"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2012. december 3., hétfő

Cserekocsi, avagy slusszkulcs helyett rugósbicska

Azt előre sejtettem, hogy nem fogok rekordot javítani kedvenc hegyi utamon, de sokkal rosszabb futamidőre számítottam, miután beültem a cserekocsiba, és döbbenten nézegettem hol a kezemben tartott slusszkulcsot, hol a lyukat, amibe bele kellett volna csúsztatni, és először azt hittem, véletlenül másik kulcsot hoztam ki, ám mielőtt pánikba eshettem volna, észrevettem rajta a pici piros gombot, amit megnyomva előugrott a fém izé, amivel el lehet indítani a nyomorultat. További kínos másodpercek után arra is rájöttem, hogyan kell hátramenetbe tenni, valamivel többet bajlódtam a fényszóró felkapcsolásával, viszont az ablaktörlő szerencsére ugyanúgy működött, mint egyéb autókon. Már egészen megnyugodtam, amikor beértünk a ködbe, ami nem szokatlan ezen az úton ősztől tavaszig, de ritkán ennyire sűrű, és biztos voltam benne, hogy képtelen lennék megtalálni a ködlámpát. Aztán utolértem egy kisebb karavánt, és őket követve átjutottunk a kritikus szakaszon, sőt, a fiúk sem késtek el. Jól összepuszilgattam őket a kollégium előtt - édes anyai bosszú -, és száguldottam volna haza, de addigra a köd horrorfilmbe illő alakot öltött, nagyjából a szélvédőig lehetett ellátni, de ezt csak akkor tudtam meg, amikor magabiztosan megelőztem néhány nevetségesen vánszorgó kocsit. Nagyon ciki lett volna azonnal lassítani, úgyhogy robogtam még párszáz métert, és reménykedtem, hogy jól emlékszem rá, mikor, merre kanyarodik az út. Amikor eltűntek mögöttem a fényszórók, lassítottam, és igyekeztem felfedezni az úttestre utaló nyomokat. Néha megpillantottam egy-egy csíkot a terelővonalból, vagy egy oszlopot a korlátból... mint a feladat a gyerekrejtvényben: kösd össze a pontokat 1-től 60-ig, és mondd meg, mit látsz... Na hát én igazán megörültem, amikor a hegyről leérve végre megláttam az első házakat. 35 perc.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.