"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2012. december 31., hétfő

Szilveszteri fogadalom

Ha a Családfő legközelebb arra készül, hogy áthajtson egy befagyott, de nyilvánvalóan legalább fél méter mély traktorkeréknyom-pocsolyán, akkor nem csukom be a szemem és fogom be a fülem (mint ma), hanem teli tüdőből azt visítom a fülébe, hogy NE, NE, BE FOGUNK SZAKADNI ÉS MEGINT DZSIPET KELL HÍVNI, HOGY KIHÚZZON A SÁRBÓL, MINT SZILVESZTERKOR!

2012. december 30., vasárnap

A kiskamaszok mindent jobban tudnak

Párductermetű cimborája elmagyarázta nekünk, hogy az ügetés fárasztóbb, mint a vágta, mert ügetés közben ugrálni kell a ló hátán, vágtánál meg csak ülni rajta.
Ezt onnan tudja, hogy van ilyen számítógépes játéka.

2012. december 29., szombat

Ááá

Ha valaha agytumorom lesz, annak kialakulása kétségtelenül ma délután kezdődött, amikor négy órát töltöttem különböző üzletekben Kajlával.
Először visszavittük a boltba a szétszakadni készülő cipőjét. Már nagyon profi reklamáló vagyok, azonnal mondták, hogy válasszunk másikat. Ez viszont nem volt könnyű, mert Kajlának a nyolcszáz darabos árukészletből csupán két cipő tetszett. Egy pont ugyanolyan, mint ami két hónap alatt tönkrement, és egy, ami kizárólag színben különbözött tőle.
Öltönyt három plázában vettünk, sok kilométerre egymástól. Az elsőben felpróbálta, de nem volt megfelelő méretű nadrág. A másodikban megvettük a zakót, bár ott sem volt megfelelő méretű nadrág, ám telefonáltunk a harmadikba, és kiderült, hogy ott van, csak zakó nincs. A harmadikban aztán megvettük a nadrágot.
Mindez önmagában nem lett volna olyan borzalmasan fárasztó, még azzal együtt sem, hogy nagyobb tömeg volt az utakon és a parkolókban és az üzletekben, mint karácsony előtt, de Kajla rendkívül unatkozott, és kérdésekkel igyekezett szórakoztatni magát, mint például "Demjén Ferenc ugye a Megasztárban tűnt föl?", vagy "Mi történik, ha két lábbal nyomod meg a féket?"
Szerettem volna felidézni nektek még néhányat ízelítőül, de azt hiszem, ilyen töménységben annyira sokkoló volt számomra mentálisan, hogy törlődött. Mindegy, képzeljetek el ezekhez hasonló gondolatokat négy órán keresztül.
Most megyek aludni. Hátha sikerül regenerálódnom.

2012. december 28., péntek

2012. december 26., szerda

Azok a sötét hatvanas évek

/Stephen King kapcsán/
Nagyfiú: Persze ha mindig csak itthon lennék, mint te, akkor én is el tudnék olvasni ilyen hosszú könyveket.
Anyus: Képzeld, én gimnazista koromban olvastam a legtöbbet életemben.
Nagyfiú: Jó, hát a HATVANAS ÉVEKBEN még nem kellett ennyit tanulni.

2012. december 25., kedd

Szerencsés karácsony

A szeretet és jókívánságok ellenére ilyenkor sem vész ki az emberiségből a kárörömre való hajlam, ezért elmesélem a tegnapi estém mélypontját.
Előrebocsátom, hogy náthás vagyok.
Továbbá a Dédi háza előtt nincs közvilágítás.
Szóval túl voltunk a másfél órás, sokfogásos vacsorán, s a Ded, aki egész nap nem aludt, és ezért egy picit a szokottnál is antiszociálisabb volt, végre leszállt az ölemből.
Rezignáltan nyugtáztam, hogy megint belekent valami kaját a nadrágomba. Letöröltem.
Aztán egy másik foltot is észrevettem. Letöröltem.
Az ingem ujjáról is.
A pólómról is... Ekkor gyanakodva megszagoltam...
Nos, már negyedik éve veszek részt Apusom családjának hagyományos nagy karácsonyozásán, és azt hittem, sosem leszek többé annyira zavarban, mint az első, bemutatkozó alkalommal, de akkor még nem sejtettem, hogy egyszer majd végig fogom ülni mennybőlazangyaltól rántotthalon át ajándékbontásig (tudtomon kívül) NYAKIG KUTYASZAROSAN.
Ha valaki azt gondolja, hogy a gyerekekről való erőltetett beszélgetésnél kellemesebb vastagon feltapadt kutyaszart súrolni a cipőnkről, a nadrágunkról, a táskánkról, valamint a gyermekünkről, hát az téved. És nem kellemes az est további részét úgy tölteni, hogy kutyaszarszagú pára száll fölfelé a csuromvizes cipőnkből és nadrágunkból. És egyáltalán nem kellemes, ha a meghitt ünnepi hangulat helyett folyton egy kutya és egy vasdorong sűrű találkozása jár a fejünkben.
És a kocsiban nincs illatosító. Úgyhogy elég gyorsan száguldottunk visszafelé a ködben. De szerencsésen hazaértünk. Biztos nem véletlen.

2012. december 24., hétfő

Mindenkinek

Ma elutazunk, ezért nálunk tegnap este jött a Jézuska.
Bár nyilván gondolkodott, hogy visszaforduljon-e, amikor csaknem halálosan összevesztünk azon, miképpen stabilizáljuk a túl vékony törzsű fát a túlságosan nagy talpban. Ha a kisbalta nem is, ám a fűrész és a csavarhúzó végül előkerült.
De minden jó, ha jó a vége, hát még ha hintaló.
Az est többi része boldogságban telt, leszámítva a földönfetrengős hisztiket, amiért a ló
- nem megy előre
- hosszú a kengyel
- kicsi a nyereg
- és egyáltalán, nem igazi ló.

A ritka békességet kihasználva készített képpel kívánok nagyon boldog karácsonyt!

2012. december 22., szombat

Pillanatnyi elmezavar

A legeslegmegdöbbentőbb mondat, amit karácsony előtt három nappal egy (színjózan) férfitól hallhatunk: "MENJÜNK EL HOLNAP AZ IKEÁBA!"
Aggódtam is kicsit a szellemi állapotáért, de megnyugodtam, mert mára elfelejtette.

2012. december 20., csütörtök

Szorgalom

- Nagyon rosszul állsz, kisfiam, a téli szünetben tanulnod kell!
- Persze.
- De nem úgy, mint amikor beteg voltál és egyetlen füzetet hoztál haza.
- Nem egyet vittem, hanem hármat.

2012. december 19., szerda

Hát ennyi.

Lehet, hogy már csak egy nap van a világvégéig, és nekem még mindig nem jutott eszembe semmi érdekes.
Esetleg annyit tudnék hozzátenni az emberiség szellemi hagyatékához, hogy kitaláltam egy új szempontot az optimista-pesszimista, félig teli - félig üres mintájára. Tehát ki hogyan látja: a macskák szájának popsiszaga van, vagy a popsijuknak szájszaga? (Az ok nem kérdéses.)
Illusztrációként pedig még néhány összehasonlító kép:

2012. december 18., kedd

Lóf...

A Ded karácsonyi hintalova is lapraszerelten érkezett.
Szerencsére három órát aludt délután a gyerek, így épp volt időm összerakni.
Nem találtam útmutató leírást, ejnye ezek a kínaiak, gondoltam.
Az állat fülén - aminek megnyomásával nyerítésre és patadobogásra utaló zajokat lehet majd előhívni - egy zacskó lógott, azt hittem a nyerítőszerkezet az, amit bele kell építeni, úgyhogy a végére hagytam.
Rögzítettem a fogantyút, összeszereltem a talpat, és rácsavaroztam a dögöt.
Aztán leszedtem a zacskót a ló füléről. Az útmutató volt benne.

Lóf...ka

Minden lelkesedésem dacára túlzásnak tartom, hogy egy irattartó KARTONDOBOZ lapraszerelten öt darabból plusz 12 csavarból álljon, háromoldalas útmutató tartozzon hozzá, és háromnegyed órára legyen szükség az összerakásához.

Piktogram az összeszerelési útmutatóban

2012. december 17., hétfő

Ilyen volt, ilyen lett

Ez nem fogyasztó csodaszer reklám. Ez a valóság.
rusnya kis görcsök, amik csak nyomokban emlékeztettek macskára, ma már ilyenek:


Eddig nem tudtam összehasonlító fotót készíteni, mert sosem másztak bele a kosarukba, mióta rájöttek, hogy Kajla ágyán puhább a pokróc.

Anyának annyi esze sincs, mint Patáknak

Fakirmának ajánlva

A Ded őszinte rajongója Annapetigergőnek, én pedig hálás vagyok az időért, amit a könyvsorozat egyszerű, színes, vidám képeinek nézegetésével tölt. Csak olvasni ne kellene neki belőle.
Az, hogy nem kimondottan szépirodalom, még hagyján. Ennél sokkal rosszabb, amikor valaki nagyon művészi gyermekkönyvet próbál alkotni, az ahhoz szükséges írói tehetség teljes hiányával. Szóval az annapetigergős minimalista szöveg nálam rendben van. Viszont a durva szóismétlések már zavarnak. És a legbosszantóbb az ostobaság. Például:


Tehát Anya szerint a gólya azért repül el, ha jön a tél, "mert nem szereti a hideget." És:
"- Miért nem szereti a hideget? - érdeklődött Gergő.
- Mert fázik.
- Miért fázik?
- Mert nincs kabátja! - mondta nevetve Anya."

Azt hiszem, Anyának javára vált volna (több okból is), ha gyerekkorában elolvas néhány Fekete István kötetet. Például a Kelét.
A következő idézetben Miska, a szamár elmagyarázza Kelének, valamint Annapetigergőnek, amit Anya nem tudott.

"...
– Lehetséges, hogy nem öl meg a hideg?
Miska olyan unottan billentette meg fülét, mintha erre nem is lenne érdemes válaszolni.
– Hát engem megöl? Tás, Gege, Csuri, Bruku, Paták, még a kényes Paták is kibírja!
– De mi nem szoktuk meg. Nekünk el kell mennünk.
– Igen – csóválta farkát Bujtár –, Hosszúlábnak el kell menni.
Újabban a kutya is beszokott a pajtába, de most szeretett volna máshol lenni, Miska olyan megvető fölénnyel nézett rá.
– Vahur, jobb, ha hallgatsz…
– Miért? – nézett Bujtár Miskára megszégyenülve, de kissé ingerülten.
– Azért, mert annyi eszed sincs, mint Patáknak, pedig ezzel igazán keveset mondtam. Ne mutogasd a fogad, Vahur, mert én nem vagyok ijedős, hanem hallgass meg.
– Hallgassuk meg – intett Kele.
– Hát mért kell elmennie Hosszúláb népének?
– A hideg… – kezdte csóválni farkát Vahur.
– Elég! – dobbantott Miska. – Nem a hideg. Gondolkodjatok. Ha annyi madár kibírja, Kele is kibírná, de nincs élelme! Gegének van, Tásnak van, Csurinak is, a többieknek is, de Kelének nincs. A vizek háta kemény lesz, Unka elbújik, Szi elbújik, Zu minden rokonsága elbújik. Miből éljen Hosszúláb népe? Hát ezért
megy el. Csak ezért. Hideg? Nevetséges…"

Pontosság

Két sms:
"Tisztelt Ügyfelünk! Az Ön által 2012-12-16 07:50:09-kor bejelentett hiba vizsgálatát elkezdtük."
"...berendezés hibát találtunk, amelyet 2012-12-17 11:37:09-kor elhárítottunk."
Megvan a kép, amelyen a szerelő sebesen kapkodja a szerszámait, ömlik róla az izzadság, néha idegesen az órára pillant, hirtelen felvillan egy zöld lámpa, a szerelő elhajítja a csavarkulcsot és égnek emeli a kezét - kész! - kiáltja, ekkor megállítják a stoppert - 11:37:09, vagyis pontosan egy nap, három óra és 47 perc, ez 14 másodperccel jobb, mint amire számítottam - sóhajt, majd elégedetten hátradől...?
Na szóval megint van internetem. Hurrá.

2012. december 15., szombat

Találós kérdés

Szerintetek micsoda förtelmes gaztettet kellett végrehajtanom ahhoz, hogy a plázában bevásárló kocsisort toló munkás felháborodva így kiáltson rám: "Nem szabad ...! FELNŐTT NŐ LÉTÉRE így viselkedik! Milyen példát mutat a gyerekeknek??!"

2012. december 14., péntek

Elm

Ritkán írok az álmaimról, egyrészt nehogy megtaláljon valami álomfejtő és jól kianalizáljon, másrészt majdnem mindig elfelejtem őket. De ez a mai akkora marhaság volt, hogy muszáj.
Zombi lettem. Nem átvitt értelemben, hanem tényleg. És nem csak én, hanem az egész családom. Arra már nem emlékszem, mitől váltunk zombikká, hogyan kaptuk el a zombikórt, mindenesetre lassan kezdtünk átalakulni. Ez így utólag egészen röhejes, de átélni iszonyú volt. Igyekeztem normálisan viselkedni, gondolkodni, beszélni, de éreztem, ahogyan foszladozik a bőröm és az elmém... Szerettem volna még élni, rendesen, az emberek között, de tudtam, hogy lehetetlen, vége.
Azt hiszem, egyszerűen félek a haláltól.

2012. december 13., csütörtök

Amikor

egyszer régen csomagküldő szolgálatnál dolgoztam, a karácsony előtti időszak nagyon izgalmas volt. Pörögtünk mint állat, és én kis naiv még valami küldetéstudat-félét is éreztem, hogy jaj csak mindenki megkapja időben az ajándékát... Nem volt még internet, a megrendelések postán érkeztek, a levelezőlapokat és borítékokat kiosztották az adatrögzítők között, mi pedig szépen bepötyögtük a gépbe, hogy három ... cikkszámú alsónadrág, egy ... cikkszámú pulóver, egy ... cikkszámú mesekönyv stb. Közben zenét hallgattunk, néha kicsit beszélgettünk, pletykáltunk, szidtuk a főnököket, viccelődtünk egymással, ilyesmi.
Uncsi az egész, csak azért mesélek róla, mert ugyan állítólag tegnap nyílni kezdett egy dimenziókapu, amelyen át elképzelhetetlen mennyiségű energia áramlik át a mi világunkba december 21-étől, ám egyelőre kifejezetten energiahiányos állapotban vagyok, főleg amióta megkíséreltem felmosni a teraszról a ráfagyott zsíros ételmaradékokat. (Azok a k. macskák.)
De ha már elkezdtem: szerintem minden fiatalnak ki kellene próbálnia magát többféle munkában, és nem elsősorban szórólapozásra gondolok, bár kétségtelenül ott is lehet tapasztalatokat szerezni. Valaha három napot dolgoztam egy salátabárban, takarítottam és zöldséget aprítottam a konyhában. Végül azt mondták, azért nem alkalmaznak, mert nem mosolygok eleget. Ami fontos lenne a vendégek szempontjából. Igaz, engem nem is láttak a vendégek.
Pultos is voltam néhány hónapig egy turisztikailag frekventált helyen. Szerettem sört csapolni. Meg kellett tanulnom híg kávét főzni és sok jégkockát rakni az üdítőbe, így aztán zárás után szép összegeket oszthattunk szét. Amikor felmondtam, a főnököm semmi jóval nem biztatott a jövőmet illetően, megjósolta, hogy újságíróként sokkal kevesebbet fogok keresni. És úgy is lett.

2012. december 12., szerda

Hogyan tosszuk el az időnket az interneten

Elolvasunk egy hirdetést - "eredeti madagaszkári vaníliarúd".
A reklámszövegben van néhány érdekesség a vaníliáról, de vajon helytállóak-e? Utánanézünk a wikipédián.
Mivel a netlexikon ebben a kérdésben elég szűkszavú, tovább keressük a történelmi tényeket.
És még tovább.
És még.
És még.
Remélem ti is végigolvastátok mindet.

2012. december 10., hétfő

Memoriter

Nem értek az oktatáshoz (sem), de pártolom a memoritert, igenis tanuljon meg a gyerek minél több verset (és prózát), nem azért mert nekünk is meg kellett és nehogy már neki jobb legyen, hanem mert a szavak és mondatok és gondolatok és dallam az igenis beépül, attól gazdagabb lesz még akkor is, ha néhány év múlva már nem tudja fejből a Petőfi Összest.
Ezen túlmenően még az is alátámasztja a memoriter jelentőségét, hogy nem semmi élmény volt, amikor tegnap, egy csárda fűtött kemencéjének a padkáján Kajla fiam Homéroszt szavalt a testvéreinek. Ógörögül.

Kemény víz

Kajla mutatja a sebet a kezén.
- Hát ezt meg hol szerezted?
- Úszás közben.

2012. december 8., szombat

Megjegyzendő

Ha a parkolóautomata nem fogadja el a parkolócédulát, akkor ne keress másik automatát, és ne kérj segítséget két biztonsági őrtől, három pénztárostól és egy diszpécsertől, hanem ELŐSZÖR NÉZD MEG A JEGYEN A DÁTUMOT. Akkor is, ha biztos vagy benne, hogy az ott a zsebedben nem egy hónappal korábbi cetli...

2012. december 7., péntek

A válasz: nem

Minden gyerek más. Ez alapvetés.
(A szobacsúszda az egyik legfölöslegesebb helyrabló játék. Ez is alapvetés.)
És az is biztos, hogy a fiaimnak annak idején öt percen belül eszébe jutott volna kipróbálni azt, amihez a Dednek hónapokra volt szüksége: vajon a macskák szeretnek-e csúszdázni...

2012. december 6., csütörtök

Könyvkritika

Amikor a múltkor a Trónok harcáról olvasgattam mindenfélét, borzalmasan felhúztam magam azon, hogy egyesek többezernyi karakterben minősítgetnek egy könyvet, egy JÓ KÖNYVET, részletekbe menően azzal kapcsolatban, miről mennyit kellett volna inkább írni benne, melyik szereplőnek mikor mit kellett volna inkább csinálni stb... Mert ugye ha ennyire okosak, írjanak saját könyvet. Mivel tisztában vagyok vele, hogy én nem tudnék JÓ KÖNYVET írni (sőt, rosszat sem), ezért A Fekete Házról csak annyit, hogy elég izgi, de a sövényvágó ollót gagyinak éreztem egy StephenKinghez.

2012. december 5., szerda

Válásról, katolikusoknak

Eddig nem írtam válással kapcsolatos dolgokról, és ezután sem tervezem, hogy ezzel untatnálak benneteket, de most, azok számára, akiket ez valamiért érdekel, meg saját magamnak, idelinkelek két cikket.
Az első a nagyon szimpatikus nevű Martini bíborossal készült interjú, amely halála után, idén szeptemberben bejárta a világhálót "Az Egyház 200 év lemaradásban van. Hogyhogy nem rendül meg?" címmel.
Ebből a következő részlet különösen szíven ütött: "A szentségek nem a nevelés eszközei, hanem segítséget jelentenek az embereknek az úton levés pillanataiban s az élet gyengeségeivel való szembenézésben. Elvisszük a szentségeket azokhoz az emberekhez, akiknek új erőre lenne szükségük? Minden elvált és újraházasodott párra gondolok, azokra a családokra, akik a perifériára sodródtak. Ők különleges védelemre szorulnak. Az Egyház ragaszkodik a házasság felbonthatatlanságához. Kegyelem, mikor egy házasságnak, egy családnak sikerül (…). Az a magatartás, melyet ezekkel a családokkal szemben tanúsítunk, meg fogja határozni a fiatalok közeledését is az Egyházhoz. Egy nőt elhagy a férje és talál egy új társat, aki gondoskodik róla és a gyermekeiről is. Ha a szülők az Egyházon kívül érzik magukat avagy nem érzik annak támogatását, az Egyház el fogja veszíteni a következő nemzedéket."
A másikat most találtam, és hát, ööö... elég érdekes. Somfai Béla jezsuita atya gondolatai a második házasságban élő katolikusokról. Előre szólok, nagyon hosszú, és tényleg csak az érintetteknek ajánlom, mert akik nem ismerik az egyházi házasság érvénytelenítésére vonatkozó szabályokat, azok számára nem is érthető.
Nagyon leegyszerűsítve (és persze ezzel sok lényegi dolog is elvész): újabb szentségi házasságot csak azok köthetnek, akiknek előző szentségi házasságát az egyházi bíróság érvénytelenítette, és ELVILEG más szentségekhez is csak ők járulhatnak. (Ha durván profán akarok lenni, azt mondom, ők azok, akik visszakerültek a bizalom körébe...) Ám az atya szerint - és ez az, amiről azt hiszem a hívők közül is csak kevesen tudnak - amennyiben az egyházi bíróság valamiért nem érvénytelenítheti az első házasságot - ez könnyen előfordulhat, hiszen az érvénytelenítéshez két tanú, több (nem olcsó!) tárgyalás, és pontosan meghatározott, bizonyítható ok kell -, akkor lehetőség van valamiféle MUTYI-ra. Ezt persze az atya nem így írja, hanem: "amennyiben a pap a gyónó házasságára vonatkozó tanúbizonysága alapján arra a megalapozott következtetésre jut, hogy az nem volt érvényes noha a templomban kötötték meg, föloldozhatja a gyónót és az eucharisztikus asztal közösségébe is visszafogadhatja bizonyos föltételek mellett." És itt jön a számomra kissé hátborzongató rész: "ezek között a legfontosabb és a legnehezebben megvalósítható az a követelmény, hogy ezzel a hívő ne okozzon a külső fórumon a hívek számára botrányt." Lefordítva: a többi hívő, aki nem tud a MUTYI-ról, ne képedjen el azon, hogy a második, nem szentségi házasságban élő hívő szentáldozáshoz járul. Fel kell tehát oldani a többiek számára nyilvánvaló ellentmondást, mégpedig úgy, hogy "a botrány elkerülésére azt ajánlják rendszerint, hogy az Úr asztalához csak olyan helyen járuljanak az így föloldozott hívek, ahol első felbomlott házasságuk ténye nem közismert."
Paff. Szóval suba alatt megoldható, hogy áldozzon szegény újraházasodott, de lehetőleg titkolja el. (Ne beszéljen róla senkinek, járjon misére másik városban, vegyen parókát, ragasszon álbajuszt stb.)
Pofám leszakad. Már elnézést. Martini bíborosnak még sincs igaza. Az Egyház sajnos egyáltalán nincs lemaradva, sikerült beilleszkednie a mutyik korába.

2012. december 3., hétfő

Cserekocsi, avagy slusszkulcs helyett rugósbicska

Azt előre sejtettem, hogy nem fogok rekordot javítani kedvenc hegyi utamon, de sokkal rosszabb futamidőre számítottam, miután beültem a cserekocsiba, és döbbenten nézegettem hol a kezemben tartott slusszkulcsot, hol a lyukat, amibe bele kellett volna csúsztatni, és először azt hittem, véletlenül másik kulcsot hoztam ki, ám mielőtt pánikba eshettem volna, észrevettem rajta a pici piros gombot, amit megnyomva előugrott a fém izé, amivel el lehet indítani a nyomorultat. További kínos másodpercek után arra is rájöttem, hogyan kell hátramenetbe tenni, valamivel többet bajlódtam a fényszóró felkapcsolásával, viszont az ablaktörlő szerencsére ugyanúgy működött, mint egyéb autókon. Már egészen megnyugodtam, amikor beértünk a ködbe, ami nem szokatlan ezen az úton ősztől tavaszig, de ritkán ennyire sűrű, és biztos voltam benne, hogy képtelen lennék megtalálni a ködlámpát. Aztán utolértem egy kisebb karavánt, és őket követve átjutottunk a kritikus szakaszon, sőt, a fiúk sem késtek el. Jól összepuszilgattam őket a kollégium előtt - édes anyai bosszú -, és száguldottam volna haza, de addigra a köd horrorfilmbe illő alakot öltött, nagyjából a szélvédőig lehetett ellátni, de ezt csak akkor tudtam meg, amikor magabiztosan megelőztem néhány nevetségesen vánszorgó kocsit. Nagyon ciki lett volna azonnal lassítani, úgyhogy robogtam még párszáz métert, és reménykedtem, hogy jól emlékszem rá, mikor, merre kanyarodik az út. Amikor eltűntek mögöttem a fényszórók, lassítottam, és igyekeztem felfedezni az úttestre utaló nyomokat. Néha megpillantottam egy-egy csíkot a terelővonalból, vagy egy oszlopot a korlátból... mint a feladat a gyerekrejtvényben: kösd össze a pontokat 1-től 60-ig, és mondd meg, mit látsz... Na hát én igazán megörültem, amikor a hegyről leérve végre megláttam az első házakat. 35 perc.

2012. december 2., vasárnap

Szinkronkésés

Kajla - miután megnéztük a szinkronizált (!) Hotel Transylvania-t (amit amúgy mindenkinek ajánlok szeretettel, családi kikapcsolódásnak), a stáblistát látva felujjong: Dracula Adam Sandler! Ilyen hangja van Adam Sandlernek??
Anyus: És gondolod, hogy ennyire jól tud magyarul?