"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2013. június 29., szombat

A bűn mindig elnyeri méltó...

Szemrehányó pillantásokkal fogadott a Családfő, és dühösen mesélte, hogy Bendegúz cica kirángatta a kenyeret a helyéről, és zacskóstul megrágcsálta, és folyton bajt csinál és ez már igazán tűrhetetlen.
"Gondolom kivágtad az udvarra?" - kérdeztem.
"Hát... nem" - mondta, és akkor vettem észre, hogy a bűnös békésen szundikál a heverőn, szorosan a Családfőhöz kucorodva.

"Kurvára elegem van belőled Anya!"

Sportos nap volt a tegnapi, délelőtt lovagoltam, aztán elvittem a Kis Guruló Szart karosszérialakatoshoz majd hazarollereztem, két óra múlva vissza, s némi házimunka után az immár megszépült Kis Guruló Szarral eldöcögtünk az Aquaworldbe, ahol zárásig csúszdáztam, úszkáltam a Deddel a hátamon, illetve döglöttem a melegvízben.
A programpontok közül csak a lovaglás ment simán, mert a rolleremet már úgy szétcsesztékhasználták a kölkök, hogy a zörgése valószínűleg a szomszéd városban is hallható, és a kutyák totál megőrülnek tőle amerre járok, szóval kész cirkusz, de még mindig nem annyira, mint nálunk az indulás a strandra, mert nyilván előtte öt perccel vesznek össze halálosan a fiaim, és az egyik megüti a másikat, azaz csak akarja, de a Dedet találja el, először, de másodszor már nem, ebből kifolyólag már hárman üvöltenek, és mivel nem vagyok hajlandó igazságot tenni, azt hallom, hogy "kurvára elegem van belőled Anya", amit szerintem most határozottan nem érdemlek, és úgy kell őket bezavarni a Kis Guruló Szarba, tényleg, nem tudom másutt hogy van ez, mi valahogy soha sehová nem bírunk elindulni úgy, hogy mindenkinek legyen kedve jönni, és persze pont akkor szakad az eső amikor be kell szállni, és a Nagyfiú már eleve itthon akart maradni mert fáradt, és világgyűlölő macskaképpel ül a kocsiban egy női táskával és egy szatyor óriásszendviccsel az ölében, a másik kettő legszívesebben megfojtaná egymást a hátsó ülésen, ehelyett ugye összepréselődnek, egyedül a Ded nem úgy néz ki, mint akit épp fogorvoshoz visznek, hát micsoda öröm ilyen gyerekekkel élményfürdőbe menni... Végül aztán remekül érezzük magunkat, és este fél tízkor kergetnek ki a medencéből az úszómesterek.
A legsportosabb napja mégis a Családfőnek volt, mert a céges buli olyan jól sikerült, hogy utána nem találta meg az autóját.

2013. június 28., péntek

A kis állatvédő

Megfenyegettem Bendegúz cicát, hogy ha még egyszer odakakil valahová a lakásban, akkor belehajítom a felfújható medencébe.
Erre a Ded: Nem szabad bedobni a medencébe, mert kiszakadik!

2013. június 27., csütörtök

A Ló

Ha már az idétlen macskáinkról egy csomó képet felraktam, megmutatom a Nyanyát is, ő Széplak Mylady (igen, ilyen hülyén írják a hivatalos nevét) Nagyfejű Drabália.

Drabália

2013. június 25., kedd

Hány élete van

Bendegúz cicának?
Nagyon gyorsan fogyasztja a kilencet, már csak legföljebb hat maradt neki.
Mert ugye először is majdnem éhen-szomjan pusztult.
Aztán félig széttépte a szomszéd kutya.
Ma éjjel pedig megrágcsálta a még februárban kint felejtett patkánymérget.
És persze én vettem észre.
Na ilyen lelki háttérrel, és négy óra alvás után indultam el reggel életem első tárgyalására, amelyen az alperes egyetlen tanúja voltam.
Háromórás várakozást követően szólítottak be, és közben nem volt szabad elhagyni az épületet.
Szétstresszeltem magam a lejárt parkolóóra miatt. Aztán elrohantam pénzt bedobálni, de csatakosra izzadtam mire valahol végre megszántak némi apróval.
Szóval úgy kezdtem el tanúskodni, hogy beestem a tárgyalóterembe, ömlött rólam a víz, és beszéd helyett csak lihegni és hörögni bírtam.
Ehhez képest elég jól sikerült.
Csak a belépőkártyámat hagytam el valahol, ezért nem akartak kiengedni.
Úgy látszik törvényszerű, hogy hetente egyszer hülyét csinálok magamból.

2013. június 23., vasárnap

Bendegúz

Róla azt kell tudni, hogy a Nagyfiú ideiglenesen, két hétre hozta haza, de amint kikerült a dobozból a kis görcs, eldöntötte, hogy ez itt az ő háza, ennek jegyében rátamadt a két nagy macskára, akik el is menekültek előle, a sikeren felbuzdulva tegnap átment a szomszédba, ahol a foxit nem tudta megfélemlíteni, s miután kiszedték a kutya szájából, némileg szerényebb és visszahúzódóbb lett.
Azt a legnagyobb jóindulattal sem lehet mondani, hogy szép.
(Nevét nem a külleme, hanem a mentalitása miatt kapta a Párductermetűről.)

Bendegúz bent

Bendegúz kint

2013. június 21., péntek

Két eszetlen nő GPS nélkül


Tegnapelőtt nem meséltem mert kissé sokkos állapotban voltam, megint eltévedtem a lóval a nyavalyás erdei utakon, de most brutálisan, reggel indultam és a déli órákban még mindig nem tudtam merre kellene menni visszafelé, és negyven fok volt, és nagyon féltem hogy megdöglik a szerencsétlen, aztán valahogy mégis hazataláltam, de már mindenem remegett, és kiszáradtunk és napszúrást kaptunk és azt mondtam soha soha többé nem megyek terepre, ami egyedül mindenki szerint hülyeség, telefon nélkül meg pláne, ezért ezentúl viszek mobilt.
Így visszatekintve persze voltak vicces pillanatok, például amikor végre találkoztam valakivel aki elárulta hol vagyok, és amikor felfogta a helyzetet, akkor egy darabig nézegetett hol rám, hol a kancára, hol pedig mögénk, aztán szánakozón megkérdezte, hogy "nincs magával valami ÉSZLÉNY? Úgy értem egy férfi??"

2013. június 20., csütörtök

Társas lények

Nem volt annyira jó ötlet a Kis Guruló Szarral menni tegnap a Nagyfiúért, főleg úgy, hogy a Nagylányt és a Dedet is vittem magammal. Mert miután begyömöszöltem a Nagyfiú összes cuccát, valahogy még nekünk is el kellett férnünk. Meg a macskának. Vagyis a doboznak, amiben a macskát szállítottuk. A macska igazából még nem macska, csak egy kis girhes féreg, a Nagyfiú találta, és ezzel állítólag megmentette az éhhaláltól. De a kollégiumban nem maradhatott. Hazahozása mellett a következő indokokat tudta felsorakoztatni: nagyon aranyos, társas lény (!!!), és fekete, és olyan még nincs nekünk.
Szóval vidáman robogtunk át a Hegyen a negyven fokban, a Kis Guruló Szarban a hőségtől szétolvadt a visszapillantó tükör, az utastérben a három gyerek meg én, ezen kívül egy hátizsák, ágynemű, öltöny, nyolc szatyor ruha, cipő és könyv, egy laptop, valamint a Nagylány ölében a doboz, ami majdnem egész úton keservesen nyávogott. Amikor elhallgatott, mondtam hurrá, most vagy megdöglött, vagy hány.
És aztán hazaértünk.

2013. június 19., szerda

Fatál

Valószínűleg sosem leszek az az anyuka, aki a gyereke(i) bizonyítványával dicsekszik, és már túltettem magam rajta, hogy az egyik megbukott, nem az, amelyiknél számítani lehetett rá, hanem a másik, viszont nem egy tárgyból, hanem kettőből, szóval ilyen meglepetések érnek a tanév végén, persze jobban örültem volna, ha ösztöndíjat kap, vagy jutalomkönyvet, de elhatároztam, hogy csakazértis büszke leszek rá, és tényleg, az iskolaigazgató magára hagyta egy lóval az erdőben és eltévedt és hazatalált, vagyis oda ahová kellett, és a ló sem döglött meg, úgyhogy minden rendben, végül is belőlem sem lett semmi, pedig én tanultam annak idején.

2013. június 18., kedd

Kis állathatározó

Anyus: Nem tudom, milyen fióka ez. Talán veréb.
Családfő: Nem rigó?
A: Nem, a múltkori rigó volt, de ez máshogy néz ki.
Cs: Szerintem rigó, de nekem rossz a szemem. Majd hozok neki a boltból lisztkukacot, az anyja már úgysem fogja etetni.
A: Nem biztos, mert amikor a macska megfogta, az anyja ott ugrált körülöttük.
Cs: Na, és milyen madár volt az anyja??
A: Ööö... hát rigó.

Valamivel később.
Cs: Te, ez mégiscsak veréb.

2013. június 17., hétfő

1/14

A szabadságom első napján, nagyjából 18.35-kor leroskadtam egy székre, mintegy három percre. Ez idő alatt a Ded körülbelül tizenötször kérdezte meg, mit csinálok, ugyanis nagyon idegesítette, hogy mindig azt felelem: pihenek. Nyilvánvalóan nem érti ezt a kifejezést.

2013. június 16., vasárnap

Szalámi

Ma dolgoztam, és ahhoz képest, hogy elméletileg agymunkát kell végeznem, tíz perc után már leginkább csak a létfenntartásra tudtam koncentrálni, tekintve, hogy nincs nálunk légkondi, vagyis van, de bekapcsolni egyrészt életveszélyes (a legionellózis miatt), másrészt haszontalan (mivel hétvégén csupán langyos víz kering benne), a légmozgást pedig az átellenes oldalon lévő ablakok kinyitása sem indította el, pedig nyilván sokat lendített volna a helyzeten a Hungária körút ózondús levegője. Szóval váltakozva lihegtem és szentségeltem, végül inkább csak lihegtem, mert a szentségelés rengeteg energiát emészt fel. Na és aztán leszaladtam, pontosabban kivánszorogtam a boltba némi ennivalóért, és a húspultos eladó nagyon furcsán nézett rám, amikor szabadkozott, amiért a gép nem túl szépen szeleteli a szalámit, én meg mondtam neki, hogy sebaj, úgyis szét fogom rágni.

A tojás - avagy Kajla újra itthon

K: Huszonöt forint a tojás?
A: Gondolom kis méretű.
K: EGY tojás huszonöt forint?
A: Igen.
K: Hát nem kilóra adják?

Terepen

Nem meglepő, hogy lovon legalább annyira béna vagyok, mint ló nélkül, sőt. Elindulok egy laza sétára, és három órás, nyaktörő túlélőtúra lesz belőle.
Már bebarangoltam a környéket, de ez azzal jár, hogy folyton járhatónak tűnő, majd utóbb járhatatlannak bizonyuló ösvényekre tévedek, faágak igyekeznek letépni a nyeregből, tegnap akáctövis fúródott a karomba, amit egy laza mozdulattal kirántottam, aztán ledobtam, pont bele a csizmámba, úgyhogy egész úton szúrta a lábam. Annyira röhögtem magamon, hogy megijedt a ló.

2013. június 13., csütörtök

Mutogattam kicsit, hát én sem vagyok fából

Vagy tényleg különösen sok hülye volt ma reggel az utakon, vagy csak az én stressztűrő képességem gyengébb a szokásosnál.
Az mondjuk objektív dolog, hogy egy piros lámpánál úgy tolatott belém egy hölgyvezető, hogy nem nézett hátra.

2013. június 11., kedd

2013. június 10., hétfő

Akire büszkék vagyunk

Annyit panaszkodtam már a Nagyfiúra, de most egyre többször fordul elő, hogy valamiért büszke lehetek rá, most például napok óta derekasan helyt áll a gáton éjjel-nappal a barátaival együtt, amiről ilyesmik jutnak eszembe, hogy kitartás, meg bajtársiasság, meg önfeláldozás, meg segítőkészség... De hogy ne legyek nagyon csöpögős, itt egy kép, ami szemlélteti, hogy a kemény munka mellett azért képesek néha kicsit lazítani is...

Árvízi erőd

2013. június 8., szombat

Kezdő apuka

A Családfő megkérdezte az óvónénit, mi a tananyag a kiscsoportban.
Aztán itthon morgott, amiért azt a választ kapta, hogy például orrot fújni.

2013. június 6., csütörtök

Egészség

Vágyakozva nézegeti a jeges teákat és energiaitalokat tartalmazó hűtőt egy kisfiú mögöttem a pénztárnál álló sorban. "Na ilyen egészségtelen vacakokat nem fogunk venni soha" - szól rá szigorúan az apukája. Odapillantok a bevásárlókocsijukra: krumpli van benne, felkockázott sertéshús és HÁROM REKESZ DOBOZOS SÖR.

2013. június 5., szerda

Szavazás

A Családfő szerint én balek vagyok, mert mindig elhiszem a gyerekek (és mások) magyarázkodásait.
Szerintem viszont jobb hinni, mint örök bizalmatlanságban élni, még akkor is, ha folyton pofára esik az ember.
Persze azért vannak dolgok, amiket nekem is nehezemre esik benyelni. Ilyenek például a Nagyfiú kontra cigaretta ügyben születő történetek.
- Amikor cigiszagú, akkor sosem ő dohányzott, csak körülötte a többiek.
- Amikor találtam egy blokkot cigarettáról a párnája alatt, azt a rosszakarói rejtették oda.
- Amikor a szekrényében volt egy cigisdoboz, azt is másoktól kapta, üresen.

Legutóbb a nadrágja zsebében bukkantam egy csikkre.
És képzeljétek, kiderült, hogy azt az egyik tanára vette föl a földről, majd odaadta neki, hogy tegye el, és majd dobja a kukába, csak aztán ő elfelejtette kidobni.
Szavazásra bocsátom a kérdést: higgyem el, vagy ne?

2013. június 4., kedd

Mivel foglalkozom itthon főzés helyett

Amikor ma munka után hazaértem, észrevettem, hogy a konyhában gyönyörű hálót szőtt egy kis pók.
Arra gondoltam, remekül szemléltethetném vele, mennyire elhanyagolom mostanában háziasszonyi teendőimet.
Elővettem a fényképezőgépet.
Ami ugye autofókuszos. Folyton a háttérre élesített, nem a picike állatra.
Csináltam 57 fotót, mindegyiken csak egy elmosódott folt látszott a nyolclábú helyett.


Megkerestem a gép használati útmutatóját. Nem lettem okosabb.
Több, mint egy óra szerencsétlenkedés után végül rájöttem a megoldásra.
Egy fehér papírlapot tettem a pók mögé, így a masina kénytelen volt ráélesíteni.


Ekkor elvettem a fehér lapot.

Egy anti-gasztroblogger konyhája

2013. június 3., hétfő

Ez most akkor vegyes csoport, vagy nem???

A Ded vegyes csoportba jár. Három éves elmúlt, óvodás korú. Nem értelmi fogyatékos.
Tény, hogy ő a legkisebb, de már tele a hócipőm azzal, hogy az óvónénik mindig erre hivatkoznak.
Amikor öt óra után mentem érte egy váratlan munka miatt - „az ilyen picik NEM SZOKTAK ilyen sokáig maradni.”
Anyák napján nem mondatták el vele a verset (amit egyébként előző nap otthon hibátlanul végigszavalt) - „neki ez még úgysem megy, olyan pici.”
A fél napos, autóbuszos kirándulásra nem vitték magukkal - „pici, nem bírná.”
Amikor mondtam, hogy az egy hónapos óvodazárást kivéve nyáron is fog járni, mivel dolgozom - „olyan pici, bírni fogja??
Ma az évzáró műsorral kapcsolatban tájékoztattak - „beülhetnek vele nézőnek, de ő nem szerepel, nem képes még ilyesmire.”
Hát banyek, nem vagyok óvodapedagógus, de pofám leszakad helyettük is.

2013. június 2., vasárnap

Az internet mint métely

Bármennyire is hiányzott az internet a reggeli kávém mellől, meg kell állapítanom, hogy sokkal dinamikusabb, tartalmasabb és szebb volt az egész napom, amikor úgy kezdődött, hogy a szokásos egyórás tökölés helyett gyorsan összeszedtem magam és kimentem lovagolni.

2013. június 1., szombat

A mai napom pedig még sikeresebb,

mert végre elértem, hogy van internet.
Sms-ek a szolgáltatótól (rövidített szöveg, lényeg a kronológia):
- 05.27 06:38-kor bejelentett hiba vizsgálatát elkezdtük - 08:03
- 05.27 07:36-ig nem találtunk meghibásodást. Amennyiben a hibát továbbra is tapasztalja, ajánljuk figyelmébe Szuperszervizünk szolgáltatásait.
A szuperszervizes részt nem olvastam elég figyelmesen, úgy gondoltam dolgoznak nagy erőkkel, ezért nem hívtam őket, csak 31-én, amikor közöltem, hogy igen, továbbra is tapasztalom a hibát.
- 05.31 11:26-kor bejelentett hiba vizsgálatát elkezdtük - 11:27
- Elsődleges vizsgálatunk szerint a hibát az okozza, hogy a berendezés nincs bekapcsolva. Kérjük, kapcsolja be a berendezést, majd hívja ügyfélszolgálatunkat, hogy a szolgáltatás helyreállt-e - 11:39
Természetesen be volt kapcsolva, én viszont nem voltam itthon, ezért csodálkoztam kicsit. A következőn is.
- A hibát elhárítottuk, amennyiben továbbra is észleli, hívja ügyfélszolgálatunkat - 13:27
Hazaértem, és tájékoztattam őket, hogy nem hárították el.
- Elsődleges vizsgálatunk a hálózat meghibásodását állapította meg. A hiba elhárítását megkezdtük, az elhárításig türelmét kérjük - 19:37
Példamutatóan türelmes voltam, amikor is egyszer csak felhívtak, és megbeszéltük, hogy kijönnek körülnézni.
- A hiba elhárítását az Ön kérésére felfüggesztettük. A munkatársunkkal megbeszéltek szerint 06.01 14:00-kor folytatjuk a hibaelhárítást - 10:36
Szerelő fél három körül ideért, jól kiröhögte a modemet, mondván ilyet már vagy hét éve nem gyártanak, majd kicserélte egy működőképesre.
- Hálózati hibát találtunk, amelyet 15:08-kor elhárítottunk.
Köszi.