogy malőr. Pedig milyen jó szó. Malőr, malőr, malőr.)

2012. szeptember 18., kedd

És szombaton az oktató

megdicsérte a vágtámat (bár szerintem értékelhető teljesítményt legföljebb a ló nyújtott), de hozzátette, az a baj, hogy eltűnt a hátizmom. Mondtam neki, hogy sajnos húsz év alatt nem csak a hátizmom tűnt el, hanem szinte az összes.

Macsekhíradó

Elképesztő ütemben regenerálódnak.
Az első 24 órát alvással és evéssel töltötték (meg azzal, hogy helyet csináltak az újabb adag kajának, de szerencsére használják a vécéjüket).
Ma elkezdték felfedezni a lakást, és játszanak. Olyan cuki kiscicamódon.
Nem szeretem a macskákat. De akkor is cukik.
(Simogatni még nehéz őket, mert folyton beleakad a kezem a kiálló csontjaikba, de már mindkettőtől kicsikartam egy kis dorombolást.)

Gyilkos Zombi

A gyerekek már számtalanszor nyaggattak, hogy fogadjunk be valami szánalmas kóbor állatot. És én mindannyiszor határozottan közöltem velük, hogy márpedig ebbe a lakásba és ebbe a száz négyzetméteres kertbe nem való se kutya, se macska. Soha még csak rápillantani sem voltam hajlandó a lényre, amit menedzseltek. Nem véletlenül.
Aztán most hétvégén megláttam azt a pici, csontésbőr dögöt, félszemmel, tépett füllel, csomókban összeragadt szőrrel, és mondtam a Családfőnek, hogy ugyan nem szeretem a macskákat, viszont a kihívásokat igen, és ebben az izében sokkal több a kihívás, mint a macska, mi lenne ha hazavinnénk... A lelkesedés teljes hiányával felelte, hogy jó, de ő ehhez hozzá nem nyúl, esetleg két bottal hajlandó megfogni... Sajnos másnapig volt időm gondolkodni, és akkor félig-meddig komolyan megjegyeztem, hogy esetleg elhozhatnánk a testvérét is, mert az sincs sokkal jobb állapotban.
Amikor a kezembe nyomta a dobozt, sóhajtva jelentette, hogy benne van mind a kettő (és nem bottal fogta meg őket). De hiszen - néztem rá - csak viccből mondtam a másodikat. Hát legközelebb ne viccelj ilyesmivel - morogta.
Szóval van két macskánk. És macskakosarunk és macskavécénk és macskatálkáink. És macskaszag.
Ja, ez már csak normál macskaszag. Mert először borzalmasan, gyomorforgatóan büdösek voltak, de megfürdettem őket, ami nem egyszerű dolog, még ilyen legyengült állatkák esetében sem. (Nyilván mindenki tudja, hogy a macskák nagyon NEM kedvelik a vizet, tehát például nem célszerű wellnesshétvégét ajándékozni nekik a szülinapjukra.) Bimbózó barátságunknak finoman szólva nem tett jót a fürdetés, de a szaguk és a szőrük vállalhatóbb lett.
Az élőhalottat értelemszerűen Zombinak neveztem el, a másik csak azért Gyilkos, mert arra gondoltam, szórakoztató lesz a szomszédoknak, ha hallják, amint egy gyilkos zombit hívogatunk.

2012. szeptember 17., hétfő

Chat a Nagylánnyal

(Mondom, hogy tiszta Kajla.)
A: ...És a hörcsögöd jól van?
N: Igen.
A: Szoktad sétáltatni?
N: Hol? Mit?

2012. szeptember 14., péntek

Cigarett, csak cigarett???

"Egy kis cigaretta, valódi finom" - dúdolgatom, igen, már ide jutottam tehetetlenségemben, ráadásul annyi ostobaságot olvastam arról, hogy mások szerint mit kellene csinálnia egy anyának ilyenkor, hogy most még hülyébbnek érzem magam. Mert mások legalább bíznak a saját módszerükben. Vagy legrosszabb esetben is hisznek a saját véleményükben. Én meg már ezt sem mondhatom. Csak azt, hogy találnom KELL megoldást, mert ez nem operett.

A kérdés tehát: miként akadályozhatjuk meg, hogy gyermekünk dohányozzon?
Válaszok innen-onnan:
  1. Verjük el alaposan, akkor majd meggondolja.
  2. Hiába minden, a szülő semmit nem tehet ellene.
  3. A példaadás a legfontosabb, ha egyik szülő sem dohányzik, akkor valószínűleg a gyerek sem fog.
  4. Ne tiltsuk, sőt, gyújtsunk rá együtt. Majd később, ha rájön mennyire ártalmas, magától abbahagyja.
  5. Szívassunk el vele egy egész dobozzal (vagy amennyit bír), ettől egy életre megutálja.
  6. Beszéljünk a dohányzás ártalmairól, mutassunk neki képeket fekete tüdőről, emlékeztessük rákos rokonainkra, ismerőseinkre.
  7. Sportoljon.
  8. Magyarázzuk el, hogy a cigizéstől nem lesz nagyfiú (nagylány), és sokkal menőbb dolog nem követni a nyájat, mint együtt bégetni.
  9. Ne adjunk neki zsebpénzt.
Mindenki kiválaszthatja a neki tetsző választ. Nekem egyik sem tetszik. Vagy amelyik tetszik, az nem biztos, hogy működik. Vegyük a példaadást: vajon egy kamaszfiúnak az anyja a követendő példa, vagy a haverjai? És amikor velük együtt rágyújtva megkapja az összetartozás élményét, akkor vajon érdekli, hogy fekete lesz a tüdeje? Meg lehet győzni, hogy valami nem menő, ha az ő közösségében igenis annak számít? Frászt.
A liberális, nem tiltós, sőt pöfékeljünkegyüttvidáman megoldás szintén nagy marhaságnak tűnik (hasonlít a "nem szabad a gyereket vallásosan nevelni, majd ha felnő kialakítja a saját hitét" elképzeléshez), hiszen aki már rászokott, az csak kínkeservvel teszi le a cigarettát, ha egyáltalán sikerül neki.
A Nagyfiú (mert ő a kocadohányos) igazolt focista, vagyis a sport sem tuti korlát. És hát egy tizenhét évessel már nem lehet erőszakkal elszívatni egy csomag cigit.
Marad a javaslatokból a zsebpénz-megvonás, vagy a verés. Na jó, a családon belüli erőszakot inkább hagyjuk...

Eső

Kedves "barátaimnak"

2012. szeptember 10., hétfő

Realista mosóporreklám

Na idefigyelj, te intelligens mosópor! Asszed olyan nagy dolog, hogy eltünteted a kávé-, fű-, meg vörösborfoltokat? Beszáradt ezmegaz, mi?? Most olyat mutatok neked, hogy összeionizálod magad! Tessék, itt a fiam gatyája, egy hétig vízitúrázott benne, jó, ne kérdezd, én sem akarom tudni, meg azt sem, hogy miért volt rajta akkor is, amikor elásták egymást az iszapba, aztán tábortűz, lapulevél, satöbbi, ne gondoljunk bele, oké, neked nehezebb mert intelligens vagy, de hidd el, az anyai szív sem az ilyesmitől gyöngül el, mindegy, hazahozta, persze nekem is lehetett volna annyi eszem, hogy azonnal kihajítom, de nem, kimostam vagy tízszer egymás után bazmeg, fehérítőszer, foltoldó, ami kell, és még mindig iszapszínű!... Szóval most bizonyíthatnád, hogy mit tudsz. Bár ha valóban intelligens vagy, inkább visszamászol a zsákba. Úgy. A gatya meg kuka.

2012. szeptember 9., vasárnap

Az e heti milehetez

???

Mintegy hét órányi lengyel vodka után készült egy csapatépítő tréningen.
Valószínűleg sosem fog kiderülni, hogy igaziból mit ábrázol, de szeretettel várom a kreatív megfejtéseket.

2012. szeptember 8., szombat

Mungóbab

Mától egészen újszerű elképzeléseim vannak a tökéletes vendéglátásról.
Vannak dolgok, amik egyáltalán nem szükségesek hozzá. Ilyen például a mungóbab.

2012. szeptember 7., péntek

Amikor a mérce leveri a lécet

Délelőtt belegabalyodtam a mércébe meg a lécbe, el is ment a kedvem az egésztől.
De most nekifutok még egyszer. Szóval milyen abszurd, ha valakik egy bizonyos értékrendre hivatkozva magas elvárásokat támasztanak másokkal szemben egy nemes cél elérése érdekében, ám közben elfelejtik, hogy a saját értékrendjük szerint az emberek fontosabbak a célnál. És így aztán leverik a lécet, amit a mércéjükkel olyan magasra állítottak másoknak.

Dzsembori

Még sosem voltam futódzsemborin - ami nem véletlen -, de a tegnapi jótékonysági rendezvényt igazán profin megszervezte chipi, hatalmas gratuláció neki!

A magam számára azonban több tanulságot is levontam. Az egyik ezek közül, hogy továbbra sem szeretek futni. A másik, hogy emelkedőn még kevésbé. A harmadik, hogy emelkedőn, gyerekkel a nyakamban egészen határozottan nem. A negyedik, hogy emelkedőn, gyerekkel a nyakamban, úgy, hogy a gyerek felváltva kapaszkodik a légcsövembe és a szemembe, végképp nem.
És a helyzeten nem javított a két, különösen lelkes fotós sem.
Mindenesetre örülök, hogy délelőtt bicajoztam, aztán este elcipeltem a dedet a tornapályáig, és várakozás közben kipróbáltam az összes szabadtéri fitneszgépet, mert leégne a bőr a képemről, ha nyolcszáz méter futástól lenne izomlázam.

2012. szeptember 6., csütörtök

Dinnye pongyolában

(anti-gasztroblogger sorozat)

Sejtettem, hogy nem az én találmányom, hiszen bárkivel megeshet, hogy elkezd bundáskenyeret sütni, és közben kiderül, hogy az egyik kupac régi kenyér már penészes, ezért marad egy csomó felvert tojás, és semmi más nincs otthon amit bele lehetne forgatni, csak sárgadinnye. Sajnos arra nem gondoltam, hogy a tojást már megsóztam, és attól, hogy némi liszttel palacsintatésztává alakítom, még nem lesz édes. Úgyhogy amikor megsült, szórtam rá egy csomag vaníliás cukrot.
Még az elfogult és mindent túlértékelő zsűritagtól is csupán annyira futotta, hogy "JÓ PUHA"...

Ki vigye ki?

A szemetet soha senki nem akarja kivinni. Ez alapvetés.
Nálunk pedig veszélyes is, Kukucska néni miatt. Szerintem nincs a családban (házban?) olyan, akinek még nem szólt volna be. Én is félek tőle.
Kukucska néni mindig lesben áll, sötétedés után is, ellenőrzi, hogy szabályos-e a szemétkezelés, azaz zsákban van-e a hulladék, és nem kerül-e bele oda nem illő dolog, például fű, avar stb.
Kukucska néninek ehhez erkölcsi és jogi alapja is van, erről nemrég tájékoztatott. Épp lopakodtam a dögnehéz kukával a társasház tárolója felé, de elcsípett a bejáratnál és szigorúan kérdőre vont, miért nem használok szemeteszsákot. Mondtam neki, hogy használok, benne van a kukában, ám a dinnyeszezon és a zsákok megbízhatatlansága miatt jobbnak láttam egyben mozgatni. Erre ő: "de ki bírja venni a zsákot rendesen? Mert nem szabad beleborítani, most voltak kimosva a kukák, a közös képviselő kért meg, hogy szóljak minden lakónak."
Megnyugtattam, hogy rendelkezem a zsák előírásos kiemeléséhez és a közös kukába helyezéséhez szükséges testi erővel, majd bemenekültem a tárolóba.

2012. szeptember 5., szerda

Az éhező kollégista

Nyitottam bankszámlát Kajlának.
(A Nagyfiúnak is nyitottam amikor kollégiumba került, hogy tudjak neki zsebpénzt küldeni. Meg gyorssegélyt.)
Már nagyon várja, hogy elvigyem a szép új bankkártyát.
Szerintem azt hiszi, az olyan mint a terülj-terülj asztalka, hogy sosem fogy ki.
Hajjaj, az élet tele van csalódásokkal.

És egy költői kérdés

Miből készül manapság a kenyér és a vaj, ha a pirítósnak fűrészporíze van?
...
Nehogy valaki válaszoljon!!!

Ünnepélyesen bejelentem

...hogy itt az ősz. Ma találkoztam vele a teraszon. Ökörnyálnak álcázta magát.

2012. szeptember 4., kedd

Szúr

Kajla hiánya ma már fizikai fájdalmat okozott.
Nem lettem szentimentális, csak máskor ő szokta bezsákolni a lemetszett rózsaszárakat, most meg össze-vissza szurkáltam a kezem.

2012. szeptember 3., hétfő

Hümm

Azért azt utólag már látom, hogy nem jó ötlet egy fiúkollégiumban szoknyában felmászni a nyitott ablak melletti emeletes ágyra, hogy a matracra ráküzdjük a gumis lepedőt. Amikor tele az udvar diákokkal és szülőkkel.

Jó buli volt

Mások napok (hetek) óta óvoda- és iskolakezdési lázban égnek, ezért elmesélem, nálunk ez hogyan volt idén. (Azt csak megemlítem, hogy a négy intézményköteles gyermek közül a múlt hét elején kettőnek még nem volt intézménye. Ez egyáltalán nem vicces sztori, meg amúgy sincs kedvem írni róla, mindenesetre remélem, hogy végső soron, hosszú távon, valamilyen formában még a javunkra válik...)
Tanszereket nem vettem, egyetlen ceruzát sem - elég szép gyűjteményem van ilyesmiből a korábbi éveknek köszönhetően. A két kollégista a suliban kapta meg a tankönyv- és füzetcsomagját, a könyvek egy részét negyed óra alatt gyorskötöttem, a többit majd megcsinálják ők. (Vagy nem.) A délutánt azzal töltöttem, hogy elrendeztem az ágyukat, a szekrényeiket, polcaikat, valamint háromszor egy órát álltam a két szülői értekezleten és a Veni Sanctén (évnyitó szentmise). Szóval fél nap alatt letudtam mások többheti iskolakezdési felkészülését, ami akkor is főnyeremény, ha este kipukkantam mint egy lufi.
Tulajdonképpen hálás vagyok az én öreg lábaimnak, hogy bírták az ácsorgást meg a lépcsőzést - a Nagyfiú szobája a második emeleten van, de Kajláé a negyediken, és hát nem egyszer kellett felmenni (sőt felrohanni) - a délelőtti lovaglás után. Ja, mert a Családfő kitalálta, hogy járjunk lovagolni, ami remek közös program, de lehet, hogy nem pont erre a napra kellett volna időzíteni az első alkalmat, amikor rég elveszettnek hitt izmokat mozgat az ember intenzíven. (Egyébként kedvesen és megértően bántak velem, előre szóltam, hogy a világ legtehetségtelenebb lovasa vagyok.) Szóval aki még sosem lovagolt, nem tudja, milyen az, amikor az ember büszkén leugrik a lóról - miután megdicsérték, hogy a sok év kihagyás ellenére igazán jól ment a dolog -, aztán a lábai szétfolynak alatta, mint valami rajzfilmben.
Na és akkor jött a beköltöztetés a lépcsőkkel.
Mára felmentést kérek minden tárgyból. (Magamnak.)
Lehet, hogy holnapra is.