"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2013. október 17., csütörtök

Csak azért nem esem kétségbe,

mert TUDOM, hogy ebben az utálatos, pimasz, bunkó, hányaveti, lekezelő, nemtörődöm, rideg, rosszhiszemű, mogorva, hisztis kamaszgyerekben ott van valahol az én kedves, okos, melegszívű, érzékeny, felelősségteljes, önfeláldozó, nagylelkű, segítőkész, mókás, vidám, cuki Kajla fiam.
ÉS ELŐ FOG JÖNNI.

8 megjegyzés:

  1. Naná h nem értékelte h kétszer felmásztam a harmadik emeletre, merthogy fáj a lába, és vittem chipset is, és végül odaadtam neki a saját pulóverem. De haragszik rám, ezért faképnél hagyott, azt mondta visszaviszi a mankót a betegszobára.

    VálaszTörlés
  2. Viszont a Hegyen a Telihold bevilágította az utat, ezüstszínben úszott az erdő, főleg ott ahol köd volt, ha egyszer nem érek haza onnan az nem baleset lesz, hanem beleszakad a szívem a látványba annyira szép...

    VálaszTörlés
  3. hát ez nagyon szomorúszép.

    VálaszTörlés
  4. Elő. Már csak pár év, ne csüggedj!

    VálaszTörlés
  5. Azt hittem, hogy egyedül vagyok ezzel az érzéssel, ráadásul naivság is és tiszta hülyét csinál a zembörlyánya magából! Azt nem tudom, hogy előbúj-e, azt se, hogy akarom-e még egyáltalán... anyai sors... vagy anyai agybaj???

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.