"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2013. augusztus 9., péntek

Évszakváltás

Gyönyörű dolgot láttam ma. Átmentem a Hegyen, odafelé aszfaltolvasztó nyár volt, de pont amikor visszaindultam megérkezett a vihar, a szél és a zivatar az összes sárguló levelet leszaggatta a fákról, így aztán aranyló őszben autóztam haza az erdei úton. Szívszorítóan szép volt, tényleg. Olyasmi, amiért érdemes élni.
(És mivel számítottam valami ilyesmire, magammal vittem a fényképezőgépet, azután addig ámuldoztam, hogy teljesen elfelejtettem fotózni...)

7 megjegyzés:

  1. Képzeld, én pont ott voltam a Hegyen, amikor jött az évszakváltás és szarrá áztam. Nálam is volt fényképező, de csak csuromvizes gyerekeket fényképeztem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És a csuromvizes szuperpasit nem fotóztad le??

      Törlés
    2. :))) Nem, megsértődtem, mert a csuromvizes szuperpasi nem engem, hanem ronda lepkéket fényképezett több órán keresztül.:(

      Törlés
    3. Vigasztaljon a tudat h a mocsok lepkék megdöglöttek az esőben.

      Törlés
  2. :)Viszont rövidke életükben több fénykép készült róluk az utókor számára, mint rólam az elmúlt 41 évben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudtam h ennyire szereted ha fotóznak :)

      Törlés
  3. Oda vagyok érte. Mint minden tisztességes exibicionista önimádó.

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.