"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2013. február 22., péntek

Kajla és a sport

Kajla mostanában konditerembe jár a barátaival, és edzésprogramja van, és amikor legutóbb nem maradt pénze kondibérletre, kétségbeesetten kérte, hogy fizessem ki, mert különben felborul az edzésprogramja, és bár sokkal jobban örülnék, ha valami mást sportolna, de a lelkesedését díjazom, és legalább mozog a gyerek, ami ugye tizenöt évesen nem elhanyagolható szempont, viszont tegnap kétségeim támadtak.
- Hogy lehet egyest kapni testnevelésből, kisfiam??
- Úszni kellett.
- És te nem úsztál?
- Nem.
- Miért?
- Mert fáradt voltam.
- Mitől?
- Hát minden nap megyünk kondizni...
- És az a háromnegyed "korlát tolódásból"? Egyáltalán mi az a korlát tolódás??
- Az nem tolódás, hanem tolóckodás.
- De tolódás van beírva... Szóval, nem tudsz tolóckodni?
- De tudok.
- Hát akkor? Fáradt voltál?
- Igen.

1 megjegyzés:

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.