"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2013. július 31., szerda

Kitartás

Ezt annak idején megosztottam a vészbukon, de felrakom ide is, mert... hát... höhö.
(És feltétlenül nézzétek meg a videót is!)
KATT IDE

2013. július 30., kedd

Szilánk - folytatás, 2. rész

Miután úgy vonszolom magam, hogy a legszigorúbb bíráló bizottság is első ránézésre a kezembe nyomná a mozgáskorlátozott parkoló igazolványt, nincs kolléga, aki ne kérdezte volna meg, mi történt a lábammal. Bár úgy gondolná az ember, hogy ebben a szakmában kreatív munkatársakkal van körülvéve, a reakciók unalmasan egyöntetűek.
1. Jaj te szegény.
2. Voltál már orvosnál?
3. Neeem??? Nagyon hülye vagy.
4. Ez történt a szomszédommal/nagybátyámmal/öreganyámmal is, nem kapott tetanuszinjekciót és MEGHALT. TÉNYLEG. NEM HISZED???

Szilánk - folytatás

Megvan az a jelenet, amikor a főhős rohan a sötét utcán, autók fényszórói követik, meglapul egy sikátorban, majd felfeszíti az elhagyatott ház kapuját, zihálva lerogy egy mocskos fürdőkád szélére, a magával cipelt szatyorból kötszert, szikét, fiolákat szed elő, végül egy üveg whiskeyt, jól meghúzza, aztán gyöngyöző homlokkal nekiáll kioperálni a golyót a sebéből?... Na körülbelül így láttam neki tegnap, hogy átkössem az egy centi hosszú vágást a lábamon. Mentségemre szolgál, hogy szerintem csaknem annyira fájt, mint egy golyó ütötte nyílás, ugyanis az történt, hogy a pénteki üvegszilánk után szombaton elmentem lovagolni, vasárnap pedig strandra, ahol is a sodrófolyosóban valaki keményen beletalpalt, de nemigen foglalkoztam vele, hétfő reggel viszont kezdtem sántikálni, aztán pár óra múlva már annyira megdagadt, hogy a papucsba sem tudtam berakni a lábam, és nagyon örültem, amikor valahogy haza bírtam vezetni.
A betadines kötözés mellett a kezelés főbb pontjai a kertlocsolás, mosogatás, egyéb házimunka volt, majd lefekvésnél azt szuggeráltam magamnak, hogy reggelre elmúlik.
Azoknak, akik szerint minden betegség pszichoszomatikus, és lelki folyamatokra gyógyul, üzenem: NEM.
Na mindegy, a gyerekek is csak addig aggódtak, amíg meg nem ígértem nekik, hogy olyan műlábam lesz, mint Pistoriusnak.

2013. július 26., péntek

Szilánk

Összetört a fűszertartó, az üvegcserepek szanaszét szóródtak a konyhában, persze azonnal beleléptem az egyikbe. Tehetetlenül álltam a szilánkok között fél lábon, a másik talpamból csendesen csöpögött a vér a padlóra.
Apus: Jaj Szivikém, hát hogy fogsz így összeporszívózni???

2013. július 25., csütörtök

Mennyi hülye

Olvastam nemrég egy listát a vészbukon a legbosszantóbb autóvezető típusokról. Gondolkodtam kicsit, hogy nekem melyik tudja leginkább feltoszni az agyam, és azt hiszem az egyik, amelyik "mindenütt hetvennel megy", tökmindegy neki város vagy külterület, a másik amelyik "csak egyenesben gyors", de ott annyira, hogy lehetetlenség megelőzni, viszont a kanyarokban lelassít húszra-harmincra.
Később rájöttem, hogy tulajdonképpen csak azok nem idegesítenek, amelyek jó gyorsan eltűnnek előlem.

2013. július 22., hétfő

Végre kettesben...

Szuper volt a kétnapos lovastúra, talán a szállásra rá kellett volna kérdezni, és akkor nem megérkezéskor szembesülünk vele, hogy az első romantikus hétvégénken (három és fél év után) egy családi ház padlásán fogunk aludni, ajtó nélkül, közös légtérben és fürdőszobával a háziakkal. Akik között két anyós is volt. (Nem a mi anyósaink.)

Fíling

Falusi kocsma, vasárnap délelőtt 10.23
Középkorú törzsvendég: Na most ha fel bírok kelni, akkor hazamegyek, ha nem, iszom még egy nagyfröccsöt.
Idősebb törzsvendég: Nálunk munkamegosztás van, én itt vagyok, az asszony a templomban.

Kocsmáros: Mit kér?
Apus: Három deci hosszúlépést, vörösborból.
Kocsmáros: /beleönti a pohárba a bort az üveg aljáról/ Hát, ez nincs meg egy deci, és nincs több vörös.
Apus: Nem baj.
Kocsmáros: Ajándékba adom. Mennyi szódát tegyek hozzá?
Apus: Teli.
Kocsmáros: Teliii???

2013. július 12., péntek

Bucimaci

Olyan tragikomikusra sikeredett a tegnapi céges projektem, hogy rég kacagtam már annyit kínomban, mint azalatt a tíz óra alatt.
A csúcspont az volt, amikor kiderült, hogy a kutyát Bucimacinak hívják, de sajnos erről nem mondhatok többet.
Viszont hazafelé százharminccal ráfutottam egy durrdefektes teherautó elhagyott sárhányójára, ami beleépült a Ford aljába, s ennek következtében négy órát álltunk a pálya szélén a tűző napon és viharos szélben, két nő, enni-innivaló nélkül, a rendőrökre, a helyszínelőkre, a kamionosra és az autómentőre várva, akik mind sorban egymás után kiröhögtek minket, aztán a kocsit felhúzták a trélerre majd leengedték, úgyhogy a négyórás szívás után még vissza is vezethettem a céghez, de hurrá, a lényeg, hogy életben vagyok, ami egészen másképp is lehetne.
És nem semmi volt amikor a kollegina felhívta az apukáját, hogy hogyan kell kitekerni az emelőt, vagy amikor a kiérkező rendőr kérdésére - "mire emlékeznek?" - döbbenten visszakérdezett: "EMLÉKSZÜNK???"

2013. július 7., vasárnap

Hogyan szerezhetünk információt fesztiválozó gyermekünkről


  1. Felhívjuk mobilon - negatív - nem égethetjük azzal, hogy az anyjával beszél. És amúgy sem venné fel.
  2. Megnézzük a vészbukos lapját - negatív - nem látunk semmit, mivel törölt az ismerősei közül.
  3. Megnézzük az ismerősei vészbukos lapját - negatív.
  4. Végignézzük az összes fotót a VOLT vészbukos oldalán - negatív.
  5. Végignézzük az összes videót a VOLT vészbukos oldalán - negatív.
  6. Megnézzük a folyószámláját - pozitív - a pénze fogy, tehát életben van!

2013. július 5., péntek

Trükkös

Ded: Anya, felfújjuk most a medencét?
A: Nem, majd holnap, ma már késő van és nincs olyan meleg.
Ded: Anya, fázom!
A: Ugyan, nincs annyira hideg.
Ded: Akkor felfújjuk a medencét??

Drabália fiatalít

"Ilyen kicsi lány, ilyen nagy lovon!" - szólt ki ma egy pasas egy teherautóból.
NEKEM.

OTTO

Szolgálati közlemény: SOHA ne rendeljetek csomagküldő szolgálattól!

Kinek higgyek?

Tegnap baba-apa nap volt, míg anya dolgozó nőt játszott.
Este hazaérek, látom, hogy a teraszon még ott a macskák reggelijének maradéka, tejbe áztatott zsömledarabok.
A Ded vidáman újságolja: megkóstoltam a cicakaját!
Családfő: Á, biztosan nem evett belőle.
Ded: Nagyon finom volt.

2013. július 4., csütörtök

PR-osok gyöngye

Mindig mondom: szeretem a munkámat.
Tegnap például egy nagyon furcsa embertípust sikerült megismernem.
A hölgy, miután harmadszor is rákérdeztem valamire, amire addig semmitmondó válaszokat adott, véletlenül elküldött nekem egy levelet, amelyet természetesen valaki másnak szánt, s amelynek tartalma nem volt éppen hízelgő rám nézve - azt találgatta, hogy mit akarok vajon.
Udvariasan válaszoltam, s mellesleg megadtam neki a mobilszámomat.
Erre - ahelyett, hogy kicsit szégyellte volna magát -, azonnal felhívott, és közölte, hogy tévedésből kaptam meg az említett levelet (ha esetleg nem jöttem volna rá magamtól!), majd letámadott (!), hogy miért kérdezgetem.
Neveltetésemnél fogva nem felelhettem neki, hogy azért bazmeg mert ez a dolgom, a tiéd meg az lenne, hogy válaszolj.

2013. július 3., szerda

Volt

Tegye fel a kezét, akinek a gyereke már VOLT fesztiválon!
Tegye fel a kezét, aki valaha bulizott valamilyen fesztiválon!
Tegye fel a kezét a közös halmazból az, aki nem izgulta szarrá magát a gyerek miatt! Nekik gratulálok.