"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2013. szeptember 30., hétfő

Még sosem éreztem

...ilyen hasznosnak magam a munkahelyemen, mint ma.
Panaszkodtak a kollégák, hogy hideg van, nem működik a fűtés.
És akkor bekapcsoltam a termosztátot.

2013. szeptember 28., szombat

Akadályverseny

Voltak ma olyan pillanataim, amikor arra gondoltam, bárcsak tényleg mindenki a számítógép előtt gubbasztana otthon a szobájában. Mert hiába a borúlátó szociológiai helyzetképek bezárkózásról meg egészségtelen életmódról, ezen a gyönyörű őszi szombaton a jóléti erdők teli voltak kirándulókkal, biciklistákkal, motorosokkal, ráadásként szembe jött nyolcvan seggrészeg fiatal, egy ötletesen szervezett akadályverseny résztvevői, zászlókkal, dobokkal, dudákkal, csaknem teljesen kiürült műanyag boroskannákkal, és ordítozva adtak hangot abbéli örömüknek, hogy felismerték az állatfajt, amin ültem, s olyan fergeteges poénok jutottak eszükbe, mint például vasaLÓ, amin visítva röhögtek.
(És még el kell mondanom, hogy a tűzhelytisztítóhab nem takarítja le a grillrácsot fél nap alatt sem, viszont az emberi bőr olyan lesz tőle, mint a többezer éves pergamenek közvetlenül szétporladás előtt.)

2013. szeptember 26., csütörtök

A nevelés csődje

Elhanyagolható percentilisű kvázi egykénk nem csupán testméreteiben van lemaradva kortársaitól, ugyanis csak nemrég, tehát három és féléves kora után lépett be a dackorszakba. Viszont úgy tűnik, pár nap alatt szeretné behozni a lemaradást, mivel gyakorlatilag ébredéstől elalvásig folyamatosan hisztizik, továbbá a Zöld csoport legundokabb kis békáinak rettenetes nyelvnyújtogatós allűrjeit gyakorolja. Nem volt könnyű meggyőznöm a Családfőt, hogy nem az ördög szállta meg az ő szelíd, jólnevelt kislányát.

2013. szeptember 25., szerda

és

Anyus: Jaj, látod milyen buta vagyok...
Ded: CSÚNYA és buta vagy, vagy csak buta?

2013. szeptember 23., hétfő

Nem kifejezetten kedvező előjel

a gyerek jövője szempontjából, hogy egyest kapott angolból motivációs levél témakörben. Tehát vagy angolul nem tud, vagy motivációs levelet írni nem képes, vagy nem érdekli az egész. Esetleg is-is.

2013. szeptember 22., vasárnap

Felnőtt

Azt hiszem, elég jól sikerült a Nagyfiú tizennyolcadik születésnapi bulija, nagyon remélem, hogy nem égett le a Kastély, miután eljöttünk. Sajnos magáról az ünnepeltről egyetlen használható képet sem bírtam készíteni, egy emlékezetes pillanatot viszont véletlenül megörökítettem, íme.

Szia lepke, nem láttad a nadrágomat a naaagy zsebekkel??

2013. szeptember 20., péntek

Mai bosszúság

Olyan sokat ettem a céges ünnepi ingyenreggeliből, hogy a céges ünnepi ingyenebédnél még nem voltam éhes.

2013. szeptember 19., csütörtök

...

Nagyfiú: Tudnál küldeni egy kis pénzt?
Anyus: Mire?
Nagyfiú: A folyószámlámra.

2013. szeptember 17., kedd

Nők

"Hétvégi női elvonulásra" invitálnak egy hirdetésben, hogy "felfedezzük a bennünk élő minden korok legfőbb csodáit". Állítólag másfél nap alatt megtalálhatnám "igazi női önvalómat", megélve "női szakralitásom". Ehhez "járó és ülő meditációkon", továbbá "női minőséget erősítő körtáncokon" át vezetne az út.
Nem szeretnék senkit megbántani, biztosan van, akinek bejön az ilyesmi, de számomra még a holnapi fogorvoslátogatás is vonzóbb programnak tűnik, mint hogy egy egész hétvégét töltsek összezárva egy csomó hibbant luvnyával, akinek igazi női önvalóját valószínűleg olcsóbban visszaadná egy pasi, mint a spirituális nőtársaival lejtett körtánc...
A nők témakörhöz tartozik még, hogy ma Fakirmával ebédeltem, amire büszke vagyok, mert már azt hittem neheztel rám, amiért nem loptam egy bála szalmát a waldorfos barátnőinek, vagy legalább is ejtett átmenetileg, mert nem vagyok hajlandó geoládákat keresni vele. Aztán kiderült, hogy nem engem dobott, hanem a pszichológusát, aki szerencsére nem sokat javított a társas kommunikációján, ugyanis eme kedves szavakkal érkezett az elhúzódó parkolási manőverből: gondoltam, beállok a RONCSOD elé, de nem akartam meghúzni.

2013. szeptember 16., hétfő

Rövidlátás, nem átvitt értelemben

Sokáig azzal a bizonyos rózsaszínű szemüveggel magyaráztam a férjem érthetetlenül elfogult bókjait, de nemrég rájöttem, egyszerűen NEM LÁT EL más nők idomaiig.

2013. szeptember 14., szombat

A vágódeszkát például ő akarta...

Amikor éjjel lezuhant a zuhanyfüggöny, magával sodorva a tusolóban tárolt flakonokat, és a zajra legalább fél métert ugrottunk alvó helyzetből, még nem bírtam azonnal pozitívan értékelni a történteket, reggel viszont megértettem, ez égi jel, hogy az ikeába kell mennünk új zuhanyfüggöny-tartó rudat venni a tönkrement helyett. A Családfő nem osztotta nézetemet az égi jelről, és felhívta a figyelmemet a tényre, hogy az ikeánál sokkal közelebb van több olyan áruház is, ahol ilyen teleszkópos rudat lehet kapni, ám a kettes számú égi jelre, a szakadó esőre már nem volt megjegyzése, igaz, a "sötétítőfüggönyt is rég szeretnék" ellen megpróbálkozott azzal, hogy "de hiszen vége a nyárnak, már úgysem süt be a nap", aztán föladta.
Sötétítőfüggönyt végül nem vettünk, a tartórudat meg holnap majd vissza kell vinni, mert nem fér be (nem, nem mértük le a zuhanyzót, és én mondtam, hogy túl hosszú lesz, de szerinte a legkisebb méret biztosan jó, különben árulnának rövidebbet, no comment), viszont találtam pár hasznos apróságot, tényleg nem tudom, miért röhögött olyan gúnyosan, amikor azt bizonygattam, hogy én sosem vásárolok itt fölösleges dolgokat, mert nekem VAN ÖNKONTROLLOM.

2013. szeptember 13., péntek

Pince

Átrobogtam a Hegyen a fiúk szennyeséért.

/a kollégiumban/
Anyus: Jó estét!
Portásbácsi: Jó estét!... Hallja ezt? A Nagyfiú (persze a rendes nevét mondta) kopog.
Anyus: Kopog? Hol kopog?
Portásbácsi: A pincében.
Anyus: A pincében?? Mit csinál a pincében??
Portásbácsi: Kopog.
Anyus: ???
Portásbácsi: Szólok neki.
/odasétál a pinceajtóhoz, lekiabál, visszasétál, a kopogás nem szűnik/
Anyus: Ööö... Fel fog jönni?
Portásbácsi: Biztosan.
Anyus: Úgy értem, belátható időn belül.
Portásbácsi: Nem tudom. Én nem megyek le.
Anyus: Miért?
Portásbácsi: Hát, olyan kazamatás.
Anyus: Esetleg lemehetek megnézni?
Portásbácsi: Persze. Csak vigyázzon.

Aggodalomra semmi ok, a pince tényleg kazamatás, ráadásul tele van törmelékkel, a Nagyfiú és egy barátja falat bontottak kalapáccsal és vésővel. Állítólag nem büntetésből.

2013. szeptember 12., csütörtök

Az én fogorvosom

olyan ember, aki a reménytelenül vacak fogsoromon kívül, laza és vidám személyiségével valamelyest a betegesen rettegő lelkemet is kezeli, és az, hogy eddig még nem ért el átütő eredményt, nem az ő hibája, egyszerűen túlságosan súlyos a fóbiám. De azért minden alkalom után kicsit kevésbé reszketek.
Tegnap, amikor kilépett a rendelőjéből a folyosóra, megállapította, hogy hideg van, majd vigyorogva hozzátette: nem baj, LEGALÁBB NEM IZZADNAK A PÁCIENSEK.

2013. szeptember 7., szombat

Odaértek


Nem irigykedem, mert tudom, hogy ez nem szórakozás, hanem MUNKA. (Onnan tudom, hogy már sokszor mondta.)

2013. szeptember 6., péntek

Küldött képet a csapatépítő tréningről


Na ja

Kicsit hisztis volt tegnap hazafelé a Ded, nem akart boltba menni, vagy mégis, de nem abba, hanem egy másikba, vegyél fel Anya, MOST, és nem jött, és túrórudit akart, nem, inkább cukrot, nem, inkább kenyeret, nem, inkább csokit, nem, mégis inkább túrórudit, és nem akart beszállni a kocsiba, és akkor közölte, hogy EZ NEM AUTÓ, EZ SUZUKI. Úristen, lehet, hogy az oviban bmw-s barátai vannak??

2013. szeptember 4., szerda

Harmadik nap

Az előzmények miatt némileg váratlanul ért, hogy ma reggel, amikor a hajamat szárítottam, a Ded két plüssállattal a hóna alatt megjelent a fürdőszobaajtóban és sürgetőleg kijelentette: "ideje indulni az óvodába".

2013. szeptember 3., kedd

TUDTA

Ha esetleg egyszer előkerül Bendegúzcica, és újra rászánom magam, hogy időpontot kérjek neki az állatorvoshoz, akkor előző este nem a füle hallatára mondom majd a Családfőnek, hogy "holnap elviszem ivartalaníttatni ezt a dögöt."

2013. szeptember 2., hétfő

Új kezdet az oviban is

Ritkán fordult elő nyáron, hogy senki nem akadt, aki vigyázott volna a Dedre, így elég ritkán kellett oviba vinni. Ezért aztán sejtettem, hogy nem lesz túl lelkes ma. Az viszont félig-meddig felkészületlenül ért, hogy másik csoportba kerül... Úgy tűnt, nem is érzékeli, hogy elbúcsúzom tőle, dermedten állt a szoba közepén és néma iszonyattal bámulta a sok idegen gyereket.

A mázlista

Az új osztállyal új osztályfőnököt és új matektanárt is kapott a Nagyfiú, új hálóterembe költözhetett, ami a kollégium frissen felújított padlásterében van, és vitán felül a legjobb hely az egész épületben, erős Harry Potter fílinggel, és mire Kajlával felhordtuk a cuccokat (a Nagyfiúnak éppen focimeccse volt, így megúszta a cipekedést és pakolást), tényleg kezdtem úgy érezni, a Roxfortban vagyok, abban legalább is teljesen biztos voltam, hogy a lépcsők többször elfordultak közben, mivel sosem találtam oda elsőre a hálóba. Ezen kívül ugyanazok maradnak a könyvei, mint tavaly, sőt, Kajla szerint a füzetei is, amelyekbe ezért idén "nem is kell írnia", összefoglalva tehát nagy mázlista, amint azt az öccse megállapította. (El is határozta, hogy jövőre ő is megbukik. Az antivekerdysta nevelés jegyében közöltem vele, hogy akkor megfojtom.)

Egy hozzászólásról

"Nekünk is siker az ő sikerük és kudarc az ő kudarcuk."
Ez így van. Többször írtam már arról, mennyire szoktam irigyelni azokat az anyukákat, akik büszkén sétálnak ki a szülői értekezletekről és fogadóórákról, akiknek stresszmentes, sőt örömteli napi program a gyerek ellenőrzőjének megtekintése, akiknek diadalmenet minden évzáró és bizonyítványosztás, amely után meghatottan dicsekedhetik végig a rokonságot.
DE. A mai kor abszurd hozzáállása a vekerdytás, vagyis, hogy hagyni kell a gyereket önállóan dönteni, nem szabad különösebben befolyásolni, presszionálni, zsarolni, büntetni, amikor pedig a kölök a nagy szabadságban helytelenül cselekszik, akkor a szülő nem őt hibáztatja, hanem saját magát (meg az óvónőket, a tanárokat, az edzőt, a postást, a polgármestert és a kormányfőt), majd pszichológushoz fordul a lelki okok boncolgatása végett.
Természetesen a szülőnek mindig van valamilyen szintű felelőssége, hiszen (bűn)részes abban, amilyenné a gyerek vált, azonban ha egy majdnemtizennyolc éves fiú nem hajlandó tanulni, az elsősorban nem a szülő kudarca. Persze, így érezzük, ez is az anyasággal jár, mint a háromperces fájások.

2013. szeptember 1., vasárnap

És mától ismét kollégista

Kajlával vásároltam tegnap. Közben felfedezte, hogy a cipőfűzőjének csak egy vége van, és közölte, úgy képzeli a jövő évi családi nyaralást, hogy befizetjük őt és a Nagyfiút a Sziget fesztiválra, de MI NEM MEGYÜNK. Aztán kérte, hogy vegyek neki sok-sok kaját a kollégiumba. Mit szeretnél, felvágottat, szalámit, konzervet, lekvárt? Chipset.