"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2014. január 30., csütörtök

Az például

sokat elárulhat a munkámról, hogy február elsején lesz a nagy céges karácsonyi buli.
Majd élménybeszámolok. Vagy nem.
Ha nem élménybeszámolok, az is sokat elárulhat a munkámról.

2014. január 27., hétfő

Patika és marketing

- Jódapot kívádok, kérek széped orrsprét és cébitabidt!
- /pultra lök egy kicsi és egy hatalmas dobozt/ Tessék, háromezerhatszáz.
- Ööö... didcs olcsóbb cébitabid?
- Van, de azzal nem sokra megy ilyen betegen. EZ HASZNOSUL.
- Deb baj, éd olcsóbbat szeretdék.
- /szájhuzogatás, kevésbé flancos doboz/ Tessék. Kétezerötszáz összesen.
- Olyad régi, leveles didcs?
- /sóhaj, vállrándítás/ De. Így kétezeregyszáz lesz.
- Köszödöb.

2014. január 26., vasárnap

Rettenetes, rettenetes

Ma símaszkban lovagoltam.
Nem tudom, szétfagyni rosszabb-e, vagy idiótán kinézni.
Ha jók lesztek, egyszer majd rakok fel fotót.

2014. január 23., csütörtök

Vérvétel

- Ne féljen már! Ma mindenki fél?
- Nem félek, csak nem szoktam odanézni.
- Én se nézzek oda? Csinálhatom úgy is...

2014. január 20., hétfő

Ebéd

Amióta Fakirmát ismerem, többször át kellett már értékelnem az igaz barátnő fogalmát. Például az igaz barátnő, amikor meglátogatja a barátnőjét a munkahelyén, csöppet sem zavartatja magát a barátnője kollégáiól, simán olyanokat harsog a folyosón, hogy "ha ilyen nehezen esel teherbe..."

2014. január 17., péntek

A csoda határos

A házassági évfordulós csokor mellé a Családfőtől egy kis zacskó port is kaptam, azzal, hogy oldjam föl a vízben, akkor tartósabb lesz a virág. Így is tettem, de egy hét után csalódottan állapítottam meg, hogy a csodaszer mit sem ért, s a teljesen elhervadt bokrétát bánatosan a kukába dobtam... akkor vettem észre, hogy a váza belseje már csontszáraz.

2014. január 13., hétfő

Edzés

A Családfő néhány hete kitalálta, hogy karate edzéseket fog tartani a Dednek. Örültem, legalább mozog majd, gondoltam. Karácsonyra vett egy másfél méter magas, felfújható fekete boxzsákot, ha az elefántok használnának vibrátort, na az kábé így nézne ki, és beszerzett egy összerakható "tatamit" is, ami olyan, mint egy hatalmas puzzle amin nincs kép. Amíg állt a karácsonyfa, nem volt hely sportolni, így a testmozgás elősegítése érdekében hamar leszedtem a fát, ám újabb egy hétig nem történt semmi. Már kezdtem elszomorodni. Aztán tegnap arra értem haza, hogy az óriáspuzzle a nappali közepén terül el, rajta ágaskodik a gigantikus műfütyi, a szőnyegek felcsavarva, az eddig alattuk megbújó kosz pedig szétterítve a lakásban. Az edzésnek szemmel láthatóan vége volt már, a Családfő a tévé előtt szunyókált. Amikor további tervei felől érdeklődtem, kiderült, ő úgy képzelte, hogy ez az elrendezés most már az idők végezetéig így marad. Nekem viszont kevéssé tetszett az ötlet, hogy ezentúl egy tornateremben kell élnem, szóval elpakoltam és kitakarítottam. Most nem tudom, lesz-e még valamikor karate edzés a nappaliban, viszont legalább a szőnyegek alatt is tisztaság van.

2014. január 9., csütörtök

2014. január 8., szerda

2014. január 3., péntek

Búék

Határozottan etikátlan dolog a ködben megbújva traffipaxozni. Január elején. Azt a néhány szerencsétlent, aki próbál eljutni a munkahelyére. Gyorsan.
Ha ki kellene fejeznem az érzelmeimet ezzel kapcsolatban, azt mondanám, hogy dugják föl maguknak a kurva traffipaxot neheztelek rájuk. Búék.