"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2013. február 26., kedd

Ma pedig

Második lépés a társadalomba való beilleszkedés felé.
A Ded már csak tessék-lássék üvöltött, és csupán addig, míg be nem zárult a csoportszoba ajtaja. Egész délelőtt tökéletes óvodásként viselkedett, evett, játszott, szemlélődött, az óvónéni szerint cuki. Holnap már ott is alszik.
Én kaptam új céges mobilt, belépőkártyát, és szereztem egy fiókos szekrényt az asztalom alá. Nagyon kellemes dolog munkahelyre járni, amíg nem kell dolgozni. Valóra vált az álmom is: ültem az étkezőben, békésen csirkés szendvicset majszoltam, és sehol egy énkicsipónim.

9 megjegyzés:

  1. Miért van az az érzésem, hogy lesz még olyan hogy rózsaszín pónikkal ülsz le vacsizni, és mély áhítattal hallgatod. A csendet :D
    (mondja a még munkanélküli)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Az étkezőben is csend volt. Az a titok h reggeli és ebéd között kell menni :)

      Törlés
    2. Egyedül ettél? Ennyire nem lehetsz antiszoc a második napon! :D

      Törlés
    3. Na jó, az evésben tényleg antiszoc vagyok.

      Törlés
  2. .... :-)
    Megfekudte a gyomrod a sok ló táp...

    VálaszTörlés
  3. Mi kell (még) a boldogsághoz? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Képzeld, eredetileg ez volt a poszt vége, aztán úgy gondoltam, minek szerezzek irigyeket magamnak :)

      Törlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.