"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2013. január 31., csütörtök

Kis Guruló Szart vennénk olcsón

Gondoltam megpróbálom.
Hátha olvassa valaki, akinek van eladó.
Lehetőleg Suzuki. A címen pedig meg ne sértődjön senki, ezen a néven fog futni Anyus Autója, a kifejezés az egyik kedvenc filmünkből való, szerintem a S remek kocsi, és nekem pont arra kell, amire való.

2013. január 30., szerda

A mai nap híre

A Ded tíz ÉS FÉL kiló!
Igen, végre elhagyta a tízet.
Ez különösen annak fényében rendkívül örvendetes, hogy már megkaptam a behívót a három éves státuszvizsgálatra.
Nyilván a percentilise ettől még ugyanolyan csapnivaló, mint amikor két évesen kilenc kiló volt, de mégis.
Nem, nem vagyok kíváncsi, mit fog mondani a védőnő. De azért majd beszámolok róla.

Hajnalban

PÍK-PÍK-PÍK-PAAK-PAAK-PAAK
- Jajistenem mi ez??
- Mi mi?
- Hát ez. Nem hallod?
- Nem.
- Már én sem.
PÍK-PÍK-PÍK-PAAK-PAAK-PAAK
- Na! Most sem hallod??
- De. Biztos a mobilod.
- A mobilomnak nem ilyen a hangja. Inkább a te mobilod.
- Mondtam neked, hogy azt kint hagytam a kocsiban.
- Vagy a zsebedben van.
- Nincs.
PÍK-PÍK-PÍK-PAAK-PAAK-PAAK
- Megnézem. /.../ Tényleg nincs. De akkor mi a franc ez?
PÍK-PÍK-PÍK-PAAK-PAAK-PAAK
- Az asztalon.
- Az asztalon nincs semmi. Basszus felébreszti a gyereket. Honnan jön??
"A kiságyból? De mi? A párna nem lehet. A plüss ló? Annak nincs hangja. És ha mégis, csak eddig nem vettem észre? De nem. Semmi kemény nincs benne. A másik plüss ló? Abban főleg nem lehet."
PÍK-PÍK-PÍK-PAAK-PAAK-PAAK
"A nyuszi? Vagy mégis csak a párna?? Ááá megőrültem, hogy lehetne már a párna... Mintha az ágy alól jönne..."
- Talán az ágy alatt maradt valami játék.
- Ja én is arra gondoltam.
PÍK-PÍK-PÍK-PAAK-PAAK-PAAK
- Na megvan. Hogyrohadjonmeg.

Lehet tippelni.

2013. január 29., kedd

Ezt a képet

ide is fölrakom, mert nem minden kedves olvasóm ismerősöm a vészbukon.
Szerintem zseniális. Nem a fotó, hanem a macska.

"ÉS EZ NEKIK VICCES. IDIÓTÁKKAL VAGYOK KÖRÜLVÉVE."

2013. január 28., hétfő

2013. január 24., csütörtök

Bogyó és Babóca és a bélműködés

Ez a mese nem a csigafiú és a katicakislány emésztéséről szól, hanem a Ded szobatisztaságáról. Ami elég sokáig váratott magára. Hosszú hónapokon át nyugtatgattam a Családfőt, higgye el, az úgy működik, hogy majd megérik rá a gyerek, és akkor küszködés nélkül, egyik napról a másikra simán elhagyható a pelus. Csakhogy a Négyek két-, két és fél évesen már megértek a nagy feladatra, a Ded viszont erősen közelítette a harmadik szülinapját, ezért én is kezdtem türelmetlen lenni. Végül szemét módon megzsaroltam szegényt: amíg nem kakil a vécébe, nem nézhet Bogyó és Babócát...
Na szóval örök hálám, nekem többet ne szidja senki Bartos Erikát.

Alig várom, hogy visszamehessek dolgozni. Miért?

Például azért, mert akkor majd megebédelhetek anélkül, hogy minden falatot végigkóstoltatnék VELÜK. (Sőt, látnom sem kell őket evés közben...)

2013. január 22., kedd

Baráti szókimondás

(Bocs, ezt nem tudom elfelejteni neked kihagyni.)
Fakirma: "És mondd, te tényleg ennyire igénytelen vagy bazmeg?? sosem szerettél volna SZÉP RUHÁKBAN járni?"

/Az áthúzottbetűs rész nem hangzott el./

2013. január 21., hétfő

A rádióban arról beszéltek, hogy

holnap lenne hetven éves. Ugyan már, hiszen kortalan.

Próbariasztás

Apus: ...És amikor egyszerre benyomod a négyest és a hatost, az a csendes riasztás...
Anyus: Ilyen is van, de jó!
Apus: Nagyszerű, hogy ezt három éve mondogatom neked, és mindig ugyanígy megörülsz neki.
Anyus: Mert mindig elfelejtem.
Apus: Ezt a két számot??? Na mindegy, a lényeg, hogy ha jönnek a nindzsák csak benyomod és tíz percen belül itt vannak a biztonságiak.
Anyus: Tíz perc? Azalatt hárman végigmennek rajtam.
Apus: Hárman?? Dehogy. Az összes. Hát mit képzelsz, kik jönnek betörni ide, CASANOVÁK??!

2013. január 20., vasárnap

Ajánló

Családi mozizáshoz egy téli estére szuper, igen tág életkorhatárok között, persze nagy mélységeket és magasságokat ne várjatok, ez tényleg "csak" egy kedves, vicces, szórakoztató filmecske. (Mi azóta szeretjük, és nézzük meg időnként újra és újra, amióta évekkel ezelőtt a gyerekek kijelentették, hogy a főhős "olyan, mint Apus". Amin ő megbántódott volna, ha nem magyarázom el neki, hogy ez inkább hízelgő, hiszen Robin Williams a szörnyű bénázás mellett rendkívül rokonszenves figurát alakít.)

2013. január 18., péntek

Egyébként

autót vezetni sokkal könnyebb, mint lovagolni. Erre akkor döbbentem rá, amikor legutóbb átültem a nyeregből a volán mögé. Az autóvezetéshez alig szükséges izomerő, egyszerre maximum három-négy dologra kell figyelni, és főleg: az autónak nincs saját akarata. A lovagláshoz képest smafu ónos esőben szerpentinen hajtani, szűk helyre beparkolni, meredek emelkedőn kuplung-gázzal elindulni. És ezért, szánalmas lovaglótudásomhoz képest végre igazán remek sofőrnek érezhetem magam.

Cicamicák


Kilenc vagy három

Nem kérdés, hogy könnyebb lesz-e most, három év gyes után újra dolgozni, mint a Négyekkel otthon töltött kilenc esztendő után.
Különösen, hogy annak idején már nem is létezett a korábbi munkahelyem, és sokkal nehezebb dologba kellett belefognom. Hetekig három-négy órákat aludtam éjjel, és még azalatt is gyakran felriadtam a feladataimmal kapcsolatos problémákról rémálmodva.
Ehhez képest most olyan volt bemennem a céghez, mintha csak egy hosszú hétvégére jöttem volna el. Szerda óta emésztgetem az érzést. HÁROM ÉV. Hihetetlen. Több, mint ezer nap. És mintha semmi nem változott volna. Mintha senki nem öregedett volna. Mintha sem ők, sem én nem küzdöttem volna végig apróbb-nagyobb gondokkal azt az ezer napot.
Út közben megállapítottam, hogy a város sem változott sokat. A kedves, segítőkész emberek sem. Akik megkérdezik, hogy "ne segítsek?!" És amikor kétszer, érthetően azt mondom, hogy "KÖSZÖNÖM, NEM KELL", akkor mégiscsak megpróbálják felrángatni a hátamra a babahordozót.

2013. január 17., csütörtök

Luxus

Én nem csinálok olyan LUXUST, hogy nem körzetiseket fölveszek - morogta bele a telefonba a nyolcvanharmadik óvodavezető akivel beszéltem. (Jó, hát nem pont nyolcvanharmadik, de már annak érzem.) Mert gyakorlott ötgyerekes anyuka nem tudta, hogy tavaly májusban kellett volna ovit keresni a februárban szülinapos Dednek. Mert amikor gyakorlott ötgyerekes anyuka legutóbb keresett ovit, akkor munkába lépés előtt egy nappal kezdte, és hitelesen kétségbeesett képét látva a harmadik óvodavezető megkönyörült rajta. Na most gyakorlott ötgyerekes anyuka vagy elfelejtette, hogyan kell hitelesen kétségbeesett képet vágni (illetve telefonban hitelesen kétségbeesett hangot hallatni), vagy tényleg sokkal inkább fullon vannak az óvodák, mint nyolc évvel ezelőtt. Azt azért gyakorlott ötgyerekes anyuka határozottan visszautasítja, hogy luxus lenne a gyermekét a munkahelyétől egy-két kilométeres távolságon belül oviba járatni.

2013. január 16., szerda

És már meg sem lepődöm

A gyerek kezében két, focilabdányi gombóccá tömött és fölül összekötött szatyor, a szennyes ruhák.
Anyus: Lehozhattad volna a kinőtt öltönyödet is.
Kajla: Itt van. Benne.

Koala

Sokat elmond a tegnapi napomról, hogy a legnagyobb boldogság akkor ért, amikor vettem egy koalát.
És miután azt hittem már nem lehet fokozni a nyomorúságot, rájöttem, hogy azért érzem a fűtés ellenére is hidegnek az ülést az autóban, mert alámfolyt a Ded fél palack vize, és teljesen átáztatta a nadrágomat, útban egy igazán fontos megbeszélésre. Megjegyzem annak azért örültem, hogy nem málnaszörp volt.

2013. január 15., kedd

Bah

Könnyebb lett volna egy hólapátot eltolni a boltig és vissza, mint a babakocsit.
Minden kedves helybélit, akinek a háza előtti járdán bokáig áll a tegnapi cucc, kihívnék egy ilyen versenyre.

2013. január 14., hétfő

Metafélreértés

A metrón egy őszülő pasas ült előttem, aki a Sárkányok táncát olvasta (a Trónok harca ötödik része).
Bajtársiasan rámosolyogtam, amolyan "egy vérből valók vagyunk, te meg én" tekintettel.
Nem lehetek túl jó metakommunikációban, mert zavartan nézett rám és becsukta a könyvet.

Jubileum

Most, hogy a nap felét tartalmasan ámde nagyjából sikertelenül töltöttem óvodavadászattal, arra gondoltam írok egy bejegyzést a múlt hétről.
A házassági évfordulónkat ünneplendő Szilvásváradra mentünk lovagolni, abból a megfontolásból, hogy mire melegebb lesz az idő, elmúlik a házassági évfordulónk. Ez nem az én megfontolásom volt, mert a magam részéről egyáltalán nem bántam volna, ha később ünneplünk, amikor már nem kell attól tartanom, hogy belefagyok a nyeregbe. Persze lovagolni megdermedt ujjakkal is remek, és havas tájban is gyönyörű (feltéve, hogy a ló nem esik pofára a jégen, vagy nem csúszik bele egy szakadékba, mondjuk). Az élményt, hogy valódi lipicain ülhettünk, az sem kisebbítette, hogy szegény párának folyton úgy lógott a nyelve a szájából ilyet még nem láttam lónál bazmeg, mint valami bulldognak júliusban (vagy mint nekem, miután a lusta hátast nem csekély erőfeszítéssel rávettem, hogy vágtázzon). És fogyasztottunk sok pisztrángot és forralt bort.
Méltó megemlékezés volt ez arra az eseményre, amelyre nyolc hónapos terhesen mentem három évvel ezelőtt, amikor kihíztam az esküvői ruhámat, és egy teljes órát késtünk a házasságkötő teremből, és a gyerekeim egy része a kocsi csomagtartójában utazott, és valakit hazavittem s mire visszaértem már felvágták és megették az esküvői tortát, és eldugult a vécénk ezért a vendégek mellé másnap csőgörényest is hívtunk, harmadnap pedig az összes fotót ügyesen letöröltem a memóriakártyáról. De minden jó ha jó a vége. Meg általában az eleje meg a közepe.

2013. január 13., vasárnap

Zombi az autóban

Állatorvoshoz vittem Zombit.
"EZT a dobozt biztosan nem szedi szét" - mondta a Családfő.
Amíg a gyerekek is a kocsiban ültek, a macska csak szolidan nyávogott, de miután kiszálltak, és egyedül indultam tovább, előbb mind dühödtebb kaparászás, majd a kartonpapír recsegése hallatszott a hátsó ülésről.
Vizuális típus vagyok, már láttam, amint a hatsávoson robogok, az átkozott dög meg kiszabadul és húsz karommal kapaszkodik rémülten a nyakamba és az arcomba.
Egy piros lámpánál előrerángattam a dobozt az anyósülésre, visszanyomtam a macska fejét a kirágott lyukon és addig ütögettem, amíg feladta szökési szándékát.
Persze közben a lámpa zöldre váltott, mögöttem pedig kitartóan dudáltak azok a szerencsések, akik nem szállítottak vadállatot a járművükben.

2013. január 12., szombat

Tervezés

/pénteken/
Anyus: Van még elég ruhád?
Kajla: Igen, minden van bőven.
Anyus: Akkor hétvégén nem megyek a szennyesért, majd valamikor a jövő héten.
Kajla: Jó, keddre (!!!) biztosan elfogy a tiszta zoknim.

2013. január 11., péntek

Horror a fogorvosnál

Örömmel jelentem, motymoty végül mégsem Béláját küldte el maga helyett, ahogy tervezte, hanem személyesen ment dr. Zirrzurrhoz. Talán nem sértődik meg ennyi indiszkréción, muszáj megosztanom az élménybeszámolója kis részletét:
"a folyosón végig azt vizionáltam, hogy a fogamat fúrja, nekem meg köhögnöm kell és belefúr az agyvelőmbe".

Apus morfondírozik

"A kedves szomszéd néni szólt, hogy a macskák összejárkálják a teraszát, csináljunk velük valamit... Mit csináljunk? Vágjuk le a lábukat?"

2013. január 10., csütörtök

Állatkert

Nagyon aggódtam a jószágokért a háromnapos eltáv alatt.
A macskáknak készítettem ki konzervet, aztán felhívtam a szomszéd kislányt, hogy legyen szíves majd odaadni nekik.
De ott voltak még a disznók, birkák, zebrák, majmok és kenguruk.
Mert egészen eddig sikerült távol tartanom magam az ostoba internetes építőjátékoktól, aztán egy héttel ezelőtt belekezdtem egy állatkertbe. Tisztában vagyok vele, hogy minden perc, amit a vadak vásárlásával, gondozásával, virágok ültetésével, karámbővítéssel és ajándékstandok telepítésével töltök, tökéletesen elvesztegetett idő rövidke életemből, valamint, hogy ismerőseim éppen olyan lekezelő bosszúsággal fogadnák a felkérést a közös zoofejlesztésre, mint én a korábbi, farmerkodásra való invitálásokat. Mégis örülök, hogy még a kecskék is kibírták három napig etetés és simogatás nélkül.
Ráadásul ma végre összegyűlt a pénzem egy pávára.

2013. január 6., vasárnap

A megoldáscentrikus

/A világvégéről szóló áltudományos áldokumentumfilm nézése közben./
Anyus: Mit tennél, ha jönnének a meteoritok?
Apus: Innék egy sört.
Anyus: És azután?
Apus: Innék még egy sört.
Anyus: És azután?
Apus: Innék még egyet.
Anyus: És azután??
Apus: Elmennék a boltba még sörért.
Anyus: És azután???
Apus: Kimennék a kertbe, fúrnék-faragnék (sic!), aztán amikor kész az űrhajó, elrepülnénk vele.

2013. január 4., péntek

Még egy szőke mára

Nagylány a GRUNDTAL mágneses késtartónkról: "ez nagyon jó... és ha fordítva rakod rá a kést, akkor taszítja?"

Legyetek óvatosak a blogcimbikkel

mert a valódi találkozás felkavaró élmény lehet.
A négygyermekes anyukáról kiderül például, hogy egy Rejtő-regény megelevenedett hőse, maga a bájosan őrült szőke ciklon, aki gyerekei öltöztetését a sállal kezdi, képes autós csecsemőülésbe tuszkolni egy háromévest, és a személyes ismeretség ötödik percében így szól: "HOZTAM NEKED HÜVELYKÚPOT."

2013. január 2., szerda

12/13

Terveztem szilveszteri számvetést, de túl lusta és beteg vagyok hozzá (remélem, CSAK valami vírus, mert annyira nem lehetek öreg, hogy egy vodkakóla és fél pohár pezsgő több napra elintézzen).
Röviden: nem jött be a babamamaklub és a futás, ám jókat bicajoztunk és lovagoltunk; a Ded elválasztásához az egész év nem volt elég, viszont immár két kollégista fiam is van a nem olyan messze távolban; nem bővült a család az előirányzott Ded2-vel, azonban gyarapodtunk két macskával, Tivadar pedig megtért őseihez (vagy valami ilyesmi, az örök vadászmezőket ugye kizártuk az ő érdekében...). A beharangozott világvége elmaradt, aminek kifejezetten örülök, gondolom sok teendőm van még, melyekkel bizonyíthatom, hogy egy anyai csődtömeg vagyok. Az új év egész biztosan kevésbé lesz unalmas nyugodt, már csak azért is, mert rövidesen ismét dolgozni fogok, és az eddigi intézményi stresszfaktorok - úgymint általános iskola és gimnázium - tovább szaporodnak az óvodával és a céggel. Reményhal.

Túrógombóc

"Jaj Anya, hogy tudtad megégetni a kezed egy ilyen egyszerű étellel???"

Az a fránya régmúlt

Kajla: Egy ókori politikusról kell írni... Például Kádár?...

2013. január 1., kedd

Másnap

Egészen addig örömködtem azon, hogy kamasz fiaim a barátaiknál házibuliznak, és teljesen konszolidált állapotban kerülnek haza, amíg észre nem vettem, hogy az egyik macska a folyosón hány.