"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2013. szeptember 2., hétfő

Egy hozzászólásról

"Nekünk is siker az ő sikerük és kudarc az ő kudarcuk."
Ez így van. Többször írtam már arról, mennyire szoktam irigyelni azokat az anyukákat, akik büszkén sétálnak ki a szülői értekezletekről és fogadóórákról, akiknek stresszmentes, sőt örömteli napi program a gyerek ellenőrzőjének megtekintése, akiknek diadalmenet minden évzáró és bizonyítványosztás, amely után meghatottan dicsekedhetik végig a rokonságot.
DE. A mai kor abszurd hozzáállása a vekerdytás, vagyis, hogy hagyni kell a gyereket önállóan dönteni, nem szabad különösebben befolyásolni, presszionálni, zsarolni, büntetni, amikor pedig a kölök a nagy szabadságban helytelenül cselekszik, akkor a szülő nem őt hibáztatja, hanem saját magát (meg az óvónőket, a tanárokat, az edzőt, a postást, a polgármestert és a kormányfőt), majd pszichológushoz fordul a lelki okok boncolgatása végett.
Természetesen a szülőnek mindig van valamilyen szintű felelőssége, hiszen (bűn)részes abban, amilyenné a gyerek vált, azonban ha egy majdnemtizennyolc éves fiú nem hajlandó tanulni, az elsősorban nem a szülő kudarca. Persze, így érezzük, ez is az anyasággal jár, mint a háromperces fájások.

14 megjegyzés:

  1. Megjegyzem az élet nem csak érdemjegyekből áll, péládul a strandon mindig szomorúan nézem a rengeteg túlsúlyos gyereket, elég komoly egészségügyi problémáik lesznek tíz éven belül, nem cserélném el a testalkatukat az enyémekkel még kitűnő bizonyítvánnyal együtt sem.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem lehet és kell is presszionálni, mert gyerek agya van és mert ha nem teszed, akkor téged fog lecseszni később, miért nem tetted ... Szóval kell őket izélgetni, csak rettentő fárasztó főleg ha több gyereke van az embernek és kikészül tőle a szülő. A strandos meglátásoddal teljesen egyetértek :)

    VálaszTörlés
  3. Biztosan az én fantáziám sekélyes, de nem tudok elképezelni egy olyan szituációt ahol a 25-30-40 éves ember torkaszakadtából üvölt az anyjával, hogy "elcseszted az egész életemet, mert nem baszogattál eleget."

    Vagy:

    "Azért nem tanultam rendesen, mert nem drámáztál eleget a blogodon."

    VálaszTörlés
  4. Hát én csak a szűk családomban, de hallottam ezt eleget, mindkét lánytestvéremtől anyukám felé.... Nekem jó volt, hogy nem cseszegetett, mert tettem anélkül is a dolgom, de nekik meg ezek szerint igényük lett volna rá.

    VálaszTörlés
  5. Lehet nem a fantáziámmal van baj, hanem a memóriámmal. Sokszor elfelejtem, hogy az emberek kudarcairól mindig külső körülmények tehetnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :)
      Vannak gyerekek, akik egy idő után leszoknak arról h mindenért a szüleiket hibáztassák. Mások sosem.

      Törlés
  6. Pont ezt akartam én is írni, hogy hallottam már olyat, hogy a lassan felnőtté érő ember az anyját meg a szüleit hibáztatta, konkrétan, hogy nem noszogatták eleget. Szerintem Vekerdy nem a tanulásos résznél hangsúlyozza a saját döntést meg az önálló fejlődést, hanem a szabadidőben, amikor az ún. kötelességek, kötelező programok már le vannak tudva. Amióta azt olvastam tőle, hogy igenis szüksége van a gyereknek arra, hogy ordibálva, rohangálva (őrjöngve???!) töltsön el némi időt, igyekszem nem idegbajt kapni, hanem hagyom őket tombolni. Mondjuk nekem adott ehhez egy rohadt nagy kert a ház mögött, így csak a fél falu hallja, és nem én! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vekerdy a modern szülők "szent tehene", illik minden mondatát lájkolni és megosztani. Nem leszek népszerű ha azt mondom h én már nem rajongok érte. A szabadság ne jelentse már azt h mindent szabad a gyereknek, mert az az ő érdeke, mert amúgy is mindenki születetten önző, vagy nevezzük inkább énközpontúnak, nem baj ha megtanul tekintettel lenni másokra. Vekerdy azt is mondja h fölösleges tanulni, vagyis memorizálni, mert a nagy részét úgyis elfelejti az ember. Meg azt is mondja h nem szabad erkölcstant oktatni a gyereknek, hittant meg pláne nem... Persze nem tudom miért zavarja a hittan oktatás, ha egyszer szerinte úgyis elfelejtik a gyerekek... :)

      Törlés
    2. Sok bejegyzéssel ezelőtt akartam már kérdzeni, hogy kéne vmi támpont ehhez a vekkerhez.

      Köszike

      Törlés
  7. azért Vekerdy védelmében: soha sehol nem állította ő, hogy mindenki nevelje laissez-faire a gyerekét. sőt. a határok megszabásáról nagyon sokat beszél.
    az már más téma, hogy vannak emberek, akik valóban nagyon felületes ismeretekkel, egy egy szövegkörnyezetből kiragadott mondat révén a hülyeségükkel pont rá hivatkoznak.
    nem lehetne más nevet választani a jelenségnek? pl a csodaanyák, vagy valami ilyesmi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem mondatokat szoktam tőle olvasni hanem cikkeket. Nem rémlik a határok meghúzása, de ha tényleg beszélt erről, akkor én máshol húznám meg a határokat :)

      Törlés
    2. ... ha elég következetes lennék :D

      Törlés
  8. Voltak elveim. Aztán születtek gyerekeim. Azóta nincsenek elveim. Najó najó, még akad pár a kamaszkorral kapcsolatban de idő kérdése, hogy kukába dobjam azt is. :)
    Én presszionálom a gyerekeim ha úgy érzem kell. A tanulással mindenképp. Ha nem megy neki akkor legfeljebb nem az orvosira megy majd hanem szakmája lesz, de amit csinál azt csinálja rendesen, akarja hogy sikerüljön. Azt hiszem kamaszkor után nem lesz lehetőségem nevelni, addig talán még igen, utána csak bízni tudok, hogy azt az utat választja, amit én is jónak látok. Talán addigra megtanítom arra, hogy tudjon dönteni jó és rossz között. És ha rosszul dönt, lássa be és akarja a jó utat is.
    Ez így asszem elég elv szerűen hangzott....no akkor már csak 3 év...majd nem felejtem elmondani kukába ment e eme elvem is. :DD

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.