"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2014. június 14., szombat

Ismét

egy bizonyítványosztás, amely nem hozott sok örömet - a Nagylányét leszámítva - igaz, sok meglepetést sem, fel vagyok készülve a legrosszabbra. Azonban már egy ideje azt vallom: minden bizonyítvány jó bizonyítvány, amiben nincsen egyes.
Az eredményeket híven tükrözi, hogy amikor a Nagyfiút megkérdeztem, mégis mit tervez ilyen pontszámmal, kijelentette, fekvőrendőr szeretne lenni. Ő egyébként boldog volt, mert végre megkapta a mocskosul drága plasztikkártyát, amelyre annyira vágyott - a jogosítványát.
A pénteki évzáróról még annyit, hogy egy órával később kezdődött, mint az értesítő levélben állt, közben kétszer járt le a parkolásom, és fél órával az évzáró után derült ki, hogy az egyik gyerek még nem pakolta össze a kollégiumi cuccait.
Viszont most nem kellett kölyökmacskát hazahozni, mint tavaly.

2 megjegyzés:

  1. Akkor egy-egy a nyugalomm és az ideg javára :D

    VálaszTörlés
  2. Maximálisan egyet értek a jó bizonyítvány definíciójával.

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.