"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2013. augusztus 21., szerda

Hát ezekre sem leszek büszke

Amikor tegnap a szomszéd panaszkodni kezdett, hogy a macskáink rendszeresen átjárnak hozzájuk, ott végzik a dolgukat, csirkecsontokat hordanak oda, összeszőrözik a kerti bútoraik párnáit, sőt a lakásba is bemennek, pont úgy éreztem magam, mint amikor a gyerekeim okoznak bosszúságot másoknak. A különbség csak annyi, hogy a tanároknak nem szoktam azt javasolni, hogy kergessék meg seprűvel a kölköket, vagy nyugodtan dobálják meg őket valamivel.

7 megjegyzés:

  1. Basszus, azért a házba csak nem mennének be, ha nem lenne nekik szabad! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Sőt, azt hiszem még egyetlen tanár kertjében sem kakiltak a gyerekeim.

      Törlés
    2. Szerintem ne legyél 100%-ig biztos.... :D

      Törlés
    3. Ha belegondolok, korábban volt olyan tanár, aki megérdemelte volna.

      Törlés
  2. imádom a szövegedet:))))))))))))))))

    VálaszTörlés
  3. A háttér változás arra utal, hogy növekedtetek egy kutyussal is :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Istenments. Ezek a macskák. Patanyom nem volt.

      Törlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.