"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2014. május 4., vasárnap

Párductermetű és a remény

- De hidd el, hogy tudnék vezetni, Anya! Ha most háború lenne, és szétlőnék mindkét karodat, akkor meglátnád, milyen jól vezetek!
- Igen, kisfiam, akkor biztosan nagyon örülnék ennek.

11 megjegyzés:

  1. És ez egyben az anyák napi poszt is volt? :-)

    VálaszTörlés
  2. Milyen csodálatos is az, h. az ember tudja; a gyerekeire számíthat a bajban....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jó ez a pozitív hozzáállás :)

      Törlés
  3. milyen reményt keltő, hogy szemed még lenne, hogy lásd milyen jól vezet....

    VálaszTörlés
  4. A Kis Guruló Szart még időben cseréld le egy terepjáróra és Kajlát vidd magaddal lovaglásaidra! Elvégre a vadászok is szitává lőhetik a karjaidat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remek ötlet, bár némileg kidolgozatlan. Például ki hozza a terepjárót, amíg nem lövik szét a karomat? És miért vigyem Kajlát, aki nem tud sem vezetni sem lovagolni? :)

      Törlés
  5. Egyiket sem tud??!!

    Ok. Átdolgozásra félrevonulok. Majd jövök. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De, biztosan ő is legalább olyan jól tudna mint a Párductermetű, ha megpróbálná :)

      Törlés
  6. Hoppá! Ráadásul még keverem a gyerkőcöket is! Van még hová fejlődnöm. :)

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.