"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2013. július 12., péntek

Bucimaci

Olyan tragikomikusra sikeredett a tegnapi céges projektem, hogy rég kacagtam már annyit kínomban, mint azalatt a tíz óra alatt.
A csúcspont az volt, amikor kiderült, hogy a kutyát Bucimacinak hívják, de sajnos erről nem mondhatok többet.
Viszont hazafelé százharminccal ráfutottam egy durrdefektes teherautó elhagyott sárhányójára, ami beleépült a Ford aljába, s ennek következtében négy órát álltunk a pálya szélén a tűző napon és viharos szélben, két nő, enni-innivaló nélkül, a rendőrökre, a helyszínelőkre, a kamionosra és az autómentőre várva, akik mind sorban egymás után kiröhögtek minket, aztán a kocsit felhúzták a trélerre majd leengedték, úgyhogy a négyórás szívás után még vissza is vezethettem a céghez, de hurrá, a lényeg, hogy életben vagyok, ami egészen másképp is lehetne.
És nem semmi volt amikor a kollegina felhívta az apukáját, hogy hogyan kell kitekerni az emelőt, vagy amikor a kiérkező rendőr kérdésére - "mire emlékeznek?" - döbbenten visszakérdezett: "EMLÉKSZÜNK???"

6 megjegyzés:

  1. Nem vagyok szőke, de nem értem.... Nem Volt semmi baja a kocsinak? Vagy mi?!

    VálaszTörlés
  2. Még jobban összezavartál :D

    ... közben meg túrom a netet bucimaci kutya után...

    VálaszTörlés
  3. Annyira boldog vagyok, hogy nem haltál meg! Persze annak is lett volna előnye. Például írtam volna rólad egy nagyon szép posztot.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon remélem h van túlvilág, már csak azért is, mert rendkívül kíváncsi vagyok a nekrológokra.

      Törlés
  4. Ezek szerint még életben vagy.:)

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.