"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2013. május 15., szerda

Én, a kedves

Anyus: Ööö... esetleg ki lehetne már vinni a csincsillaketrecet a kuka mellé... Tudom, hogy a szívedhez nőtt, mert te csináltad és sokat dolgoztál vele... de hátha megtetszik valakinek... /ennél a pontnál nem bírtam tovább drámai arccal, mondhatni visszataszító módon felröhögtem/.
Apus: Kedves vagy, hogy még nem dobtad ki.
Anyus: Igen, mert nem bírom el.

5 megjegyzés:

  1. Akkor meg azért vagy kedves, mert eddig nem akartad még kidobatni. Tényleg, volt valaha csincsillátok? Kitalálom: megszökött egy dizájnosabb kéróba.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az egyik megszökött a dizájnos másvilágra, a másikat pedig elajándékoztuk. Végre.

      Törlés
  2. Szerintem kínai levesezés helyett inkább járj le/fel az épületetekben lévő konditerembe.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nemrég hívott az egyik kolléganőm edzésre. Lehet h még nem késő, mert a ketrec azóta is is a lakásban van.

      Törlés
  3. Erre meg mertem volna esküdni. :)

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.