"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2014. április 23., szerda

Gyula

Amiről NEM csináltam fotót:
a vár, az élményfürdő, a vurstli, a szállás és az étkezések.
Ellenben van öt kép egy bagolyfiókáról, aki nyilván imádta a vakuzást



és három szintén éjszakai fénykép egy köztéri szoborról, amely a Párductermetű szerint AZ ELSŐ TRAFFIPAXOZÓ RENDŐRT ábrázolja.


2014. április 19., szombat

Kajla és a távolság

- Anya, miért is mentek Zuglóba?
- Zuglóba?? De kicsim, az egy fővárosi kerület, ott dolgozom! Gyulára megyünk.
- Az még messzebb van.

Húsvéti menü

Szombat délután menjünk a hipermarketbe, mert már biztosan akciós a sonka.
Nem akciós.
Akkor vegyünk egy nagy darab tarját.
És tojást.
Meg kenyeret.
Vigyük haza.
Készítsünk elő egy jókora lábost.
Engedjünk bele vizet.
Hámozzuk le a fóliát a tarjáról.
Tegyük a lábasba.
Olvassuk el a fólián a címkét.
"Füstölt-főtt tarja."
Vegyük ki a tarját a vízből, csepegtessük le, rakjuk tálra.
Főzzünk keményre néhány tojást.
Jó étvágyat és kellemes ünnepeket mindenkinek!

2014. április 14., hétfő

Egyem a kis szívüket

Nagyfiú: Megbeszéltem vele (Kajlával - a szerk.), hogy mivel ő fel van mentve tesi alól (ínszalagszakadás - a szerk.), ezért a negyedik óra után elindul, és viszi az én szennyesemet is. Én meg majd megyek az ötödik óra után.
Anyus: De miért logikus, hogy ő cipeli haza a te cuccodat is a beteg lábával??
Nagyfiú: Á, nem fáj neki szerintem.

Amikor elküldtem ezt a képet a Családfőnek

"szerető gazdikat keresünk"

Apus: EZ UGYE NEM NÁLUNK VAN
Anyus: Ööö... MÉG NEM... de képzeld, a fehérnek fekete a farka!
Apus: Nem tudtam, hogy szereted a fekete farkat... höhö

2014. április 12., szombat

Miről

...NEM írok?
Amióta megint dolgozom, vagyis már több mint egy éve, mind kevesebb okom van itt írni.
Ez remek, mert azt jelenti, hogy érdekesebb dolgokkal töltöm az időmet. De csak nekem érdekesebb, másoknak halál unalmas.
Például a munkám. Eddig bárkinek meséltem arról, hogy tulajdonképpen mit csinálok, a harmadik mondat után láttam rajta a csalódottságot, az ötödik mondat után pedig a kialakult véleményt, miszerint ennél még mekiben krumplit csomagolni is változatosabb tevékenység.
Vagy a gyerekek. Néha cukik és viccesek, néha dühítőek és elkeserítőek, és rengeteg aggasztó dolog is történik velük, de ennek nagy részéről nem írhatok, mert már nem abban a korban vannak, amikor a kaki-pisi-cici-alvás témák variációival jellemezhetném a napjaikat, az egyebek kiteregetésével meg azt érném el, hogy még a mostaninál is kevesebb gondolatukat osztanák meg velem.
Lakás és kert. A növények életbentartására tett erőfeszítéseim eddig főként a fű és a rózsák körében voltak eredményesek, ezért úgy tervezem, hogy idén ebben az irányban fogok tovább haladni. A lakberendezéssel sem lesz sok gondom, mert amikor a múlt héten megjegyeztem, hogy lassan ideje lenne ismét felkeresni az ikeát, a Családfő közölte, hogy minek, ide már úgysem fér be semmi. És tényleg, hála a futógépének, amely továbbra is elfoglalja a fél nappalit.
Lovaglás. Na erről szívesen tartanék rendszeres élménybeszámolót, csakhogy pont ez az, ami mind közül a leguncsibb mások számára. Azoknak, akik nem lovagolnak, azért, mert az apró sikerek és kudarcok, amelyekről írhatnék, nevetségesen jelentéktelennek tűnnének nekik, nem is igazán értenék, a profiknak viszont semmi érdekfeszítő nincs egy hobbilovas bénázásában.
Öregedés, klimax. Erről elég sok mondanivalóm lenne, de egyelőre megtartom magamnak.

2014. április 7., hétfő

És milyen igaz

Egy vita lezárása:
Anyus: Ez így van, hidd el, nekem kicsit nagyobb az élettapasztalatom.
Kajla: AZ NEM SZÁMÍT.

Nagyfiúnak hála,

ma új szót tanultam.
KONFABULÁCIÓ.
Az osztályfőnöke szerint nagyon tehetséges benne a gyerek.
Én persze tudom, hogy nem csak ő, hanem mind az öt.

Tanúsítom,

tényleg volt, aki félt tegnap, úton a szavazófülkéhez.
A Családfő. Ugyanis én vezettem a kocsit.

2014. április 1., kedd

Pedig milyen praktikus

Amióta megtudtam, hogy az (enyémnél) újabb kocsik műszerfalán, az üzemanyagórán lévő kis benzinkút jel mellett található egy apró nyíl, amely az adott autótípust nem ismerőknek megmutatja, melyik oldalon van a töltőnyílás, azóta készültem hasznosítani ezt az információt. Tegnap elérkezett a várva várt pillanat: az új céges kocsival kellett tankolnom. Benzinórán kis nyíl megvan, jobbra mutat, aha, profi tankolás következik. Csakhogy az utamba eső shellnél az összes jobbos kút vagy foglalt volt, vagy zárva, viszont az összes balos szabad. Elszántan beálltam a jobbos sorba, csakhogy az előzékeny benzinkutas nem engedett várakozni, kedvesen integetett, menjek az egyik szabad balos kúthoz. Rövid jelbeszédvita következett, aztán feladtam, és csalódottan végignéztem, amint áthúzza a benzincsövet a kocsi mögött.