"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2013. december 24., kedd

Hát akkor

Csak egészen kicsit rendhagyó ez a karácsony, csupán annyiban, hogy már 22-én feldíszítettem a fát, mert tegnap dolgoztam, ma pedig elutazunk. Amúgy minden a szokásos, az utolsó pillanatra maradt ajándékvásárlástól a csöppet sem lélekemelő "fát a talpba" projekten át (perszehogy ferde lett, de a Családfő szerint pont így jó, mert ettől természetes, ami nagyon szépen hangzik, de mindössze annyit jelent, hogy "márpedig én ki nem viszem még egyszer befaragni bazmeg") egészen addig, hogy alig kell főznöm, mert megint a rokonságnál fogunk hiénázni, és most teljes hat napon át nem dolgozom, ami királyság, viszont Újév napját a munkahelyemen tölthetem, ami szintén királyság, mert a másnapos nagyfiaim helyett a másnapos kollégáimat látom majd. Ha már itt tartunk, letudom előre az év végi mérleget: ismét egy tökéletes esztendő, amelyben éppen annyi kihívás és teher és bosszúság és öröm és boldogság volt, amennyi egészséges, és továbbra sem cserélnék senkivel, mert az én kis életem úgy jó, ahogy van, akkor is, ha idén sem Barbadoson szilveszterezünk majd, hanem itthon, filmeket nézünk és a kertben a nyálkás szürkeséget felváltja a nyálkás feketeség, és lesz tűzijáték, szerencsére ez nagyon igazságtalan dolog, mert más megveszi horror áron, de bárki láthatja, vagy bealszunk éjfél előtt, hálistennek én úgyis melegen szeretem a pezsgőt, bubi nélkül.
Szóval boldog karácsonyt, békés, szép ünnepet mindenkinek!

2013. december 23., hétfő

A nyúlon túl

Cipőboltokkal vívott küzdelmeim újabb, minden eddiginél tragikomikusabb epizódja.
A Kajlának nyár elején vett márkás lábbeli pár hét alatt tönkrement, visszavittem, vártam, megragasztották. Csakhogy amíg náluk volt, vastag zöld penészréteg képződött rajta. Mondtam ugye nem képzelik.
Jó, levásárolhatom az árát.
Kajla választott egy másik cipőt. Mocskosul drága, de leárazva. Oké.
Három hónap múlva levált a talpa, visszavittem, vártam, érdeklődtem. Igen, közölték, megjött a SZAKVÉLEMÉNY, „a reklamáció nem megalapozott”, és van három oldal indoklás. Nyilván alaptalan elvárás egy lábbelivel szemben, hogy kitartson esetleg egy fél évig. Akkor kérem a cipőt az indoklással együtt, mondtam, mert megyek a fogyasztóvédelmi hatósághoz. De a cipő nincs náluk. Hát akkor hol van, kérdeztem. Nem tudják. És a három oldalas indoklás? A CIPŐ MELLETT.
Ekkor kapcsolódott be a beszélgetésbe a Családfő, érdeklődve az üzletvezető személye iránt. Á, ő nem elérhető. Jó, akkor a cégvezető. Ő sem elérhető, egyébként meg külföldi. A Családfő megnyugtatta az eladót, hogy kiválóan beszél külföldiül. Végül mégis találtak egy illetékest.
Ám a cipő nem lett meg.
Levásárolhatjuk az árát.
Szerintetek???

2013. december 14., szombat

Úgy látszik,

a Ded óvodájában nagy hangsúlyt fektetnek a közös éneklésre, mert a gyerek lelkesen, magabiztosan és méretéhez képest komoly hangerővel dalolgat itthon is. Mondjuk a szöveget olyan fifti-fifti alapon sikerül eltalálnia, íme legutóbbi kedvencem:
Télapó itt van, HÓ A CSUDÁBA...

2013. december 6., péntek

Profizmus

Az még a kisebbik hiba volt, hogy kocsival mentem A objektumhoz, és kiderült, hogy másfél kilométeres körzetben nem lehet szabad parkolóhelyet találni, aztán másfél kilométer séta után közölték, hogy az esemény, amelyre igyekszem, nem ott van. Akkor visszarohantam a Kis Guruló Szarhoz, és elindultam B objektum felé, csakhogy közben rájöttem, hogy a fővárosrehabilitációs munkálatok miatt a B objektumhoz vezető út katasztrófasújtotta területen vezet keresztül. Ezért inkább visszadöcögtem a céghez, ott leparkoltam, majd villamossal és gyalog közelítettem meg B objektumot. Alig egy órát késtem.
A mai napomról megemlíteném még, hogy vágókép lettem a francia televízióban egy szaloncukorral.

2013. december 5., csütörtök

...gömbölyű zsákját százfele vitte.

Kajla: Hm... tudod, Anya, holnap jön a Mikulás.
Anyus: De hát te már nagy fiú vagy, nem hiszel a Mikulásban.
Kajla: Igenis van Mikulás... pénzt rak a bankkártyámra... (?)

De

miért nem lehet kapni ORRMELEGÍTŐT???

Tél

Nálam kevésbé csak a Kis Guruló Szar szereti a hideget. Tegnap már csupán néhány bágyadt hördülésre futotta elektronikus lelkéből, aztán végképp elhallgatott. Az utcán sehol senki, akitől segítséget kérhettem volna. Mintegy húsz perc szentségelés után végre jött egy szomszéd. BMW-vel...
Nagyon kedves volt. Nem akarom tudni, mit gondolt magában.
Szerencsére vontatókötél is akadt nála.
Azért indulás előtt megkérdezte, hogy ugye a fék működik a suzukiban.