"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2013. április 26., péntek

Carpe diem

Másfél hónapja, amikor dolgozni kezdtem, bevittem magamnak a céghez mindenféle fontos felszerelést, amely nélkülözhetetlen a munkavégzéshez. Úgymint bögre, neszkávé, cukor. Elfelejtettem viszont a kiskanalat. Bár nálunk viszonylag használható a konyha - még víz is van (nem csak a csapban, hanem külön ivóvíz, tartályban, bizony!) -, az evőeszköz-készlet meglehetősen hiányos, leginkább kiskanál tekintetében. Másfél hónapig küzdöttem a problémával - reggelente eszembe jutott a kiskanál, csakhogy mindig akkor, amikor már min. ötszáz méter - max. huszonöt kilométer távolságban voltam a saját konyhámtól. Másfél hónap elteltével, tegnap végre a lakásajtón belül jött a felismerés, hogy ismét kanáltalanul indulnék. Rendkívül büszke és boldog voltam, ünnepélyesen kavargattam a kávémat a kiskanállal. Tegnap. Mára eltűnt. Na ezért kell örülni mindennek, amíg van.

2 megjegyzés:

  1. nahát, milyen ismerős problémakör. én képes voltam venni magamnak olyan csészét amihez kerámia kiskanál jár, úgyhogy bárki asztalán felismerem. és a 100 dbos műanyag kiskanalak is jól beválnak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én ezt is felismerném. Ha látnám.

      Törlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.