"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2012. október 30., kedd

Börleszk

/Rájöttem, hogy a ma este történéseit börleszkesen felgyorsítva nézni sokkal viccesebb lett volna. Vagy, ha mással történik./
Asztalos megérkezik a félkész bútorelemekkel. Behordja a cuccokat a lépcsőházba.
Anyus kipakol az átalakítandó szekrényekből, félretolja a kanapét.
Asztalos behozza a szerszámosládáit és az egyes számú bútorelemet a nappaliba, közben többször csaknem átesik a szőnyegen birkózó gyerekeken, akik közül az egyik 15 éves.
Anyus átzavarja a gyerekcsordát egy másik szobába.
Asztalos megpróbálja a helyére tenni az egyes számú bútorelemet. Nem fér be.
Asztalos telefonon veszekszik a munkatársával az elszabott bútorelem miatt.
Asztalos behozza a kettes számú bútorelemet a nappaliba, közben szabadkozik.
Anyus mosolyogva legyint, sebaj.
Asztalos megpróbálja a helyére tenni a kettes számú bútorelemet. Nem fér be.
Asztalos telefonon veszekszik a munkatársával az elszabott bútorelem miatt, majd szabadkozik, Anyus mosolyogva legyint, sebaj.
Asztalos kihordja a bútorelemeket és szerszámokat.
Anyus visszapakol a szekrényekbe, helyére tolja a kanapét.
Asztalos távozik.
Következő jelenet a jövő héten.

Kajla bicajozik

/Előrebocsátom, a gyerek a légynek sem ártana./
- Ott egy macska, elütöm!
- Kisfiam, az egy szarka.

2012. október 29., hétfő

A szellem

/Filmet néznek egy karatézó kislányról./
Párductermetű: Ez hülyeség...
Anyus: Látjátok, belőletek sajnos teljesen hiányzik a küzdőszellem.
Kajla: Milyen szellem?
Anyus: Hát ez az! Még a szót sem ismeritek!

Kajlalány mint etológus

"Érdekes, hogy a FIÚmacska is mosakszik..."

2012. október 26., péntek

Hello

A tegnapról azért annyit elmesélek, hogy nagyon ganyé idő volt, de mindenképpen szerettem volna tovább olvasni a Trónok harcát, úgyhogy elindultam bicajjal a legközelebbi könyvesboltba, ami kétvárosra innen található, egy ujjatlan pólóban és egy vékony pulcsiban, és már tíz perc után sejtettem, hogy ez rossz ötlet volt, de gondoltam hamar odaérek, hát nem értem oda hamar, és konkrétan szétfagytam, aztán végre a kezemben volt a második kötet, de ez a csodálatos érzés nem tartott sokáig, mert a kasszánál a mocsok gép azt mondta, hogy nincs elég fedezet a kártyámon, amitől nem kicsit lettem szomorú, és a láthatóan évek óta lelkileg nonstop menstruáló pénztárosnő még feddőleg utánam szólt, hogyaszongya "köszönömhogy visszavihetema könyvetahelyére", amitől szívesen pofántosztam volna, de csak 46 kiló szelíd vagyok, pedig tudtam, hogy még haza is kell mennem, és nem fogok kevésbé fázni, mint odafelé.

2012. október 25., csütörtök

Hátha

A fogyasztó csodaszerek vásárlói bizonyára ugyanazok, akik az ezotv "megbízható" jósainak, tisztánlátóinak, orákulumainak segítségét is igénybe veszik alkalomadtán... A ma reggeli különösen ostoba reklámlevél miatt ("vékony és szálkás testre tehetsz szert pár napon belül, megkötések és diéták nélkül") beleolvastam egy fórumba, ahol valaki azt mesélte, hogy korábban ettől a cégtől már vett egy készítményt, de az nem használt, ezért visszaküldte, és ha visszakapja a pénzt, befekteti ebbe a szerbe.

2012. október 24., szerda

A Szürke

Azt hiszem, az egész családban engem zavart legkevésbé, hogy egy harmincéves Csepellel járok. A gyerekek többször megjegyezték, hogy ez a bicaj nagyon gáz, de én szerettem. Miután viszont felkerült rá a babaülés, Apusom már a ded életéért is aggódott, amit szerinte némiképp veszélyeztettem a labilissá vált járművel. Ezért kaptam a Szürkét. A Szürke miatt egyelőre csak az én életem került veszélybe, mert amíg nem szokom meg, hogy nincs rajta kontrafék, nem rakjuk át rá a gyerekülést. Már gyönyörű majdnem-borulásokat és majdnem-ütközéseket sikerült összehoznom vele, viszont szinte az első pillanattól rajongok érte. Még akkor is, ha a váz és a kormány formája miatt szakasztott úgy néz ki, mint egy guruló kondigép.

2012. október 20., szombat

CSAK

A Nagyfiú két hete az osztálykiránduláson a buszon hagyta fél pár (!) tornacipőjét, és a hálózsákját - ez utóbbit nem is vette még észre, akkor derült ki, amikor elmentem a cipőért, vagyis ma. A buszos vállalkozó telephelyéhez többek között egy olyan vasúti átkelőn kellett áthajtani, ahol sem sorompó, sem fénysorompó nincs. Ez nem lett volna nagy probléma, de a sín egy töltés tetején fut, az arra felvezető meredek útról pedig alig belátható. Nézelődtem egy darabig, aztán rászántam magam, de halálfélelmem volt, nem kicsit. Miután megkaptam a cipőt (és a hálózsákot), reménykedve kérdeztem a buszos fickót:
"Jár itt vonat? Ijesztő nekem ez az átkelő..."
Legyintve válaszolt: "á, csak félóránként".
Visszafelé abban a megnyugtató (?) tudatban hajtottam a sínekre, hogy 29:1-hez az esély rá, hogy átérek.

2012. október 18., csütörtök

Lelkesedés

- Tudod Anya, lesz most az iskolában ez a nagy ünnep...
- Október 23.?
- Nem, Halloween.

2012. október 16., kedd

Példamutatás

A nagyfiúk gimijében interneten, az elektronikus naplón keresztül lehet feliratkozni fogadóórákra. Persze a lefoglalt időpontok ellenére van sorban állás, előfordulnak kisebb-nagyobb csúszások, de általában mindenki békésen várakozik.
A múlt vasárnap az egyik ajtónál az előttem álló anyuka elé belépett egy nő, és határozottan kijelentette, hogy ő valamiért nem tudott időpontot foglalni, de MOST bemegy. A másik anyuka felhívta a figyelmét, hogy nekünk többieknek VAN időpontunk, és ha miatta nem tudunk akkor bemenni, lekéssük a következő tanárt is stb., vagyis ettől a viselkedéstől, főleg ha többen művelnék, az egész fogadóóra kaotikus lenne. A nő (amúgy első látásra rémes jelenség) megismételte, hogy ő akkor is bemegy, MOST. És amikor kilépett a szülő, aki addig a tanárral beszélgetett, mindenkit félretolva bevonult. Néztünk döbbenten. Aztán ezt megismételte a következő ajtónál is. Vigyorogva mondtam a Kajlának, hogy máskor majd én is így csinálom, mert ez milyen praktikus. Erre megbotránkozva közölte, hogy az nagyon gáz lesz, és akkor ő biztosan nem jön velem.
Azóta gondolkodom, vajon nem jobb-e a gyereknek, ha törtetni tanul a szüleitől...

2012. október 15., hétfő

Mint macskát...

Na pontosan úgy hajítottam ki őket tegnap a lakásból, amikor éjjel fél 11-kor felfedeztem, hogy lelkesen igyekeznek valamit elásni az egyik szobanövény alatt. A bűztől csak részleges talajcserével és hosszas szellőztetéssel tudtam megszabadulni. A Családfő rendkívüli önuralommal röhögés nélkül, derűsen figyelte, amint szitkozódva, egy karóval kergetem szobáról szobára a cuki cicamicákat, akiket nem pont ezzel a névvel emlegettem, a szülőanyjukkal együtt.

Itt még szerencsés benti macs:

Bloggercica

Itt éppen kevésbé szerencsés benti macs:

Fojtogató szeretet, nem átvitt értelemben

És itt már pórul járt kinti macs, esőben, gombával (eredetileg azt akartam megmutatni, milyen szép gombák nőttek a kertünkben, de belemászott).

2012. október 12., péntek

Amikor figyel a gyerek

1. nap
Anyus: Telefonáltak a suliból, hogy be kell fizetni a diákigazolványra 1300 forintot. Ennyivel többet vegyél majd le a kártyádról kérlek, és intézd el a titkárságon!
Kajla: Jó.

2. nap
Anyus: Láttam, hogy csak egy ezrest vettél ki.
Kajla: Igen, megadtam a tartozásom. Nem tudod, milyen kemény itt az élet, a kölcsönt azonnal meg kell adni, különben nagy baj lesz...
Anyus (miközben elmosolyodik azon, hogy a drámai hangvétel szerint a gyerek kollégiuma a Cosa Nostra fellegvára): Jó, de egyrészt már megbeszéltük, hogy butaság ezresenként leszedegetni, mert a harmadik felvételtől pénzbe kerül, másrészt meg kértem, hogy fizesd be a titkárságon az 1300 forintot a diákigazolványra.
Kajla: Akkor ma kiveszek kétezret.
Anyus: Annyit, hogy elég legyen egy darabig, és be tudd fizetni az 1300-at is!
Kajla: Oké.

3. nap
Kajla: Mit is mondtál Anya, mennyit vegyek ki, és mit csináljak vele??

2012. október 11., csütörtök

2012. október 10., szerda

Ahol megbecsülnek

A Becsületes Megtaláló ma elmesélte, hogy azért hívta föl végül a dm ügyfélszolgálatát, mert a bankomat nem érdekelte a talált kártya.
A Becsületes Megtaláló civilben virágboltos, eddig talán egy zsák földet vettem nála, kétszáz forintért. A bankomnak folyamatosan fizetek a számlakezelésért, a bankkártya-használatért (!!!) stb., de ezek szerint nem várhatok el annyit tőle, hogy ha elveszítem a kártyámat, és valaki megtalálja, és veszi a fáradságot, hogy telefonáljon nekik, értesítsenek. (Nem számít, hogy érvénytelen kártyáról volt szó, mert azt nem tudhatták.)
A bankom jelmondata "ahol megbecsülnek".
Most ezt nem fejtem ki bővebben, illusztrációnak itt van két kép a vészbukról.


2012. október 9., kedd

Vannak még becsületes megtalálók

Hiába győzködtem a Dedet, hogy ne hozza a boltba a régi, érvénytelen bankkártyákkal és szállodai ajtónyitó plasztiklapokkal tömött pénztárcáját, végül bedobtam az egészet a babakocsi alsó kosarába...
Mire a játszótérről hazaértünk, a postafiókomban várt egy email a dm-től (!!!), hogy értesítették őket, megvan a dm-társkártyám a bankkártyáimmal együtt.
Szegény becsületes megtaláló, biztosan szomorú lesz, ha elárulom neki, mibe fektetett ennyi energiát.

Miért jó félévente járni kozmetikushoz?

Kiszámítható a társalgás.
Ennek főbb pontjai minden egyes esetben:
  • voltál már nálam?
  • teljesen elvesztette a formáját a szemöldököd!
  • itt laktok a közelben?
  • hány gyereked van? mennyi??
  • hát hány éves vagy???

2012. október 8., hétfő

Hát így

Ha esetleg nem értettem volna, hogyan képesek egyesek fiúnak nézni a Dedet...

Apus: Na, lekisfiúztam ott azt a gyereket, és szólt az anyukája, hogy lány.
Anyus: De hát rózsaszínű, szívecskés pólóban van! Még a cipője is rózsaszínű!!
Apus: Azt nem figyeltem.
Anyus: És az arca is lányos.
Apus: Szerintem csúnya.
Anyus: Megkérdezhetted volna a nevét az anyukától. Abból kiderül.
Apus: De nem akartam barátkozni.

2012. október 7., vasárnap

De játékos

Rég találtam már elgondolkodtató keresőkifejezést a statisztikámban, ez most határeset, de azért megosztom veletek. Milyen ember lehet, aki egy "kis faszú pornókép galéria" iránt érdeklődik?

2012. október 5., péntek

Újabb tapasztalat

A doromboló, békés meghittség varázsa könnyen elillan, ha a cuki cicamica irdatlanokat pukizik a gazdi ölében.

A szerény bicajos halott bicajos

Rájöttem, hogy eddig rosszul közelítettem meg az oldaltávolság kérdést. Szerényen, a padka mellett bicajoztam, mint aki ott sincs, aztán csodálkoztam, hogy nem vesznek észre. Ma beleolvastam fórumokba, ahol azt írták, hogy tapasztalt kerékpáros ilyet sosem tesz. Mert a KRESZ szerint előzéskor "megfelelő" távolságot kell tartani, de az autósok ezt konkrétan lesz.rják, amikor sávon belül akarnak maradni (záróvonal, vagy szembe jövő forgalom miatt). Ezért a gyakorlott biciklista nagyjából egy méterre halad az út szélétől, így könnyebben kikerüli a kátyúk többségét, és már nem lehet figyelmen kívül hagyni mint engem közlekedési tényezőt, ráadásul egy kis tartalék helye is marad, ahová végső esetben lehúzódhat.
Kipróbáltam, működik.

2012. október 4., csütörtök

Meglepetés

Tegnap úgy döntöttem, ezentúl kint etetem a macsekokat. Aztán éjjel a lakásban voltak, reggelre mégis eltűnt a maradék kajájuk a teraszról. Vendég cicára gyanakodtam. Ma este azonban lefüleltem a tolvajt.
Íme.

Így fő a változatosság

Önkiszolgáló étteremben.
- Tessék mondani, az ott pörkölt?
- Igen, sertéspörkölt.
- És nokedli van hozzá?
- Nincs, MA tészta van. Igyekszünk változatosan főzni.

"Vigyáznál rá egy kicsit?" teszt

Madarastecsó, félkarú babarablók (pénznyelő lovacska-autó-űrhajó-komplexum, apropó, ki szavaz arra, hogy ezeket is be kellene tiltani??), anyatárs két- és négyévesforma gyerekkel, a nagyobbik vécére menne, de gyorsan, a kisebbik tíz körömmel kapaszkodik a műanyag volánba. "Vigyáznál rá egy kicsit?" - kérdi segélykérő pillantással az ismeretlen anyatárs. "Hát, ha nem ijed meg..." - bólintasz, fenntartásokkal. Anyatárs nagyobbik gyerekkel el. Amint eltűnik a szeme elől, a kislány pánikban indul utána. Követed, szólongatod, majd átöleled és próbálod nyugtatni, persze teljesen reménytelen, soha életében nem látott, "ANYAANYAAA" visít, földhöz vágja magát, egyre többen néznek, kezd kellemetlen lenni a helyzet, ráadásul a pénznyelőknél hagytad a saját gyerekedet, valamint az összes vásárolt cuccot a tárcáddal együtt.
Mit teszel?
  1. Felkapod a kislányt, üvöltése ellenére visszaviszed az automatákhoz, és ott tartod, amíg anyatárs vissza nem jön.
  2. Elkíséred a vécéig és reménykedsz, hogy közben sem a saját gyereked, sem a holmid nem tűnik el.
  3. Engeded hadd menjen, elszaladsz a sajátodért, és sietve távozol, mielőtt anyatárs visszatérne.
  4. Engeded hadd menjen, de addig nézel utána, amíg a vécéig elér, majd visszamész a gyerekedhez és megvárod anyatársat, hogy elnézést kérj.
  5. Nem vállaltam volna.

Ajánló

Itt érdemes KÖRÜLnézni.
(Az ajánlott honlapon számos hasonló oldal linkje is megtalálható.)

2012. október 2., kedd

Reggeli

Nem csak azért szeretek szállodában reggelizni, mert nincs vele meló, hanem mert elég vicces és/vagy tanulságos figyelni a többieket.
Például:

Fiatal pár
Pasi: Gyere Szívem, jó lesz itt?
Nő /ragyogó mosollyal/: Hát persze, az ablaknál biztosan huzatos lenne, itt meg praktikus, hogy közel van a pult.
Pasi /miközben udvariasan hátrahúzza az egyik széket/: Ülj le, hozok neked mindent.
Nő: /szempillarezegtetve/ Édes vagy!
Pasi /visszatér megrakott tányérral/: Remélem szereted ezt a felvágottat, van sajt is, meg paradicsom, látod, vajat kérsz, vagy margarint? A kifli kicsit száraz, inkább pirítok kenyeret, oké?
Nő /szelíd elragadtatással/: Köszönöm Drága, jaj ne fáradj, jó lesz a zsemle is, de majd elmegyek érte én...
Pasi: Dehogy, maradj csak, úgyis elfelejtettem az édesítőszert a teádba, mert azzal iszod, nem? Ennél egy kis rántottát? Most rakták ki, gyorsan szedek belőle...

Házaspár, két gyerekkel
Férj: Üljünk ide?
Feleség: Hülye vagy, a tálaló mellé?! Mindenki itt fog átmászkálni. Ott egy szabad asztal az ablaknál. De siess, nehogy elfoglalja valaki. /a gyerekekhez/ Na, apátoknak aztán hiába beszél az ember, mire odavánszorog, mások rég le is ültek... ugye, tessék... /a visszatérő férjhez, gúnyosan/ Megint ügyes voltál... na mindegy, maradjatok, hozok sonkát meg tojást.
Férj: Megyek én is, szedek a gyerekeknek.
Feleség: Ja persze, aztán megint csak nutellás kenyeret fognak enni... Inkább majd én, akkor kapnak valami egészségeset is.
Férj: De hát a múltkor még gyümölcssalátát is adtam nekik!
Feleség: Aha, arra a fonnyadt almára meg konzervananászra gondolsz?! Furcsa fogalmaid vannak az egészségesről... Inkább menj el narancsléért. Csak ne abból a higított vacakból hozz, hanem a frissen facsartból, de igyekezz, mielőtt elfogy! /a távolodó férj után, ajakbiggyesztve/ Szerencsétlen.

Közhelyes? Igen.
Mert közhelyes az út is, ahogyan átalakul az előbbi pár néhány év alatt az utóbbivá.

Egy egész napra magukra hagytuk a macskákat

Anyus: Tudod, azon gondolkodom, milyen kár, hogy nem lehet felhívni őket telefonon, jó lenne megkérdezni tőlük, minden rendben van-e.
Apus: Vagy írhatnál nekik emailt.