"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2012. december 13., csütörtök

Amikor

egyszer régen csomagküldő szolgálatnál dolgoztam, a karácsony előtti időszak nagyon izgalmas volt. Pörögtünk mint állat, és én kis naiv még valami küldetéstudat-félét is éreztem, hogy jaj csak mindenki megkapja időben az ajándékát... Nem volt még internet, a megrendelések postán érkeztek, a levelezőlapokat és borítékokat kiosztották az adatrögzítők között, mi pedig szépen bepötyögtük a gépbe, hogy három ... cikkszámú alsónadrág, egy ... cikkszámú pulóver, egy ... cikkszámú mesekönyv stb. Közben zenét hallgattunk, néha kicsit beszélgettünk, pletykáltunk, szidtuk a főnököket, viccelődtünk egymással, ilyesmi.
Uncsi az egész, csak azért mesélek róla, mert ugyan állítólag tegnap nyílni kezdett egy dimenziókapu, amelyen át elképzelhetetlen mennyiségű energia áramlik át a mi világunkba december 21-étől, ám egyelőre kifejezetten energiahiányos állapotban vagyok, főleg amióta megkíséreltem felmosni a teraszról a ráfagyott zsíros ételmaradékokat. (Azok a k. macskák.)
De ha már elkezdtem: szerintem minden fiatalnak ki kellene próbálnia magát többféle munkában, és nem elsősorban szórólapozásra gondolok, bár kétségtelenül ott is lehet tapasztalatokat szerezni. Valaha három napot dolgoztam egy salátabárban, takarítottam és zöldséget aprítottam a konyhában. Végül azt mondták, azért nem alkalmaznak, mert nem mosolygok eleget. Ami fontos lenne a vendégek szempontjából. Igaz, engem nem is láttak a vendégek.
Pultos is voltam néhány hónapig egy turisztikailag frekventált helyen. Szerettem sört csapolni. Meg kellett tanulnom híg kávét főzni és sok jégkockát rakni az üdítőbe, így aztán zárás után szép összegeket oszthattunk szét. Amikor felmondtam, a főnököm semmi jóval nem biztatott a jövőmet illetően, megjósolta, hogy újságíróként sokkal kevesebbet fogok keresni. És úgy is lett.

6 megjegyzés:

  1. A csaposlány múltat nagyon irigylem, nagyon szeretnék egyszer egy saját kocsmát, de én már legjobb esetben is csak kocsmárosné lehetek:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én örülök h nem a saját kocsmámban dolgoztam, nem lett volna pofám becsapni a vendégeket. Így sem volt jó érzés, de amikor először csapoltam és a jelig töltöttem a poharat, a főnököm gyilkos tekintettel nézett rám és valami életveszélyes fenyegetést sziszegett arról h sokkal több hab kell bele...

      Törlés
    2. Én ilyen helyen soha többé... strandon büfézni még csak-csak... de kocsma, póker klub, ezek soha többé...

      Törlés
    3. Itt legalább a vendégek nem vegzálták az embert, külföldi turisták ücsörögtek és gyönyörködtek a panorámában.

      Törlés
  2. Hol olvastad a dimenziókapus, energiaáramlásos témát? Úgy elolvasnám. Ide-teszed? Megköszönném. Hálásan. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. http://www.facebook.com/photo.php?fbid=300657923383949&set=a.242289092554166.54351.241158649333877&type=1&theater

      Törlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.