"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2013. március 7., csütörtök

A második két munkanap

tanulságainak rövid összesítése: amíg gyesen voltam, sokkal meggyőzőbben tudtam mondani, hogy amúgy SZERETEM A MUNKÁMAT, és egész tűrhetően végzem.
Ma viszont, miután tegnap elbaltáztam szinte mindent, amit lehetett, eljutottam addig az elkeseredett kijelentésig, hogy EZ NEKEM NEM MEGY.

7 megjegyzés:

  1. És addig a nosztalgikus érzésig h de jó lenne bedobni egy felest.

    VálaszTörlés
  2. Végy példát a Dedről. Csak az első néhány hónap nehéz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, a Ded sokkal ügyesebb nálam. Már profi óvodás.

      Törlés
  3. ne add fel! Bele fogsz razodni! Hidd el! Marha nehez Gyes utan, de ujra belejön az ember, es akkor megint az lesz a termeszetes! Otthon nem maradhatsz egesz eletedben, az garantalt elhülyüles! (Bocs a meggyözödeses otthonmarado anyukaktol...)

    Gondolj csak a kicsi ponikra! :))))

    VálaszTörlés
  4. Minden kezdet, és néha a folytatás is nehéz! (hogy vigasztaljalak)

    VálaszTörlés
  5. Arról nem beszélve, hogy ezzel a hülye munkába visszaállással megfosztod az olvasóidat a "mindennapi kenyerüktől"! Megnézem, írt-e valami szívderítőt Anyus, aztán még mindig csak a napokkal ezelőtt felrakott poszt árválkodik! Irmát meg már pánikba kergetted a hallgatásoddal!
    AMúgy Blevitának tök igaza van. AMikor úgy érzed, hogy ez neked nem megy, csak gondolj a pónikra!

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm, nagyon kedvesek vagyok, és egyébként is mindenki vigasztal és biztat és bátorít, meg is hatódtam ma, na.

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.