"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2014. október 29., szerda

A ló neve

(helyszín: a lovarda)

Kisgyerek: Jaaj Nagyapa, nézd, lovacska, milyen cukiii!
Nagyapa: Egy lóra nem mondjuk azt, hogy cuki.
Kisgyerek: Kérdezzük meg, hogy hívják!
Nagyapa: Elnézést, mi a neve ennek a lónak?
Anyus: Cuki.

2014. október 26., vasárnap

Koleszterin és empátia

Apus: ...Vagyis szinte semmit nem ehetek.
Anyus: De hát akkor mit főzzek? Nem lehet semmit főzni... Ja, dehogynem! Hurrá!

2014. október 23., csütörtök

Öltöny 2.

Kajla: Ma azt mondták, nekem nagyon jól áll az öltöny. Szóval tényleg valami öltönyös munka kellene.
Anyus: Ha továbbra is így tanulsz, biztosan nem lesz belőled öltönyös ember.
Kajla: De. Lehetnék Jehova tanúja.

2014. október 21., kedd

Vadászkaland

Mostanában egyszerűbbnek érzem a fészbukon posztolgatni, de a blog mégiscsak maradandóbbnak tűnik valamivel, ráadásul nem is minden olvasóm ismerősöm ott, szóval néha majd ide is lementek dolgokat. Például a bejegyzést a tegnapi kalandomról, ami azért bosszantott fel, mert eddig mindig védelmembe vettem a vadászokat, amikor szidták őket, hiszen drága Nagyapám és Édesapám is vadászott, sőt nekem is van vadászvizsgám, bár légpuskán kívül sosem lőttem mással.
Tudom, hogy a vadászatra szükség van, és gazdász végzettséggel a múltamban eszem ágában nincs „szegény kicsi meggyilkolt őzikéket” emlegetni. Ismerem a vadász-természetjáró-író Fekete István szállóigévé lett mondatát is: „ a vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.” Mindezzel együtt azt hiszem, már Fekete István korában (sőt jóval előtte is) voltak olyanok, akik nem érdemelték meg a vadász nevet, s erre pont jó példa a „simabőrű, aki villámló bottal jár”, és elvakult nagyképűségében azt hiszi, minden az övé, ám aztán Vuk jól megleckézteti.
Tehát a tegnap estéről.

Délután kimentem a lóval, gyönyörű idő volt, úgy terveztem, hogy szürkületre visszaérek, de rám esteledett mire újra a lovarda közelében jártam. A kövesút előtt megállt egy kocsi, hallottam, hogy kiszállnak belőle, aztán kiabálni kezdtek, „gyere csak ide!” Amúgy is arra mentem volna, ezért szót fogadtam. „Hát te meg mit csinálsz itt??!” - támadtak nekem köszönés nélkül. Jó estét, mondtam, lovagolok. „És ezt hogy gondoltad?? Sötétben?? Mi vadászok vagyunk, kislány. Tudod milyen veszélyes itt sötétben mászkálni?” Vesztemre megjegyeztem, hogy szerintem elég nehéz egy lovast összekeverni egy őzzel vagy vaddisznóval. Erre áttértek a kettes számú indoklásra, mondván, nem is arról van szó, hogy veszélyben lennék, hanem elriasztom a vadakat, márpedig őket azért fizetik, hogy ezeket kilőjék, tehát a MUNKÁJUKAT akadályozom. Talán, ha normális hangnemben beszélnek, elmagyaráztam volna, hogy nem terveztem a sötétben lovaglást, és megígérem, hogy többé nem fordul elő, de a köcsög stílus miatti felháborodásban csak annyit mondtam, hogy nem kislány vagyok, hanem 45 éves nő, úgyhogy vegyenek vissza kicsit. Ez nem zökkentette ki őket és tovább őrjöngtek, ezért elköszöntem, s otthagytam a két vadász urat, akik nyilvánvalóan a tápláléklánc csúcsán érzik magukat, ezért hiszik azt, hogy erdőn-mezőn mindenkinek parancsolhatnak. Remélem egyszer találkoznak egy medvével. És nem lesz náluk puska.

2014. október 9., csütörtök

Időjárás

Nem értem, miért járnak a meteorológusok annyi évig egyetemre ahhoz, hogy a műholdak és szuperszámítógépek korában három-, sőt egy napra előre SE tudják megjósolni az időjárást. Ahogy én látom, mindössze a következő kifejezéseket kell megtanulniuk:
eleinte, másutt, lehet, néhol, számíthatunk, túlnyomóan, változékony, többfelé, megjelenhetnek, néhány napig, számottevő, nem valószínű, később, helyenként, az ország nagy részében, várható, lassan, változóan, enyhe, legfeljebb, némi, fordulhat elő, megélénkül, csökken, ... fok körül alakul.
A kulcsmondat pedig: "a légkör egy instabil rendszer, előrejelezhetősége korlátos."
Hát komolyan, még jobb szakma, mint a politológus.

2014. október 4., szombat

Már megint

nem volt nálam a fényképezőgép. Pedig gyönyörű a Pilis még ebben a borult, ködszitálós időben is lóhátról. Ahogy a lemenő nap vörös-narancssárgán átsüt a völgyben megülő sűrű párán. Ahogy felkapják a fejüket a szarvasok és megiramodik az egész csorda. Ahogy a szürkületben egyre kevésbé látszik az ösvény előttünk. Ahogy a már sötét gyümölcsöskerten lopakodunk át (micsoda zamata van a fáról frissen leszedett almának). Szóval csak így rakom el a fotókat, abba a jó nagy albumba a szívemben, hogy bármikor elővehessem őket.