"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2014. október 4., szombat

Már megint

nem volt nálam a fényképezőgép. Pedig gyönyörű a Pilis még ebben a borult, ködszitálós időben is lóhátról. Ahogy a lemenő nap vörös-narancssárgán átsüt a völgyben megülő sűrű párán. Ahogy felkapják a fejüket a szarvasok és megiramodik az egész csorda. Ahogy a szürkületben egyre kevésbé látszik az ösvény előttünk. Ahogy a már sötét gyümölcsöskerten lopakodunk át (micsoda zamata van a fáról frissen leszedett almának). Szóval csak így rakom el a fotókat, abba a jó nagy albumba a szívemben, hogy bármikor elővehessem őket.

2 megjegyzés:

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.