"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2014. június 30., hétfő

Kajla, az angol

- Képzeld Anya, a múltkor jött a kalauz és nem volt nálam pénz.
- És mit csináltál?
- Angolnak tettettem magam.
- Angolul beszéltél?
- Nem, magyarul. Mutattam a Budapest bérletemet és mondtam, hogy "nahát, kell kiegészítő jegy a városhatártól, nem is tudtam."

2014. június 26., csütörtök

Sms

Kaptam egy sms-t:
"Holnap 17 órakor tudna repülni a férje Vácon?"

Hát ki vagyok én, Mrs Clark Kent???

Helyzetértékelés

Kajla: Ma teljesen fölösleges volt felébrednem.

2014. június 25., szerda

Párhuzamosok

Az öregedés, még ha nem túl látványos is, azzal jár, hogy félni kezdünk a haláltól. Reménykedhetünk benne, hogy messze még az út vége, de már látszik. Húsz éve még valami megfoghatatlan dolog volt, olyasmi, mint, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak. Érti a fene. Még előttünk az út, a párhuzamosok meg csak futnak előre, nyílegyenesen, közöttük házak, fák és hintázó gyerekek. De így jóval negyven fölött a párhuzamosok lassan, de biztosan közelíteni kezdenek egymáshoz, és ott az a fekete pont a távolban, amitől kitöri az embert a frász. És amikor izzadtan felriadsz éjszaka (rosseb a klimaxba), és arra gondolsz, vajon van-e még előtted annyi év, mint mögötted, és egyáltalán, kell-e, hogy legyen, mert talán jobb nem megérni egy bizonyos kort, félve gyengeségtől és fájdalmaktól, és eszedbe jut, hogy tegnapelőtt is pont így ébredtél, és azóta megint eltelt két nap, rohannak a hetek, megállíthatatlanul, lelassíthatatlanul, belehullnak abba a résbe, ahol a múlt tanyázik, a párhuzamosok közé, volt, nincs. És rettenetesek a fényképek is. Már nem szeretek fotókat nézegetni. Ott mosolyognak rajtuk a szerencsétlenek, kedvesen, naivan, bizakodón, mintha azt hinnék, nem halnak meg soha, közben meg tessék, már nincsenek itt, hová lettek a reményeik, az álmaik, az örömeik, hová lett a szülők és nagyszülők szeretete, simogatása, ölelése, a hangjuk is elszállt a párhuzamosok közé, osztálytársak vihognak a képeken, de már tudod, hogy pocsék házasságuk lett, megkeseredtek, magányosak, boldogtalanok, vagy elvitte őket a rák, egyéb szörnyű kór, baleset, úristen, hol vannak azok a vihogások, amikor még előttünk volt egy egész csodálatos, izgalmas élet? Mivé lettek a tervek és elvek és szerelmek? Lenéz a múlt a falakról, a képekről, és nyomaszt. Fotók a gyerekekről, akikre ugyanez vár. Az ő mosolyuk is belehull majd a párhuzamosok közé, de addigra rég a falról bámulsz te is, ostobán, senki sem tartja számon már az álmaidat, a vágyakat, amelyek csak neked voltak fontosak, senkit nem érdekel, mire gondoltál, ott, abban a pillanatban, minden ötlet és sóhaj és kétség belevész a múltba, nincs, aki kutasson a párhuzamosok között, mert a saját párhuzamosait követi, elsuhannak mellette a házak, a fák és a hintázó gyerekek, és igen, látja már, a két vonal könyörtelenül közelít egymáshoz.

2014. június 24., kedd

Üzenem Fakirmának, hogy

újraértékeled majd az unalmas és az izgalmas életről vallott nézeteidet, amikor először ülsz be a kocsiba a frissjogosítványos gyereked mellé.

2014. június 22., vasárnap

Tigris

Elhamarkodottan örültem annak, hogy az idei évzáró után nem kellett kismacskát hazahozni.
Mert az történt, hogy a Nagyfiú különböző okok miatt még a kollégiumban maradt egy hétig, s amikor tegnap gyanútlanul érte mentünk, és már telepakolta a csomagtartót a cuccaival, odaszólt, hogy "még hozom a macskát", aztán megjelent egy dobozzal... És jött a portásnéni is, és javasolta, hogy majd adjunk neki tejecskét. És akkor láttam a Családfőn, hogy pont nem erre gondol.
És nem tette könnyebbé a helyzetet, hogy hirtelen rettentő büdös lett a kocsiban, és egész úton azt találgattuk, hogy vajon a cica szart bele a dobozba, vagy ez csak a Nagyfiú lába. Na az mondjuk már pluszpontot jelentett a macskának, amikor itthon kiderült, hogy nem ő volt büdös.
Aztán kinyitottuk a dobozt, s ami előbújt onnan, az a világ leggyönyörűbb cicája volt, nagyjából öt másodperc alatt szerettem bele, és a Családfőnek sem kellett több hét másodpercnél.
Tigris igazi vadmacska apától származik, ez teljesen látszik is rajta, és az is, hogy hatalmas lesz, akkora mancsai vannak, mint egy bernáthegyi kölyöknek.
Persze attól, hogy így ellágyultam iránta, tudom, a szomszédok az eddiginél is jobban gyűlölnek majd. Amikor a Nagyfiú kivitte a dobozt a kukatárolóba, pont találkozott az egyik nénivel, aki gyanakodva méregette, majd kertelés nélkül nekiszegezte a kérdést: "Mit hoztatok ebben a dobozban? MACSKÁT??"

2014. június 20., péntek

Az őszinte barátnő

...aki bevallja, hogy ha olyan unalmas élete lenne, mint neked, már megölte volna magát.

2014. június 14., szombat

Ami nem feltűnő

Kajla közölte, hogy ő lemenne a Balatonra a haverjával. Mondom jó.
De nincs meg a diákigazolványa. Mondom akkor nem mész.
De nála van a Nagyfiúé. Kérdezem miért?
Mert azzal tud sört venni. Mondom az hasznos, csak az a baj, hogy nem nagyon hasonlítasz rá.
De nem nézik a fotót. Mondom a kocsmában lehet, hogy nem nézik, de a kalauz nézi.
De nem. De igen.
Akkor kölcsönkéri a Párductermetűét. Mondom nem, mert neki is kell.
Akkor a Nagylányét.

Ismét

egy bizonyítványosztás, amely nem hozott sok örömet - a Nagylányét leszámítva - igaz, sok meglepetést sem, fel vagyok készülve a legrosszabbra. Azonban már egy ideje azt vallom: minden bizonyítvány jó bizonyítvány, amiben nincsen egyes.
Az eredményeket híven tükrözi, hogy amikor a Nagyfiút megkérdeztem, mégis mit tervez ilyen pontszámmal, kijelentette, fekvőrendőr szeretne lenni. Ő egyébként boldog volt, mert végre megkapta a mocskosul drága plasztikkártyát, amelyre annyira vágyott - a jogosítványát.
A pénteki évzáróról még annyit, hogy egy órával később kezdődött, mint az értesítő levélben állt, közben kétszer járt le a parkolásom, és fél órával az évzáró után derült ki, hogy az egyik gyerek még nem pakolta össze a kollégiumi cuccait.
Viszont most nem kellett kölyökmacskát hazahozni, mint tavaly.

2014. június 11., szerda

Kajla és a kihívások

- Mit szólnál, Anya, ha megmásznám a Mount Everestet?
- Ööö, hát tudod a hegymászók hosszú évekig edzenek...
- De mit szólnál, ha én csak úgy megmásznám??
- Édes szívem, az így nem megy, borzasztó igénybevétel, fel kell rá készülni. Ott fönt már kevés az oxigén... épp az előbb panaszkodtál, hogy ebben a hőségben fulladsz, a szemetet is alig bírtad kivinni...
- De lenne oxigénpalackom. És egy hónapig edzenék rá.

2014. június 9., hétfő

Amikor dokumentálják az emberi hülyeséget

Jegyzőkönyv a társasházi közgyűlésről (részlet)
"A macskákat tartó tulajdonosokat a közös képviselőnek fel kell szólítani, hogy akadályozzák meg a macskák közös területre, zárt kertbe történő mászkálását."

Apróhirdetés
"Állatidomárt keresek, aki be tudja tanítani a macskáimat arra, hogy ne hagyják el a kertrészünket."

2014. június 1., vasárnap

Jószándék bazmeg

- Nem gondolt rá még, hogy kivizsgáltassa a gyereket, miért ilyen kicsi?
- NEM.

Reggeli online lapszemle

- avagy induljon a napnak rettenetesen szar címekkel!

Végzetes bejelentés: egy bankkal kevesebb nyit ki hétfőtől
Fogmosás közben halt meg a terhes asszony
Görögdinnye nagyságúra nőttek a heréi
Utolérte az alkohol ByeAlexet
Berki Krisztián elvárja a tiszteletet
Nagyot villantott Csobot Adél fotó
Összeverte élettársát a féltékeny Zsolt
Okosak a hangyák
Sokkoló dolog támadott a magyar kórházban
A három legfélelmetesebb felvétel szellemekről
A nők is szenvednek a korai magömléstől (IS???)