"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2015. február 10., kedd

Lovacskáink

végre egy helyre kerültek, s azonnal nagy cimbik lettek ők ketten. Talán felismerik, hogy fajtatársak, ugyanis rajtuk kívül nincs hucul a ménesben.


Vihar és Cuki

2015. február 9., hétfő

Programajánló

Voltunk Pál Feri atya legutóbbi előadásán, és bár főként olyan lelki görcsökről beszélt, amelyek kevésbé jellemzőek ránk, ám így is nagyon tetszett. Gondoltam leírok pár gondolatot, de inkább hallgassátok meg majd személyesen. Két viccét mégis megörökítem.

Székely asszony kérdezi az urát: Tudja-e, mi az a parabolaantenna?
Férj: Láttam is. Ettem is.
Asszony: De hiszen az vasból van.
Férj: Akkor csak láttam.

***

A feleség megözvegyül, siratja az urát vagy húsz évig, végre elérkezik az ő ideje is, nagy örömmel lép be a Mennyországba, hamar észre is veszi az embert, odaszalad hozzá: "Na most már örökké együtt leszünk" - mondja neki boldogan. Erre a férfi: "Nono, asszony, emlékszel? HOLTOMIGLAN, HOLTODIGLAN"!