"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2012. október 20., szombat

CSAK

A Nagyfiú két hete az osztálykiránduláson a buszon hagyta fél pár (!) tornacipőjét, és a hálózsákját - ez utóbbit nem is vette még észre, akkor derült ki, amikor elmentem a cipőért, vagyis ma. A buszos vállalkozó telephelyéhez többek között egy olyan vasúti átkelőn kellett áthajtani, ahol sem sorompó, sem fénysorompó nincs. Ez nem lett volna nagy probléma, de a sín egy töltés tetején fut, az arra felvezető meredek útról pedig alig belátható. Nézelődtem egy darabig, aztán rászántam magam, de halálfélelmem volt, nem kicsit. Miután megkaptam a cipőt (és a hálózsákot), reménykedve kérdeztem a buszos fickót:
"Jár itt vonat? Ijesztő nekem ez az átkelő..."
Legyintve válaszolt: "á, csak félóránként".
Visszafelé abban a megnyugtató (?) tudatban hajtottam a sínekre, hogy 29:1-hez az esély rá, hogy átérek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.