"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2014. október 21., kedd

Vadászkaland

Mostanában egyszerűbbnek érzem a fészbukon posztolgatni, de a blog mégiscsak maradandóbbnak tűnik valamivel, ráadásul nem is minden olvasóm ismerősöm ott, szóval néha majd ide is lementek dolgokat. Például a bejegyzést a tegnapi kalandomról, ami azért bosszantott fel, mert eddig mindig védelmembe vettem a vadászokat, amikor szidták őket, hiszen drága Nagyapám és Édesapám is vadászott, sőt nekem is van vadászvizsgám, bár légpuskán kívül sosem lőttem mással.
Tudom, hogy a vadászatra szükség van, és gazdász végzettséggel a múltamban eszem ágában nincs „szegény kicsi meggyilkolt őzikéket” emlegetni. Ismerem a vadász-természetjáró-író Fekete István szállóigévé lett mondatát is: „ a vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.” Mindezzel együtt azt hiszem, már Fekete István korában (sőt jóval előtte is) voltak olyanok, akik nem érdemelték meg a vadász nevet, s erre pont jó példa a „simabőrű, aki villámló bottal jár”, és elvakult nagyképűségében azt hiszi, minden az övé, ám aztán Vuk jól megleckézteti.
Tehát a tegnap estéről.

Délután kimentem a lóval, gyönyörű idő volt, úgy terveztem, hogy szürkületre visszaérek, de rám esteledett mire újra a lovarda közelében jártam. A kövesút előtt megállt egy kocsi, hallottam, hogy kiszállnak belőle, aztán kiabálni kezdtek, „gyere csak ide!” Amúgy is arra mentem volna, ezért szót fogadtam. „Hát te meg mit csinálsz itt??!” - támadtak nekem köszönés nélkül. Jó estét, mondtam, lovagolok. „És ezt hogy gondoltad?? Sötétben?? Mi vadászok vagyunk, kislány. Tudod milyen veszélyes itt sötétben mászkálni?” Vesztemre megjegyeztem, hogy szerintem elég nehéz egy lovast összekeverni egy őzzel vagy vaddisznóval. Erre áttértek a kettes számú indoklásra, mondván, nem is arról van szó, hogy veszélyben lennék, hanem elriasztom a vadakat, márpedig őket azért fizetik, hogy ezeket kilőjék, tehát a MUNKÁJUKAT akadályozom. Talán, ha normális hangnemben beszélnek, elmagyaráztam volna, hogy nem terveztem a sötétben lovaglást, és megígérem, hogy többé nem fordul elő, de a köcsög stílus miatti felháborodásban csak annyit mondtam, hogy nem kislány vagyok, hanem 45 éves nő, úgyhogy vegyenek vissza kicsit. Ez nem zökkentette ki őket és tovább őrjöngtek, ezért elköszöntem, s otthagytam a két vadász urat, akik nyilvánvalóan a tápláléklánc csúcsán érzik magukat, ezért hiszik azt, hogy erdőn-mezőn mindenkinek parancsolhatnak. Remélem egyszer találkoznak egy medvével. És nem lesz náluk puska.

2 megjegyzés:

  1. Szívesen lennék ismerősöd. Ha adsz egy email címet...kislány.
    A vadászokról nekem is van véleményem, nem osztanám meg, sok csillag lenne benne.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Sztem a guglival könnyen megtalálsz :)

      Törlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.