"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2013. március 30., szombat

Igazán oktalanság

azon stresszelni magam, milyen pocsék háziasszony vagyok, hiszen így Nagyszombat délután is teli volt az áruház zilált családanyákkal, akik az utolsó csokitojásokért, sonkacsücskökért és reszelt tormáért tiporták egymást.
Amúgy a délelőtt vett sonkánk már megfőtt, csak majonézes tormáért mentem vissza.
Basszus a csokitojás!...

Lovat venni

sokkal nehezebb, mint kocsit.
Mert teszem azt ha kiderül, hogy a Kis Guruló Szaron rossz a központi zár, az elektromos ablakemelő, leválik a díszcsík vagy kiég az izzó, attól még remekül be lehet döcögni vele dolgozni.
Ha a LÓnak vacak a lába, akkor a legjobb sehová sem döcögni vele.
És akkor még van az, hogy az ember legmegbízhatóbb gyereke kimarad éjszakára és másnap délig nem jelentkezik.
Meg az olyan apróságok mint a mikróban szénné égetett fülmelegítő zsákocska, vagy a női dezodorként funkcionáló autóillatosító. Hogy köhögésről, herpeszről, elmaradt nagytakarításról és Nagyszombaton még hiányzó sonkáról ne is beszéljünk.

2013. március 25., hétfő

Némán

Mire beértem a céghez, teljesen elment a hangom, ezért elég nyilvánvaló volt, hogy munkaképtelen vagyok. Úgyhogy hamar távoztam, miután kedvesen megitattak velem egy gyógyitalt.
A kínai büfében könnyű volt elmutogatnom, hogy mit szeretnék, és ügyesen hozzásuttogtam a kicsiadagot is.
A hentes is gyorsan megértette, hogy egy kiló csirkemellfilét kérek.
A patikusnénivel már nehezebb volt, szigorúan rám szólt, hogy ne suttogjak, mert az legalább olyan ártalmas, mint a kiabálás. De, lehelltem, akkor hogyan mondjam el, hogy mit kérek? Erre ő, hogy akármilyen hangon lehet beszélni, nem baj ha furcsa, de suttogni nem szabad. Csakhogy nekem semmilyen hangom nincsen már, közöltem. Erre ő, hogy akkor ez hangszálgyulladás, és plánehogy gégediéta kell rá, vagyis napokig, esetleg hetekig egyáltalán semmilyen hangot nem szabad kiadni, mutogassak, vagy írjam le. Jó, susogtam, de itt a gyerek, három éves, NEM TUD OLVASNI!

Szabadtéri program a télies tavaszban

Nem panaszképpen mondom, de nagyjából három napja folyamatosan köhögök, vagyis nem, mert tegnap hajnali négytől hatig valószínűleg aludtam, ma éjjel pedig tizenegytől háromig, de ezt leszámítva igen, ami leginkább két okból sajnálatos: 1. remek hétvégi programunk volt, de biztosan nem kicsit éreztem volna jobban magam, ha nem hörgöm végig a tereplovaglásokat, és nem arra ébredek pitymallatkor, hogy éjszaka valaki nyilván kitépte a torkomat. 2. Tegnap óta olyan a hangom, mintha Darth Vader életét azzal mentették volna meg, hogy beleépítik WALL-E-t. A Családfő szerint nem gond ha itthon nem szólalok meg, viszont a munkámnak nem elhanyagolható része a másokkal való beszélgetés.

Lóláb

Anyus: Na, lefotóztad a lovat?
Párductermetű: Igen.
Anyus: ...De hát lemaradt a lába!
Párductermetű: Azt hittem, az nem fontos.

2013. március 22., péntek

Női vezető szerel

Na most két tanulságot is le tudok vonni az utóbbi egy órából. Egy: régi dolgokat nem jó feszegetni. Kettő: ha bizonyítani akarunk, akkor olyasmivel próbálkozzunk, amihez értünk.
Szóval kiégett az izzó a Kis Guruló Szarban, és a Családfő azt mondta, vigyem el szerelőhöz (illetve A szerelőhöz, mert Aladárnak már nála is megnőtt az ázsiója), és fel is hívtam a szerelőt tegnap, és azt mondta persze ugorjak majd be. Én meg ma délután arra gondoltam, hogy akár be is ugorhatnék Aladárhoz, de mi lenne, ha inkább kicserélném az izzót egyedül, bizonyítva, mekkora hülyeség ez a nemi sztereotípia, hogy a nők nem értenek az ilyesmihez (a Családfő már korábban elhatárolódott a problémától, de neki könnyű, mert a céges kocsihoz csak márkaszervizben nyúlhatnak hozzá).
Szemrevételeztem a Kis Guruló Szar elejét, majd csillagcsavarhúzóval ügyesen eltávolítottam az egyetlen csavart, amit a lámpa közelében találtam. Hát hiszen minden izzócserénél először le kell venni a lámpabúrát, ugye. De ez a lámpabúra ezután sem jött le. Akkor kezdtem finoman feszegetni. Elpattant benne valami, de még mindig a helyén volt. Szentségeltem kicsit, de semmiképp nem akartam félbehagyni a projektet, ráadásul már arra is kíváncsi voltam, mi tört el benne. Tovább feszegettem, ekkor még valami elpattant, és két információhoz jutottam egyszerre: megláttam melyik pöcök tört le, és azt is, hogy ez nem a tompított fényszóró búrája, hanem az indexé...
Aladár drága jó ember, ezt nem csak az bizonyítja, hogy bár épp rohant valahová, mégis kicserélte az izzót (természetesen a motorház felől), de az is, hogy térdetcsapkodvaröhögés egyetlen gúnyos megjegyzés nélkül hallgatta végig mit tettem, még akkor sem mosolyodott el, amikor bevallottam neki, hogy NEM az irányjelző égett ki.

2013. március 21., csütörtök

Még az állatállományról

A vitrinből nemrég az egyik csincsilla követte Tivadart az Örök Rágcsálómezőkre, a másik pedig rokon gyerekekhez került, így megüresedett a szekrénybe beépített terrárium is. A Családfő kérdésére, hogy mit tegyünk bele, mondtam, hogy könyveket.

Feltámadásra várva

Vasárnap a Családfő szomorúan állapította meg, hogy a két kis csíkos fűegér elpusztult. Mivel ezeket az állatokat rendszerint ő gondozta, nem figyeltem, hogy mit tesz a tetemekkel (vagy mit nem tesz). Ma, porszívózás közben benéztem a terráriumba. Még ott vannak...

Noormális??

Az a szép abban, ha valaki a gyes alatt összegyűlt és kötelezően kiveendő szabadsága alatt sztahanovista módon dolgozik rendszeresen bejár a munkahelyére, hogy amikor a taknyos gyereke miatt nem tud bemenni, akkor olyan fokú lelkiismeret-furdalást kap, amitől hajnali fél négykor felkel befejezni egy határidős feladatot.

2013. március 20., szerda

Az előző poszthoz

hozzá kell tennem, hogy középsúlyos nátháról van szó, vagyis kicsit taknyos a Ded, de nem a térdiglógózöldrettenetes, ezen kívül piszkálta a fülét az oviban - gyakran szokta amikor álmos - és az óvónéni  remek pedagógiai érzékkel megkérdezte tőle, hogy "fáj a füled?" amire nyilván azt válaszolta, hogy igen, végül sikerült produkálnia egy 37,4-es testhőmérsékletet. Nomármost tudjuk, hogy a gyerek ettől még teljesen működőképes, viszont az intézmény közösségéből kizáródott, így nekem kell itthon szívni vele. Meg belőle. Mármint az orrából. És azt meg nem szereti. Annyira nem, hogy elég hangsúlyosan hozza tudomására az egész társasháznak minden alkalommal.
Szóval ez van. A diagnózist egyébként kedvenc doktornénink így foglalta össze: "nem létező betegséget nem tudok gyógyítani".

Persze

nagyon büszke voltam a gyerekre, amiért már negyedik hete jár oviba és semmi baja.
Persze pont akkor betegedett meg, amikor nekem mindenképpen be kellett volna mennem dolgozni.
Persze vacakul érzem magam, pedig papíron még egy hónapig szabin vagyok.

2013. március 19., kedd

Női vezető vásárol

Ma eszembe jutott, hogy vennem kellene a Kis Guruló Szarba elsősegélydobozt, elakadásjelző háromszöget és tartalék izzókészletet (bár tulajdonképpen nem tudom, mi az, ami ezek közül kötelező). Az első kettővel nem is volt gondom, de izzókészletből több fajta van a madarastecsóban. Éppen ott pakolászott egy eladó, kérdeztem tudna-e segíteni, hol lehet azt megnézni, hogy milyen kocsiba milyen jelű cucc való, ha már a dobozon nincs rajta (úgy képzeltem, a porszívók és porzsákok problematikájához hasonlóan itt is van valami lista, amiből egy női vezető kikeresheti a típust). A bácsi úgy bámult rám, mintha a beszélgetésünk közben szőkült volna ki a hajam, aztán teátrálisan megmutatta, ugye látom, ezen az izzón két izé van, azon meg három, nekem milyen kell? Mondtam fogalmam sincs, nem szoktam izzót cserélni a kocsiban. Akkor azt javasolta, kérdezzem meg a férjemet.
Na, vajon mit felelt a Családfő?
1. Természetesen azonnal rávágta az izzókészlet kódját.
2. Indítványozta, hogy vegyek minden típusból egyet.
3. Hívjam fel a szerelőt.

2013. március 18., hétfő

A hóviharhoz visszatérve

/avagy példabeszéd az "arroganciáról"/
Ha azt mondom a gyereknek, ne menj bicajozni mert ónos eső esett és csúszik az út, de ő mégis elmegy, és betöri az orrát, akkor valószínűleg még a sírást is igyekszik visszafojtani mert tudja, hogy csak magát okolhatja, de az biztos, hogy nem támad rám amiért nem védtem meg, én pedig perszehogy letisztítom a szerencsétlent és elrohanok vele orvoshoz és borogatom, de könnyen lehet, hogy a (betört) orra alá dörgölöm, hogy bazmegfiam mondtam, hogy maradj itthon.

2013. március 14., csütörtök

Száguldás, por se

Azért az nagyon vicces, amikor valaki 40-45-tel előz egy 25-30-cal haladót.

(Igen, este még elmentem a fiúk szennyeséért, át a Hegyen, hiába mondták a rádióban, hogy mindenki maradjon szépen otthon. Sötétség, köd, hófúvás. Említettem már, mennyire szeretem ezt az utat? Főleg sötétben, ködben, hófúvásban. Olyan hangulata van, hogy tyű.)

Szóval száguldok, hármasban, előttem robog valaki kettesben. Index ki, aztán hosszú percek alatt elhúzok mellette, közben izgulok nehogy belecsússzak az árokba. Na ilyenkor mindig vigyorgok, tisztára olyan az egész, mint egy lassított felvétel.

A dolgozó anya hátrányai

Nagyfiú: Jó lenne, ha eljönnél, és hoznál ruhákat, mert már alig van tiszta.
Anyus: De itthon sincs túl sok ruhátok... hát hol vannak?
Nagyfiú: Itt. A szennyeszsákban.

Juhé!

Tegnap este először mentem a kollégákkal kocsmába, mióta a gyesről visszatértem.
A Kis Guruló Szarral voltam, ezért nem is bírtam másfél óránál tovább, hát nem az igazi limonádét inni egy kocsmában. Amikor ezt ma reggel elpanaszoltam a Családfőnek, rámutatott, hogy így is ez volt nekem az utóbbi három év legjobb bulija. És tényleg.

2013. március 13., szerda

A különbség

Nem mindegy, hogy AZ OTTHON az,
ahol az ember folyton van,
vagy ahová esténként végre hazaér.

2013. március 11., hétfő

Halak

Péntek este a Családfő ünnepélyesen bejelentette, hogy átstrukturálja a négy akváriumot. Elmagyarázta, melyik hal hová kerül. Ezután kicsit bánatos voltam, mert először azt hittem, a projekt végeredménye az lesz, hogy eggyel kevesebb akvárium marad. De nem, az akció a két legnagyobb hal nyugodt szaporodását volt hivatott elősegíteni.
Innentől kezdve már kevéssé érdekelt az egész, sőt, igyekeztem figyelmen kívül hagyni, hogy a hétvége nagy részében vállig vizes karral és csöpögő szűrőkkel mászkál a lakásban, halakat hurcolva ide-oda.
Vasárnap estére azonban kiéleződött a helyzet. Erre a legnagyobb akvárium irányából mind gyakrabban felhangzó sstenf.szát sstenf.szát figyelmeztetett, illetve az, hogy már egyáltalán nem tartotta viccesnek, ha nagy hohohohorgásznak szólítottam.
A legutolsó átköltöztetendő hal ugyanis nem akart átköltözni, és hosszú órák után kiderült, hogy a Családfő nem tud olyan jól puszta kézzel halat fogni, mint Bear Grylls.
A vasárnap este további része azzal telt, hogy a Családfő beugrott a hatszáz literes akváriumba egy szigonnyal 1. mindent lepakolt az akvárium tetejéről 2. levettük az akvárium tetejét, de a fénycsövek villanyvezetékei miatt nem ért le a padlóig, ezért visszatettük 3. kihúzkodta a villanyvezetékeket 4. levettük az akvárium tetejét 5. minden búvóhelyet kiszedett az akváriumból 6. rájött, hogy fénycsövek nélkül sötét van a vízben (sstenf.szát sstenf.szát) 7. odatelepített egy lámpát 8. elkapta a halat 9. mindent visszapakoltunk.

És még azt mondják, hogy az akvarisztika nyugtató hatású.

2013. március 9., szombat

2013. március 8., péntek

Szeresd Pocakot...

Kajla napok óta egyre erőszakosabban követelte, hogy menjek érte és hozzam haza a kollégiumból, mert beteg.
Minden telefonbeszélgetés alkalmával tájékoztatott, hogy hányszor hányt.
Minden telefonbeszélgetés alkalmával elmagyaráztam neki, hogy a hányós betegség majd magától elmúlik, de koplalni kell kicsit.
Erre mindig azt mondta, hogy de éhes, muszáj ennie.
És ennyiben maradtunk.
Ma délután felhívtam, érdeklődtem, hogy van.
- Jobban, fogjuk rá. Most ebédeltem.
- Ebédeltél?? De hát mondtam, hogy ne egyél.
- De éhes voltam, és nagyon finom csokis derelye volt. Megettem tizenhetet.

2013. március 7., csütörtök

A második két munkanap

tanulságainak rövid összesítése: amíg gyesen voltam, sokkal meggyőzőbben tudtam mondani, hogy amúgy SZERETEM A MUNKÁMAT, és egész tűrhetően végzem.
Ma viszont, miután tegnap elbaltáztam szinte mindent, amit lehetett, eljutottam addig az elkeseredett kijelentésig, hogy EZ NEKEM NEM MEGY.

2013. március 5., kedd

Az első két munkanap

tanulságainak rövid összesítése: MEGGONDOLTAM MAGAM, MÉGSEM SZERETNÉK DOLGOZNI.

2013. március 1., péntek

Anti-gasztroblogger sorozat, legújabb rész

Elvágtam az ujjam a krumplihámozóval.

Korpa között

A szomszédos asztal felől olyan ordenáré csámcsogás hallatszott, amit a két kisebbik gyerekem együtt produkálna, ha úgy igazából elfeledkeznek magukról. Odanéztem, öltönyös pasi, fekete bőr táskával. Alig hittem a szememnek, igyekeztem nem feltűnően bámulni. Azon gondolkodtam, vajon akkor is így eszik, ha fontos üzleti tárgyaláson van egy elegáns étteremben, vagy csak az olcsó kínai büfék törzsközönségét szórakoztatja ezzel?