"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2014. március 11., kedd

Mert meg kell adni a módját az ünneplésnek

Jó, jó, értem, hogy ma van az Alvás Világnapja, de azt nem gondoltam volna, hogy a Családfő annyira komolyan veszi ezt a nemzetközi ünnepet, hogy már 21.20-ra ébreszthetetlenül elszundít, és mivel itthon felejtettem a kulcsomat, mintegy negyedórányi hiábavaló csöngetés, kopogás, mobil- és vonalas telefonhívás után végül a terasz felől sikerül bejutnom a lakásba. Nagy szerencse, hogy valószínűleg a szomszédok is csatlakoztak a világnapi rendezvényhez, nyilván ezért nem értesítették a rendőrséget a sötét kertben lopakodó alak miatt.

(Egyébként a Családfő igazán figyelmes volt, mert miután bezárta az ajtót - az én kulcsommal -, szépen kivette a zárból - a kulcsomat -, hogy ha hazaérek, ki tudjam nyitni - a kulcsommal.)

3 megjegyzés:

  1. És most megyek én is ünnepelni.

    VálaszTörlés
  2. Még jó hogy nem a 9.-en laktok :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez igaz :)
      Megjegyzem, francba a világnappal, a Ded éjjel három körül felébredt, melléfeküdtem, legalább másfél óráig ébren voltunk, utána pedig egy hozzávetőleg tíz centiméter széles csíkon aludtam az ágy szélén.

      Törlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.