"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2012. december 14., péntek

Elm

Ritkán írok az álmaimról, egyrészt nehogy megtaláljon valami álomfejtő és jól kianalizáljon, másrészt majdnem mindig elfelejtem őket. De ez a mai akkora marhaság volt, hogy muszáj.
Zombi lettem. Nem átvitt értelemben, hanem tényleg. És nem csak én, hanem az egész családom. Arra már nem emlékszem, mitől váltunk zombikká, hogyan kaptuk el a zombikórt, mindenesetre lassan kezdtünk átalakulni. Ez így utólag egészen röhejes, de átélni iszonyú volt. Igyekeztem normálisan viselkedni, gondolkodni, beszélni, de éreztem, ahogyan foszladozik a bőröm és az elmém... Szerettem volna még élni, rendesen, az emberek között, de tudtam, hogy lehetetlen, vége.
Azt hiszem, egyszerűen félek a haláltól.

5 megjegyzés:

  1. Szerintem meg kifáradtál a karácsonyi hajtásban. Pihenj kicsit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az nagyon szomorú lenne, tekintve h eddig összesen annyit tettem h rendeltem interneten egy hintalovat.

      Törlés
  2. Az interneten való hintalóvásárlás köztudottan a rémálmok elsődleges forrása.

    VálaszTörlés
  3. Van, aki az élettől fél...,
    vagy eleve úgy él, mint egy zombi.

    Hint a ló... hát hintsen
    hull a hó és nincsen
    álom, mi porcukor
    pedig elég ahhoz
    egy hintaló.

    :-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez igazán szép karácsonyi vers lett :)

      Törlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.