"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2014. szeptember 29., hétfő

Anyus, a konyhatündér

Családfő: Van nekünk itthon olyan konyhai mérlegünk, amivel grammokat is lehet mérni?
Anyus: Már miért lenne?

2014. szeptember 23., kedd

Mennyi hasznos idő

A Ded addig nyafogott, hogy a macskák helyett kellene neki valami kisállat, hogy összeszedett egy Streptococcust. A harmadik lázas napon gyanakodni kezdtem, hogy ez mégsem a szokásos vírus, és elvittem a Dedet a Doktornénihez, aki legalább olyan elutasító volt szegény Streptococcus-szal szemben, mint a szomszédok a macskáink tekintetében, szóval a Dednek, négy és fél évesen, életében először antibiotikumot kell szednie, persze látszólag már az első adagtól meggyógyult, de muszáj egész héten itthon dekkolnia.
A legrémesebb, hogy nekem pedig végre lenne időm elvégezni azokat a házimunkákat, amelyek ellen eddig remek alibim volt, hogy dolgozó nő vagyok. Miért van az, hogy minden, de tényleg minden elkallódik néha, kivéve a vasalót??

2014. szeptember 21., vasárnap

Problémák

Kajla: Voltak nálunk az egyetemről. Közgazdaságtan előkészítőre szeretnék járni.
Anyus: Te és a matek???
Kajla: A közgazdaságtanban matek is van? Azt nem mondták.

***

Kajla: Zuhanyozni tök jó, csak az eleje rossz, amikor hideg a víz.
Anyus: Miért nem akkor állsz alá, amikor már meleg?
Kajla: Kinek van kedve azt kivárni...

Ded és Kajla szelfi

2014. szeptember 18., csütörtök

2014. szeptember 16., kedd

Ebben most semmi vicces nincs

Fájó szívvel megváltunk a cicáinktól. Hiányoznak, de remélem jó soruk lesz az új helyükön.
A kedves szomszédság éveken át mindent elkövetett, hogy megszabaduljon tőlük - jött haza macskánk megmérgezve, félig agyonverve, s volt, hogy egyáltalán nem jött haza, mert például széttépették a kutyájukkal. Összesen öt cicust fogadtunk be (egyszerre háromnál több sosem volt), végül kettő maradt, de a folyamatos fenyegetőzés miatt egyre jobban féltettem az életüket. A következő közgyűlésen másodszor is megpróbálnak elfogadni egy határozatot, amely szerint a társasház közös udvarára a lakók nem engedhetnek semmilyen állatot. Márpedig nem vagyok hajlandó örökké a lakásba zárva tartani a macskákat.
Szóval a szomszédok bekaphatják. És kívánok minden cicagyilkosnak olyan véget, amilyet megérdemel.

2014. szeptember 12., péntek

Reggeli gondolatok

- Ennyi eső nincs is.
- Remélem valaki már építi a bárkát.
- Mégis inkább hajót kellett volna venni, nem lovakat.

2014. szeptember 5., péntek

És egyébként

ma majdnem meglincseltek. Ez úgy történt, hogy az óvodától a munkahelyem felé haladva egy utca végén, miután szépen körülnéztem, kikanyarodtam balra, ekkor valami súrlódó zajt hallottam (mint később kiderült, csak a visszapillantó tükör volt) és fékcsikorgást, jobbra néztem és pár centire tőlem ott volt egy másik kocsi, gurultam még néhány métert, megálltam és azt láttam, hogy kipattan egy kisebbségi férfi az autóból és elindul felém, míg a család számos többi tagja bent őrjöng a járműben, és a kisebbségi férfi gesztusaiból egyértelmű volt, hogy NEM betétlapot akar kitölteni, és akkor úgy döntöttem, ez a nap a legkevésbé sem megfelelő arra, hogy a fejemen ugráljanak, ezért állampolgári kötelességemet mellőzve gyáván gázt adtam és elmenekültem.

Csevegés EBÉD közben

- ... de nem tudtam hányni, és akkor az uram ledugta az ujját a torkomon...
- Úristen, bocs, ezt még fel kell dolgoznom - nyögtem elképedve.
- Miért, téged még sosem hánytatott meg a férjed??

(A sztoriban szerepelt fél üveg mákpálinka is.)

A mozdulatsort,

amelyben egy nő futás közben megbotlik, elemelkedik a talajtól, majd a lábbelijétől mintegy másfél méterre, kicsavarodott végtagokkal földet ér az aluljáró népes nézőközönségének döbbent tekintetétől övezve, valószínűleg felvette a biztonsági kamera.
Szívesen megvásárolnám a filmet. Hogy megsemmisíthessem.

2014. szeptember 4., csütörtök

Nem szőke, nem nő

Idősebb kollégám mesélte, hogy nemrég majdnem karambolozott - nem adta meg az elsőbbséget a jobbról érkezőnek, akinek szerencsére sikerült lefékezni, majd hevesen gesztikulálni kezdett. Kollégám zokon vette, hogy lehülyézték, mert "ki gondolta volna, hogy abból a kis utcából jön valaki??"

2014. szeptember 2., kedd

És igen, megkezdődött

Amint arra számítani lehetett, a hét és az iskolaév első napján - amely természetesen szűnni nem akaró esővel köszöntött ránk - a város olyan lett, mint egy hatalmas parkoló, mindenütt autók álltak, amelyekben ingerült emberek ültek. Nem értem sem a csodálkozást, sem a felháborodást. Ha egy úthálózatra, amelyen két és fél hónapig nagyobb dugók nélkül lehetett haladni, de csak épphogy, hirtelen rászabadul kétszerannyi jármű, miért is maradna működőképes a dolog?? Az anyukák ugyanis, akik a szünidőben legföljebb a bolt és a játszótér viszonylatában mozogtak, tegnap reggel szépen bepakolták a kölköket a kocsiba, és elindultak az iskola felé. Esetleg az apukák tettek némi kitérőt velük, mielőtt a munkahelyüket vették volna célba. És ezután jött a meglepetés: nahát, mennyi autó, így nem lehet sietni, el fogunk késni... Hát komolyan, mintha egy gyík szellemi színvonalán lennének. Az még rendben van, hogy az elsős-másodikos gyereket furikázzák, de miért kell a nagyobbakat is taxiztatni? Nem maradna erejük a mindennapos tesire, vagy mi? Tényleg azt hiszik a szülők, hogy ezzel jót tesznek a kölöknek? És nekem ne jöjjön senki az elkóborol-elrabolják-dumával, mert a legveszélyeztetettebbek azok a szerencsétlenek, akik sosem közlekednek önállóan, aztán egyszercsak anyuka nem ér rá és egyedül kell hazamenniük.

Update: mára sem okultak. Viszont felfedezték a dudát.

2014. szeptember 1., hétfő

Vér és bél

Zombikról és vámpírokról beszélgettünk, ezen fellelkesülve este megkérdeztem Kajlát:
- Adjak egy jó vámpíros könyvet?
- Ne.
- Miért, nem szereted a vámpír-történeteket?
- A könyveket nem szeretem.