"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2013. május 31., péntek

A mai napom nagyon sikeres,

többek között azért, mert a Nagylány egész osztálya számára bizonyítottam, hogy az ő anyukája a legesleghülyébb, hiszen képes gyalogosan valamint kocsival vonatot üldözni, egy egész buszpályaudvar közönsége előtt négyszáz méteren rekordot dönteni, és halált megvető bátorsággal Volán jármű elé vetődni, mindezt egy esőkabát miatt.
És aztán persze kisütött a nap.

2013. május 29., szerda

Itt a cégnél azért jó dolgozni,

mert mindenkinek mindig mindenről eszébe jut valami, és mindenki mindig mindenről tud valami vicces sztorit mesélni, és bármikor bárkit kiröhöghetünk, mert nyilvánvaló, hogy máskor meg rajtunk röhögnek, és ha csönd van, az nem azt jelenti, hogy mindenki lázasan tevékenykedik, hanem, hogy éppen senki nem csinál semmit...
De azért nem bántam volna, ha egy mellékes felvetésemre a Főnököm nem meséli el részletesen, hogyan történik egy végbél szűrővizsgálat.

2013. május 28., kedd

Elégedetlen voltam a technikámmal,

ezért nemrég utánanéztem, hogyan csinálják a profik.
Íme egy oktató filmecske:


Hetekig próbálkoztam a minta szerint, az eredmény olyan szánalmas volt, hogy csak remélni tudom, nem rakta föl senki a youtube-ra elrettentő példának.
Ma úgy döntöttem, meghagyom a visszapillantó tükrös módszert a pasiknak, és inkább hátrafordulok az ülésben, bármily amatőr dolog is az. Csodák csodája, elsőre sikerült betolatni a két kocsi közé, milliméterre pontosan párhuzamosan a járdával.

2013. május 27., hétfő

Még a reggeli kávé sem esett jól így

Hát így. (Forrás: Vészbuk)
Napok óta nincs netünk, mekkora mázli, hogy vasárnap ügyeletes voltam, ezért a cégnél bejutottam a mátrixba. Meg most is.
A hiba elhárítását a szakemberek ma 6.38-kor megkezdték.

2013. május 26., vasárnap

Ezt a napot is megértük

Amikor a gyerek bevallja, hogy a kondibérletre kapott pénzt a barátnőjére költötte.

2013. május 22., szerda

Talán

csak azért tűnök viszonylag kiegyensúlyozottnak, mert
a depressziómat elnyomja a megfelelési kényszer,
az exhibicionizmusomat a szociofóbia,
a hiperaktivitásomat a lustaság,
a klausztrofóbiámat a tériszony.

2013. május 21., kedd

Lehet, hogy nem őszülök, hanem szőkülök

Anyus: Bocs, tudnál segíteni? Az a gondom, hogy a céges postafiókom össze-vissza rakja az új leveleimet, folyton keresgetni kell őket a több oldalnyi beérkező levél között...
Rendszergazda: Ööö... esetleg beállíthatom, hogy dátum szerint rendezze... így.

2013. május 20., hétfő

És még az is nagyon jó

...hogy vettem egy bővíthető asztalt (akciósan!), amelyhez szépen egyszerre le tud ülni mindenki, akkor is, amikor itthon van az összes gyerek.
Már, ha képesek lennénk mind szépen egyszerre leülni.

Megye három

Több okból is hatalmas élmény volt a számomra a Nagyfiú csapatának tegnapi meccse. Egyrészt a gyönyörű idő miatt, meg aztán szép helyen van a pálya, másrészt hihetetlenül szórakoztató egy megyei III. osztályú mérkőzés, de leginkább azért, mert a Nagyfiú tök jól játszott, és az edző gratulált a gyermekemhez, ami őszintén szólva nem gyakran fordul elő velem.
Életem eme kiemelkedő napjának megörökítését nem bíztam a véletlenre, csináltam hatvan fotót, sajnos többségét az első félidőben, amikor a Nagyfiú a pálya legtávolabbi részén futkosott. A térfélcsere után viszont pikpak lemerült a gépem. És persze vannak az eleve vacak képek.
Például:

Bal szélen. Vagyis jobb szélen... Na mindegy, nála van a labda

De mutatok egy kevésbé homályosat is:

14-es

2013. május 15., szerda

Én, a kedves

Anyus: Ööö... esetleg ki lehetne már vinni a csincsillaketrecet a kuka mellé... Tudom, hogy a szívedhez nőtt, mert te csináltad és sokat dolgoztál vele... de hátha megtetszik valakinek... /ennél a pontnál nem bírtam tovább drámai arccal, mondhatni visszataszító módon felröhögtem/.
Apus: Kedves vagy, hogy még nem dobtad ki.
Anyus: Igen, mert nem bírom el.

Kabát

Este elmeséltem a Családfőnek egy meglehetősen hosszú történetet, amelyben szerepelt többek közt téli gumi, szigszalag, hangszóró, csavarhúzó, festék és varrótű... és azzal zárult, hogy na csak azért mondtam el mindezt, hogy ne akadj fenn azon, ha meglátod amint egy idegen férfi kabátot mosok.
Erre ő közölte, hogy ez egy tökéletes magyarázat. Pont mint ez:

2013. május 13., hétfő

Időjárásjelentés

Annyira lehűlt az idő, hogy már a céges légkondi is képes hideg levegőt fújni.

2013. május 12., vasárnap

Sokadik érettségi találkozó

Sosem leszel már 18 éves.
A többiek sem. (Höhö.)
De legbelül mindenki pont olyan, mint akkoriban.
A fák nőnek az iskolaudvaron, a bútorok kopnak a termekben, a hajak őszülnek, a csípők szélesednek. A falak, a tornyok állják az időt, a folyosó csöndje ugyanott vár. A pillantások, gesztusok, kacagások a múltat idézik.
Torokszorító, ahogy összetalálkozunk a huszonöt évvel ezelőtti, idétlen tinivel, aki még nem rontotta el, még nem sírta át, még nem dobta ki, még nem gyászolta meg, még nem küzdötte végig, még nem kezdte újra.
Rácsodálkozunk másokra és önmagunkra.

2013. május 11., szombat

21,2

Nagy örömmel mutatta a Családfő, milyen csinos kis digitális kinti hőmérőt vett, és ügyesen fel is rakta a konyhaablakra.
Egy idő után megjegyezte, csak az a furcsa, hogy mindig ugyanannyit mutat.
Még másnap is 21,2 Celsius fok volt rajta. És harmadnap is.
Végül leszedte és megvizsgálta közelebbről.
Azután eltávolította a védőfóliát, amelyre a számok voltak RAJZOLVA.

2013. május 9., csütörtök

Vigasztalás

Mottó: Limonádé Joe gyorsabb volt mint az árnyéka. Anyus gyorsabb mint a tolatóradar.

Anyus: Teljesen magam alatt vagyok, képzeld meghúztam a Kocsiját...
Kedves Ismerős: Biztosan nem annyira vészes, mire hazajön, kipolírozzák, meglátod észre sem fogja venni.
Anyus: Jaj dehogynem, nagyon gáz.
Kedves Ismerős: Na hadd nézzem, mutasd. /.../ ÓBAZMEG.

2013. május 6., hétfő

Tájékoztatás

"Tisztelt Vásárlónk,
ezúton tájékoztatjuk, hogy csomagját a szállító átvette németországi raktárunktól, és elindult az Ön által megadott címre."
Gyalog???

Megjelenés

Kozmetika nyílt nemrég annak az épületnek a földszintjén, ahová dolgozni járok. Van ott egy konditerem is. Bementem ma a kozmetikushoz. "Edzésen voltál?" - kérdezte.
Na most vagy tök jó, mert kinézte belőlem, hogy kondizom, vagy tök ciki, mert fel sem merült benne, hogy esetleg ott az első emeleten az a munkahelyem...

Miért jó egy waldorfos barátnő?

A waldorfos barátnő ötletes és kreatív.
A waldorfos barátnő pontosan tudja, mire van szüksége az embernek (lásd még hüvelykúp).
A waldorfos barátnő nem egyszerűen egy kiskanalat ad ajándékba, hanem máséval összetéveszthetetlen babakiskanalat, tokban, a tokra körömlakkal ráírja a nevedet, és még lovakat is rajzol rá. Vagyis nem lovakat, mert azt még a waldorfos barátnő sem tud, hanem disznókat, ami sokban hasonlít a lóhoz, mert szintúgy négylábú haszonállat.
(És képzeld, Irma, az egyik kollégám azt hitte, hogy fésű. Nem a kanál, hanem a disznó.)

2013. május 5., vasárnap

Így jár aki hosszú időre elutazik

(... és ismeretlen számról telefonál.)
- Boldog anyák napját!
- Ööö... ki az?
- A FÉRJED!!!

Még kép

Ma is penészt irtottam. Az egyik szoba sarkában annyira elburjánzott, hogy le is fotóztam volna, ha a Családfő nem viszi magával a gépet... hogy aztán ilyen képeket küldjön:

A zöld szemű szörny. Vagy nem.

Jobban átgondolva a dolgot, a penész sem lett volna izgalmasabb.

Tűzoltóünnep

Szent Flórián-napot tartottak tegnap itt a Művház mellett. Ennek keretében valószínűleg a város összes, tízévesnél fiatalabb kölke kipróbálhatta a tűzoltóautók szirénáit, nagyjából olyan volt, mintha katasztrófafilmet, vagy egy különösen ütős Vészhelyzet epizódot forgattak volna az udvarunkon reggeltől estig.
(Megjegyzem a helyi tűzoltók tényleg jó fejek, és pár éve még az országos híradásokba is bekerültek, amiért nem a diszpécser által megadott - téves - címre vonultak ki, hanem arra ahol a füstöt látták.)

Lement a térképről

És már a telefonja sem működik. Ám a legutóbbi képek alapján ez nem Hawaii, kicsit fáznának a lányok fűszoknyában, és a virágfüzérhez sincs túl sok alapanyag.

Elégedetlen vagyok Gyilkossal

Direkt beengedtem éjszakára, de nem fogta meg az egeret, amivel tegnapelőtt éjjel találkoztam. Azt hiszi, csak annyi a dolga, hogy cuki legyen??

2013. május 3., péntek

De legalább focizni szeret

- Voltunk tegnap Operában.
- Mit néztetek meg?
- Nem tudom. Hunyadi Lászlóról szólt.
- És jó volt?
- Inkább fárasztó. Folyton énekeltek. Három felvonásban.

Úgy döntöttem ma megint panaszkodni fogok

A céges hűtő általában három típusú élelmiszerrel van tele:
- félig becsomagolt, egyetlen szelet felvágott (romlott)
- műanyag dobozkában azonosíthatatlan maradék (romlott)
- flakon alján pár kortynyi üdítő (nem biztos, hogy romlott, na de ki fogja kipróbálni?...)

A céges hűtőnek gyakorlatilag két fokozata van:
- meleg - minden megromlik
- hideg - minden megfagy.
Amikor tegnap beraktam egy doboz tejet, átkapcsoltam. Ma reggel a bögrémbe BELEESETT a tej.
És a kiskanalam azóta sem került elő.

Egyébként pedig rohadt meleg van, de reméljük nem indítják be a légkondit, mert akkor mindannyian elpusztulunk legionellosisban.

2013. május 2., csütörtök

Időzónák

Ez a hét óra időeltolódás nem kifejezetten ideális a kapcsolattartás szempontjából. Mert
- amikor felébredek, ő már lefeküdt aludni
- amikor felébred, én dolgozom
- amikor hazaérek, ő dolgozik
- amikor befejezi a munkát, én már alszom.

De legalább néha küld képeket.
Például:


Vagy:


Ne kérdezzétek, miért van négy szívószál egy pohárban, én megtettem, hervasztó. Nagy igazság: "bárcsak minden céges buli olyan lenne, amilyennek az asszony otthon elképzeli".

Hát így első ránézésre ez nem az a nap amit kár lett volna kihagyni

Egymástól független történések eredményeként ma, az első igazi munkanapomon (mert ugye az elmúlt két hónapot, mialatt papíron a szabadságomat töltöttem, nem számítjuk) megfogalmazódott bennem, mégiscsak kár, hogy nem volt sikeres a Ded 1.2 (vagy 2.2?) projekt.

2013. május 1., szerda

A klímaváltozás előnye

A mai ablakpucolásnál rájöttem: a jelenlegi hőmérséklet egyszerűen alkalmatlan a házimunkára. Viszont nemrég még túl hideg volt hozzá. Ha így folytatódik, szerencsére mind kevesebb nap marad a 365-ből, amikor ilyesmit egészséges csinálni.

Azért

az tisztán látszik, hogy már dolgozó nő vagyok, hiszen tegnap reggel héttől tízig takarítottam, ahelyett, hogy ezt az időt szépen eltököltem volna, mint mindig, amíg gyesen voltam.
Aztán elvittem a Dedet a Doktornénihez, mondtam neki, kérek szépen igazolást arról, hogy közösségbe mehet, persze akár meg is vizsgálhatja, de szerintem már meggyógyult. A Doktornéni kérdezte, volt-e valami tünete a gyereknek a lázon kívül, semmi, feleltem, de nekem fájt a torkom. Megkönnyebbülten egyetértettünk abban, hogy bármi baja volt a Dednek, valószínűleg elmúlt, ezért a diagnózis felállítására nincs szükség, így azonmód távoztam az igazolással.
Délután meg a Nagylány biciklijét szerettem volna befuvarozni a városba, ennek érdekében - bár első pillantásra nyilvánvaló volt, hogy nem fér be a csomagtartóba - mintegy fél órán keresztül próbáltam betuszkolni, illetve kirángatni onnan, és azt hiszem, a fél óra nagyobb részében nem is lehetett eldönteni, hogy éppen mi a cél, vagyis éppen húzom, vagy tolom. Nem adtam fel könnyen, ám a hátsó ülés előredöntése sem segített, akkor találtam valamit a csomagtartó fedelében, és elkezdtem piszkálni, hátha egy trükkös kapcsoló, ami kétszeresére növeli a teret, de leesett a teteje és láttam, hogy csak a hátsó lámpák huzalai vannak ott...
Úgyhogy végül itthon hagytam a bicajt, de elhoztam a srácokat, és a Párductermetű megkérdezte, Apus hogyhogy nem a kocsijával ment, mondom Amerikába??? Hát mind ilyen kajla, rettenetes, rettenetes.