"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2012. november 30., péntek

Név nélkül

A legszórakoztatóbb mondat, amit tegnap olvastam: "Én nagy nyilvánosság előtt ismert és elismert politikus, szakszervezeti vezető, KÖZÉRDEKLŐDÉST KIVÁLTÓ SZELLEMI MŰVEK SZERZŐJE voltam..."

2012. november 29., csütörtök

Most mérjetek

Ha nem nyolcvanezer forintról lenne szó, azt mondanám, vicces.
Így azt mondom, bekaphatják. Mindannyian.

Tavaly november elején írtam arról, hogy érkezett az Elműtől egy csekk, több mint kétszázezer forintról - az alulbecsült átalány éves különbözete, plusz a július-augusztus-szeptemberi számla. Állítólag "egy kis kavarodás volt a rendszerükben". Kellemes karácsonyt.
Szolgáltatót váltottunk - nem ezért, hanem az ajánlott kedvezmények miatt, de jóleső elégtétellel töltött el, hogy otthagyjuk őket, a rendszerükkel együtt.
Idén már a T-Home számlázza a telefonon, kábeltévén, interneten kívül a gáz- és áramfogyasztásunkat is. Ez nagyon profi dolognak tűnt, bár azt nem értettem, miért nem lehet mindezt havonta egyetlen borítékban, egyetlen csekken...
És június óta nem jött gázszámla.
Csak tegnap. Nyolcvanezer forintról. Kellemes karácsonyt.
"Tájékoztatjuk, hogy technikai okok miatt a földgáz számlája a megszokottnál később került kiküldésre." A MEGSZOKOTTNÁL KÉSŐBB??? Ha július 10. helyett július 20-án küldik, az van KÉSŐBB. Ha július helyett november végén küldik, az NEM KÉSŐBB, az GEBASZ. Milyen technikai ok tarthatott öt hónapig?? Elszállt az adatbázisuk, és három gyeses takarítónőnek kellett bepötyögni a padlásról lehordott poros dossziékból? Vagy minden hónapban kisorsolnak száz szerencsést, aki kap számlát, és csak most húzták ki a nevemet?
Mellékeltek egy szép, színes reklámlevelet is. "Mi a sikert ügyfeleink elégedettségében mérjük!" Most mérjetek, b.

Tegnapi link

Élménybeszámoló egy közepesen unalmas napról, itt.

2012. november 28., szerda

A tettes

Anyus: Látod, megint eltűntek a csontok is. Talán valami kutya jár be, és az vitte el Tivadart is... Mert macska nem enné meg a csontokat... esetleg egy naaagy macska.
Apus: Oroszlán??

2012. november 27., kedd

Végestelen

Ha motyi rám hivatkozott, akkor én meg most rá, hogy bezáruljon a kör.
Először is: szerintem A tűz és jég dala izgalmas, fordulatos, letehetetlen, remekül szerkesztett sorozat. Szerethető, hús-vér szereplőkkel. Rengeteggel. És humorral. A meséje ezer szálból, érezhetően biztos kézzel szőtt pókháló.
Ilyenek a nagyon jó könyvek. Beszippantják, megrágják és kiköpik az embert, aztán lehet ácsorogni vacogva...
Ti melyik könyvvel jártatok így legutóbb?

Szelaví

Anyus: Kérsz banánturmixot?
Kajla: Igen. Tegnap is kértem, de nem kaptam.
Anyus: Tényleg, tegnap elfelejtettem csinálni.
Kajla: És, akkor ma sem kapok?

Martin, te köcsög!

Tegnap este kiolvastam az ötödik részt.
Az élet szürke, sivár és céltalan lett.
Fogalmam sincs, mit fogok csinálni az elkövetkező években, mivel tudom kitölteni ezt a hatalmas űrt.
Felkelni sem volt ma kedvem.

Nem vigasztal, hogy rajongók milliói érzik hasonlóképpen magukat.

2012. november 26., hétfő

Kötelet a kőműveseknek!

Természetesen elítélem a nőkkel szembeni agressziót (és a férfiakkal szembenit, meg a gyerekekkel szembenit, meg az idősekkel szembenit, meg a postásokkal szembenit, sőt még a békávé-ellenőrökkel szembenit is, a nyulakkal szembeniről nem is beszélve - szegény, szegény Tivadar!), de mit érdemel az az aktivista hölgy, aki képes a híradó kamerája előtt szigorúan kijelenteni, hogy a nem-fizikai erőszak része, amikor utánafütyülnek az utcán???

2012. november 25., vasárnap

Sajnos

nem volt nálam fényképezőgép tegnap, ezért csak elmesélni tudom, hogy van egy falucska Magyarországon, ahol négyzet alakúak az utcanévtáblák (komolyan kíváncsi lennék rá, milyen megfontolásból.... bár gyanítom, hogy inkább a megfontolás hiánya miatt), ezért a feliratok igazán egyediek. Például:
Damja-
nich u.

2012. november 22., csütörtök

Édes fiam

"Haló, haló, Anyaa, hallassz? Én nem hallok semmit... Ja, már tudom, az a baja a telefonomnak, hogy tegnap beleesett a lekvárba."

2012. november 21., szerda

Tivadar és a gyász öt fázisa

  1. Tagadás - "Biztos csak elszaladt, és ott lapul valahol a kertben."
  2. Düh - "Megmérgezem a rohadékot, aki kinyúvasztotta."
  3. Alkudozás - "Lehet, hogy a szomszédban bújt el, körülnézek még egyszer."
  4. Depresszió - "Szegény Tivadar. És mi lesz most a pici pórázával?"
  5. Belenyugvás - "Jó az a póráz a csincsillákra is."

2012. november 20., kedd

Hideg fejjel

Anyus: Jó hideg lett, ugye ott vannak nálad a meleg ruhák... például a sapkád?
Kajla: Igen, az úszósapka.

Szegény Tivadar

Még szombat éjjel valami szörnyeteg elragadta a ketrecéből Tivadart, eléggé megrázott a dolog, ezért nem is bírtam eddig írni róla.
És még azzal sem nyugtathatom magam, hogy most már az Örök Vadászmezőkön legelészik, hiszen egy nyúl tipikus zsákmányállat, nagy szívás lenne neki az a hely.

2012. november 16., péntek

Segíteni akartam, de

úgy tűnt, a kaputelefon-szerelő nem tud mit kezdeni azzal az információval, hogy rá szoktam lehelni a billentyűzetre, és akkor működik.

Vegyesen

Van ugye a legnagyobb gyermekem, aki látszólag még mindig nem érti, hogy a pályaválasztás fontosabb a hétvégi meccsnél, meg a van a legkisebb, aki meg azt nem érti, hogy mindkettőnknek sokkal kényelmesebbé válna az élete, ha nem csupán hobbiszerűen használná a vécét, az anyjuk viszont a frusztrációk elől most épp a negyedik kötetbe menekül, és ma állított be egy új Chrome-témát "Winter is coming" felirattal... Olvassatok Trónok harcát, kedveseim, mert a rajongói oldalakon (amelyeket természetesen nem látogatok!) csupa tizenéves beszélget, ezért úgy érzem (vagyis érezném, ugye, ha ott járnék!) magam, mint a legutóbbi koncerten, ahol mindenki legalább húsz évvel fiatalabb volt nálam, bezzeg veletek mennyivel kellemesebb lenne koncertre menni csevegni arról, vajon mi lesz a hatodik részben, meg mitől a legjobb pasi Tyrion stb. És még azt is megjegyzem, noha az eddigiekhez semmi köze, hogy nem volt okos ötlet a macskáknak adni a maradék vadast. A teraszon.

Széchenyi Zsigmond idézet a vészbukról

2012. november 15., csütörtök

Pour Laar

Ezt olvastam egy zacskón:
  • pörkölt
  • földimogyoró
  • és mazsola
Micsoda gusztustalan kaja ez??? És hol a nokedli?

Elkeseredett bejegyzés

Tegnap rá kellett volna jönnöm, mivel tudok hatni egy kamaszgyerekre, hogy ne tossza el a dolgait még jobban.
Ehelyett az egyetlen sikerélményem az volt, hogy egy perccel megjavítottam az eddigi rekordomat a lakás-kollégium útvonalon.

2012. november 11., vasárnap

Ez itt a taps helye

Sose legyen gonoszabb mostohája senkinek, mint aki képes az édesszülő helyett az éjszaka közepén hányást feltakarítani és megvárni amíg a gyerek visszaalszik.

2012. november 10., szombat

Lovas horror

A kegyetlen kis szörnyeteg először az állat farkát tépte ki, majd sérült farának bőrét kezdte szaggatni. Egyre nagyobb és nagyobb területen húzta le, cafatonként, míg mindent elborított a ló lenyúzott darabkáival.
Borzalmas látvány volt.

Megnyúzva

(Egyébként meg pont úgy néz ki, mint a Trónok harcában az élőhalott lovak. Igen, mindenről ez a könyv jut eszembe. Csak az röhöghet ki, aki már olvasta.)

2012. november 9., péntek

Távolról

No nem ennyire drámai a helyzet, csak a Nagyfiút ért apró baleset híre megint elgondolkodtatott a kirepülő fiókák és a tehetetlen anyamadarak hiábavalóság-érzése témakörben. Egész nap ezt a verset kerestem, először a fejemben, aztán a neten, végül a Dobozban, ahol papíralapú filléres emlékeim lapulnak. Amint megtaláltam, gyorsan bevéstem ide, hátha másnak is tetszeni fog.
Meredek partokon ha jár,
öleld át, Uram, el ne essen.
Mert szédítő a lélek szakadéka,
a mélye vonz, a kövei sebeznek,
és olyan messze, messze van a szikla,
olyan kegyetlen az út is odáig.
Ó, fű, ha fű lehetnék,
én befonnám a lábát.
Inda, ha inda lennék,
a derekát átkarolnám.
Ág, jaj, ha ág lehetnék,
a vállát átkarolnám.
Fának ha törzse lennék,
kőnek ha orma lennék,
ó én magamhoz
ölelném a testét.
De lám, távolról őrzöm csak, Tehozzád
kiáltok, Uram, hogy öleld át.
Lábára folyj rá: el ne essen,
vállát karold át: el ne essen,
testét öleld át: el ne essen,
rejtsd Uram, rejtsd el az öledben!
Öleld át, Uram: el ne essen!
Szomorú csúcsokon ha jár,
Uram, töröld le arcáról a könnyet.
Hiszen Te tudod, milyen keserű
az egyedüllét könnye, áradása:
Uram, Te tudod, milyen keserű.
Ó szél, ha szél lehetnék,
fölitatnám a könnyét.
Napfény, ha az lehetnék,
fölcsókolnám a könnyét.
De lám, távolról őrzöm csak, Tehozzád
kiáltok Uram, hogy öleld át.
Hogy vedd öledbe, mint a könnyű szél,
hogy idd magadba, mint a napsugár
magába issza reggel a magányos
hegyeket, fákat, téveteg folyókat.
/Tótfalusi István/

2012. november 8., csütörtök

Modernkori barbárság

Megkérdeztem a közértben, melyik szalonnából vegyek a vadashoz, erre azt mondták, hogy ahhoz nem kell szalonna, amúgy pedig lehet kapni félkész vadas szószt, csak rá kell önteni a főtt húsra. Bah.

2012. november 7., szerda

Legalább háromszáz négyzetméteres

horgászboltban jártunk nemrég, ahol csak a csalik öt pultot foglaltak el, és mondtam a Családfőnek, ne haragudjon, de egyszerűen nem bírom vigyorgás nélkül nézni, hogy felnőtt emberek komoly arccal hosszasan mérlegelik, hogy epres, ánizsos, netán chilis aromát vegyenek-e, a mézes barackpálinka ízesítésű csaliról nem is beszélve, mert azzal szerintem nem halat, hanem pasit kell fogni.

Egy kevésbé jó elképzelés

Amikor kiléptem a teraszra, hogy megállapítsam, mi okozza a zajt, a kerítésnél ácsorgott az egyik kedves (tényleg az!) szomszédunk a lányával és a kisfiával, a kutyájuk pedig őrülten rohangászva kutatott a kertünkben a macskák után (amelyek ezután órákig nem kerültek elő).
A szomszéd azt mondta, a gyerekek meg szerették volna simogatni a cicákat.

Háttér

Az új (és nyugalom: szokás szerint csak átmeneti!) hátterem hátteréről már tettem említést. Tudom, hogy sötét és nyomasztó, valamint hogy nehezen olvasható előtte a szöveg, de mostanában úgysem fogok sokat írni, éppen beleszerelmesedtem a mesébe, és rettentően élvezem ezt az elvarázsolt állapotot. De ne féljetek, nem nyitok Trónok harca rajongói oldalt.

2012. november 5., hétfő

Online identitás

Gondoltam most, hogy a második kötet vége felé járok, kiderítem, él-e még az ötödik részben a kedvenc szereplőm, mert nem bírom ezeket az izgalmakat további háromezer oldalon keresztül, és egyrészt nagyon megörültem, hogy él, másrészt szánakozva láttam, hogy a kommentelők képesek egy fantasyról szóló cikk kapcsán is személyeskedő politikai (!) vitát folytatni.

2012. november 4., vasárnap

Családias ebéd

Jópár évvel ezelőtt rendszeresen jártam ebédelni a munkahelyemhez közeli vásárcsarnokba. Nem a friss, ízletes és olcsó étel kedvéért mentem, arra ugyanis még a régi vicc is módosítva volt igaz: a három jellemzőből nem kettőt, hanem csak egyet lehetett választani. Valamiért mégis mindig rengetegen ültek a hosszú asztaloknál, káprázatosan sokszínű társaság. Öltönyösök a környékbeli bankokból és irodaházakból, kisnyugdíjasok megfakult reklámszatyrokkal, elegáns üzletasszonyok, diákok csapatostul, gyeses anyukák több-kevesebb visítozó és rohangáló gyerekkel, makkoscipősök vastag aranylánccal, maradékra vadászó csövesek, és persze hozzám hasonló szürke középkorúak. Minden étkezés szociológiai tanulmánnyal ért fel, de főleg rendkívül szórakoztató volt. Na ez jutott eszembe tegnap, amikor a madarastecsóban az ötkincsmártásomat eszegettem. Bár a hely közel sem annyira hangulatos, és a vendégkör változatossága is messze elmarad a vásárcsarnokétól. És az asztalunkhoz telepedő, totóújságot töltögető, szótlan öregúrral négyesben étkezni olyan volt, mintha hirtelen örökbe kellett volna fogadnunk egy nagypapát, de úgy, hogy az adoptációra egyik fél sem vágyik.

2012. november 2., péntek

Minden csak idő kérdése

Az őszi szünetben kiderült, hogy - ha elég izgalmas filmet néznek közben - a mikrosütőben is szénné lehet égetni a kenyeret, nem csak a pirítóban. És a mikrosütőben szénné égett kenyér sokkal büdösebb.

2012. november 1., csütörtök

Családi dinamika

Azért az NAGYON DURVA ám, amikor a szolid egygyerekességbe berobbannak a többiek. (Barátostul, barátnőstül.)
És akkor mindig ül valaki a számítógép előtt. És mindig tévézik valaki. És mindig eszik valaki.
És rendetlenséget csinálnak, és koszolnak, és veszekednek, és verekszenek, és kiabálnak, és visítoznak. És szemtelenkednek, és kiröhögik az anyjukat. És dacoskodnak, és megsértődnek, és duzzognak.
De néha engedik, hogy megszárítsam a hajukat (már a vécére kell állnom, hogy felérjem a fejük búbját). És be lehet őket takargatni esténként.
Aztán elmennek, és megint rend van, és tisztaság, és csend. És ez tényleg NAGYON DURVA.

Evidenciák

- Anya, szeretnél megint gyerek lenni?
- Nem.
- És amikor gyerek voltál, nem akartál már felnőtt lenni?
- De igen.
- Miért?
- Mert azt gondoltam, hogy a felnőtteknek sokkal több dolgot szabad csinálni.
- És?
- És ez így is van.
- Höhö.
- Te szeretnél már felnőtt lenni?
- Nem.
- Miért?
- Mert akkor dolgozni kellene.