"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2013. február 28., csütörtök

Higanyos

A zökkenőmentesen zajló társadalmi beilleszkedésünk negyedik, befejező napján (holnap szünet lesz az oviban) én, a szívtelen anya, megtagadtam Kajla kérését, hogy azonnal hozzam őt haza a kollégiumból. Mert beteg. De a betegszobára nem veszik fel, mert a digitális hőmérő nem mutatja a lázát. Bezzeg egy higanyos szerint, amit kölcsön kapott az egyik osztálytársától, 38 fokos. Hát akkor vidd azt a lázmérőt a betegszobára, és mutasd meg, javasoltam. Azt nem lehet, mondja ő, mert a házirend szerint nem szabad higanyosat használni. Ekkor biztosítottam róla, hogy egy szakképzett ápolónő érintéssel is meg tudja állapítani a lázat, "sőt, még én is megérzem, ha ráteszem a kezem a homlokodra". Erre a gyerek: "akkor gyere és tedd rá!"

3 megjegyzés:

  1. Te telleg szivtelen vagy! Ilyen keresnek ellenallni... :-)

    VálaszTörlés
  2. Ó, szegény kis beteg Kajla!már abban a piszok hőmérőben sem bízhat

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.