"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2013. május 2., csütörtök

Hát így első ránézésre ez nem az a nap amit kár lett volna kihagyni

Egymástól független történések eredményeként ma, az első igazi munkanapomon (mert ugye az elmúlt két hónapot, mialatt papíron a szabadságomat töltöttem, nem számítjuk) megfogalmazódott bennem, mégiscsak kár, hogy nem volt sikeres a Ded 1.2 (vagy 2.2?) projekt.

4 megjegyzés:

  1. Ráadásul a vérnyomásom olyan szinten van, amit udvarias gesztus vérNYOMÁSNAK nevezni. (VérSZÍVÁSNAK viszont nem lehet, mert az mást jelent, pedig gyakorlatilag sztem arról van szó,h csupán az ereimben keletkező vákuum szívó hatása miatt áramlik a vérem.)

    VálaszTörlés
  2. Sajnos nem jut eszembe semmi bicskanyitogató.

    Érdekes az én vérnyomásom ma egészen működőképes.

    VálaszTörlés
  3. Tudom, hogy nem egy a munkáltatónk (legalábbis sejtem...), de az érzés hasonló...
    Ma az fogalmazódott meg okos kicsi fejemben, ha nyernék a lottón, fognám a szolgálati telefont, a kulcsokat, a kódokat és a felmondásom, ezeket a következő szavakkal tenném a nagyfőnök elé: -Nem akarok haraggal elválni, úgyhogy inkább csöndben maradok...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Én inkább maradnék. Csöndben :)
      Az a helyzet h szeretem a munkámat és általában a munkahelyemet is, a kollégáimat főleg, a (közvetlen) főnökömmel egyetemben. Nagyon ciki, de így van :) Csak néha vannak kevésbé pozitív dolgok, és kevésbé pozitív tendenciák...
      Na mindegy, sikerélmény is ért ma, mert még pont le tudtam nyírni itthon a füvet a vihar előtt.

      Törlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.