"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2014. március 26., szerda

Egyszer majd...

... csak egy régi vicces sztori lesz, hogy a Nagyfiúnak azért nem sikerült másodszorra a vezetés vizsgája, mert nem volt nála a személyi igazolványa, amit kölcsönadott Kajlának (!!!), ő meg elfelejtette visszaadni neki.
DE MOST MÉG NEM AZ.

2014. március 20., csütörtök

Pfff

Azt hinné az ember, hogy ebben a gyönyörű napsütéses tavaszi időben az autóvezetők boldogok, nyugodtak, kiegyensúlyozottak és kedvesek. Lófaszt. Megőrültek és hajtanak mint a vadbarom. Szerintem be kellene tiltani a személygépkocsikat, amíg mindenkinek szépen helyreáll a hormonszintje.

Antivakarin

Utálom amikor olyan dolgok történnek velünk, mint egy ócska kabarétréfában.
Például, hogy elviszem a számítógépet szervizbe, mert nagyon zúg, hazahozom, nem indul be, a Családfő visszaviszi, rájuk pirít, érte megy, elhozza, beindul de szar, ismét visszaviszi, még jobban rájuk pirít, mindenfélét kicserélnek benne, hazahozza, beindul, működik, CSAK NAGYON ZÚG.

2014. március 15., szombat

Szieszta

Délután belépek a hálószobába, ahol a Családfő korábban a számítógépen játszott. Most háttal az ajtónak, az ablak felé fordulva fekszik az ágyon.
Én: Szia, nézed, hogy fúj a szél?
Ő: Eddig aludtam. DE MOST MÁR NÉZEM.

2014. március 12., szerda

Különös ismertetőjegy

Anyus: Mit vigyek neked?
Kajla: A mobilom töltőjét.
A: Hol hagytad?
K: Nem tudom.
A: Milyen?
K: Fekete.

2014. március 11., kedd

Mert meg kell adni a módját az ünneplésnek

Jó, jó, értem, hogy ma van az Alvás Világnapja, de azt nem gondoltam volna, hogy a Családfő annyira komolyan veszi ezt a nemzetközi ünnepet, hogy már 21.20-ra ébreszthetetlenül elszundít, és mivel itthon felejtettem a kulcsomat, mintegy negyedórányi hiábavaló csöngetés, kopogás, mobil- és vonalas telefonhívás után végül a terasz felől sikerül bejutnom a lakásba. Nagy szerencse, hogy valószínűleg a szomszédok is csatlakoztak a világnapi rendezvényhez, nyilván ezért nem értesítették a rendőrséget a sötét kertben lopakodó alak miatt.

(Egyébként a Családfő igazán figyelmes volt, mert miután bezárta az ajtót - az én kulcsommal -, szépen kivette a zárból - a kulcsomat -, hogy ha hazaérek, ki tudjam nyitni - a kulcsommal.)

2014. március 3., hétfő

Hátsó ülés

Amikor romantikus hangulatban lehajtottak a főútról a mellékútra, aztán onnan az erdei útra, aztán onnan az ösvényre, aztán félreálltak, hát nyilván nem gondolták, hogy egy idióta pont arra lovagol az esőben és bebámul a kocsiablakon... Szerintem relatíve mégis mázlisták, hogy az enyhe időjárás miatt nem volt rajtam a símaszk.