"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2012. október 10., szerda

Ahol megbecsülnek

A Becsületes Megtaláló ma elmesélte, hogy azért hívta föl végül a dm ügyfélszolgálatát, mert a bankomat nem érdekelte a talált kártya.
A Becsületes Megtaláló civilben virágboltos, eddig talán egy zsák földet vettem nála, kétszáz forintért. A bankomnak folyamatosan fizetek a számlakezelésért, a bankkártya-használatért (!!!) stb., de ezek szerint nem várhatok el annyit tőle, hogy ha elveszítem a kártyámat, és valaki megtalálja, és veszi a fáradságot, hogy telefonáljon nekik, értesítsenek. (Nem számít, hogy érvénytelen kártyáról volt szó, mert azt nem tudhatták.)
A bankom jelmondata "ahol megbecsülnek".
Most ezt nem fejtem ki bővebben, illusztrációnak itt van két kép a vészbukról.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.