"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2013. június 25., kedd

Hány élete van

Bendegúz cicának?
Nagyon gyorsan fogyasztja a kilencet, már csak legföljebb hat maradt neki.
Mert ugye először is majdnem éhen-szomjan pusztult.
Aztán félig széttépte a szomszéd kutya.
Ma éjjel pedig megrágcsálta a még februárban kint felejtett patkánymérget.
És persze én vettem észre.
Na ilyen lelki háttérrel, és négy óra alvás után indultam el reggel életem első tárgyalására, amelyen az alperes egyetlen tanúja voltam.
Háromórás várakozást követően szólítottak be, és közben nem volt szabad elhagyni az épületet.
Szétstresszeltem magam a lejárt parkolóóra miatt. Aztán elrohantam pénzt bedobálni, de csatakosra izzadtam mire valahol végre megszántak némi apróval.
Szóval úgy kezdtem el tanúskodni, hogy beestem a tárgyalóterembe, ömlött rólam a víz, és beszéd helyett csak lihegni és hörögni bírtam.
Ehhez képest elég jól sikerült.
Csak a belépőkártyámat hagytam el valahol, ezért nem akartak kiengedni.
Úgy látszik törvényszerű, hogy hetente egyszer hülyét csinálok magamból.

2 megjegyzés:

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.