"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2014. december 17., szerda

Olimpia

A kissrác szomorúan esengő kutyaszemekkel lépett oda hozzám a boltban. "Elnézést, tudna adni kétszáz forintot? Anyukámnak vennék névnapi ajándékot, és még ennyi hiányzik hozzá." Nagyon meggyőző volt, túlzottan. "Az a helyzet, hogy nekem is van pár gyerekem, és tudom, hogy ez nem igaz - mondtam neki mosolyogva. - Mit szeretnél venni valójában?" "... Csokit." "Tessék. Mert őszinte voltál" - nyújtottam át a pénzt, és marhára el voltam telve a pedagógiai érzékemtől. Azóta viszont egyre valószínűbbnek tartom, hogy másodszor is át lettem verve, és például cigire költötte. De legalább nem kérdeztem meg tőle, hogy hívják az édesanyját. Ma ugyanis Olimpia nap van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.