"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2015. március 20., péntek

Miért ne vásároljunk vasárnap

A múlt vasárnap úgy hidaltam át azt a rettenetes helyzetet, hogy zárva voltak az üzletek, hogy ellátogattam egy webshopba, és minden ellenkező meggyőződésemmel szemben rendeltem valamit. Mindig így történik, megfogadom, hogy soha többé, aztán meg mégis.
Na szóval, csak utánvéttel lehetett vásárolni, ami már eleve nem tetszett, de nem tántorított el. Hétfőn kaptam egy e-mailt, amelyben örömmel értesítettek, hogy elindult a csomag, majd felveszik velem a kapcsolatot a szállítás előtt. Kedden értekezlet után észrevettem, hogy keresett valaki egy ismeretlen számról. Visszahívtam. A futár közölte, hogy itt volt a munkahelyemnél, de nem talált, ezért elment, és ma már nem is tud újra jönni. De mi lenne, ha inkább az otthoni címre kérném a csomagot, ő ráírja, hogy hová és mikor vigyék. Csak estefelé érek haza, mondtam. Nem baj, nyugtatott meg, akár hat, vagy hét után is kiszállítják. Kétségeim voltak, de beleegyeztem. Másnap délelőtt tizenegy felé, amikor éppen zuhanyoztam lovaglás után, Kajla - aki lesérült gördeszkázás következtében, és egy egész napig pihentette a lábát a számítógép előtt - bedörömbölt az ajtón, hogy itt a postás, fizetni kell. Kiüvöltöttem, hogy nincs nálam pénz, mert este hatra vártam. Kajla beordított, hogy a bácsi röhög és azt mondja, háromig tart a munkaideje.
Késő délután aztán bementem a postára, de a csomagot nem találták.
Másnap felhívtam a céget és elmagyaráztam nekik, hogy
1. a szállítás előtti értesítés nem azt jelenti, hogy a futár felhív amikor már ideért.
2. Nem várható el a kedves vevőtől, hogy az egyeztetett időpont előtt hét órával már otthon várja szeretettel a küldeményt.
3. Hol van az a szájbatoszott csomag??? Már nem is igazán akarom a cuccot.

2015. március 13., péntek

2015. március 9., hétfő

Ilyenek a nők

Nos, a Családfő szeret dudorászni. Nem túl halkan. Nem túl változatos dalokat. Ezt mi mindannyian tiszteletben tartjuk, mivel sokkal rettenetesebb hibái is lehetnének. A Ded viszont a legkevésbé sem tolerálja, valószínűleg csecsemőkorában lett elege belőle, amikor még nem tudott elmenekülni. Amúgy viszont természetesen imádják egymást. Ma este, amikor szokásosan érzelmes búcsút vettek, s az apja becsukta maga mögött az ajtót, a Ded tárgyilagos hangon, inkább csak magának megjegyezte: "Hű, már elment. Na végre, nem énekel többet."

Bár még csak március van,

de azt hiszem kijelenthetem: AZ ÉV LEGJOBB HÍRE nem az, hogy a Nagyfiú leborotválta a szemöldökét - idézem: "azt hittem, jó lesz..." -, hanem, hogy kiderült, ez már az érettségi tablókép elkészítése UTÁN történt.

2015. március 2., hétfő

Ügyelet

Az anyukák nyilván tudják, mit jelent a nevelés nélküli munkanap, ha valaki még nem anyuka, annak elmondom, hogy ilyenkor az ovi bezár, a dolgozók pedig buliznak értekeznek. Viszont kell lenni a környéken egy ügyeletes óvodának, ami nyitva van, azon galád szülők számára, akik nem átallják ilyenkor is berakni a gyereket köznevelés céljára.
Namármost, én általában késve olvasom el a csoportszoba ajtajára kirakott hirdetményeket, és ha véletlenül időben elolvasom, akkor meg elfelejtem - lásd farsang -, ha pedig nem felejtem el, akkor addig halogatom, amíg kifutok az összes határidőből. Szóval a múlt héten a Családfő aláírt egy papírt, miszerint a jövő (vagyis most) pénteken - a nevelés nélküli munkanapon - nem vesszük igénybe az ügyeletes óvodát, mert meg tudjuk oldani a Ded elhelyezését. Utána én mondtam az óvónőnek, hogy a férjem ezt nem jól tette, mivelhogy nekem a kérdéses napon mindenképpen dolgoznom kell, a Családfő vidékre utazik, a nagyobb gyerekeim pedig szarnak a fejemre mással vannak elfoglalva. Ezért mégis kérem az ügyeletes óvodai elhelyezést. Jó, de azt nagyon bonyolult elintézni. És ki kell fizetni. Nem probléma - mondtam nagyvonalúan, mint egy igazi Rotschild.
Aztán a múlt péntek reggel, amikor épp leszállítottam a Dedet, elkapott az óvodavezető hölgy, hogy akkor most azonnal fizessem be a gyerek ügyeleti étkezését, különben nem tudják megoldani. Sajnálkozva közöltem, hogy egyetlen fillér készpénz nincs nálam, csak bankkártya... Rendben, mondta, de LEGKÉSŐBB hétfő reggel legyek ott a pénzzel.
Nagyon izgultam, nehogy elfelejtsem. Úgy látszik, ők szintén, mert amikor ma bementem az oviba, ketten is figyelmeztettek, hogy várnak az irodában.
Hát mentem. És befizettem a száznyolcvan forintot.

De legalább nem kellett főzni

Anyus: Na, milyen pizzát rendeljünk?
Kajla: Valami húsosat.
A: Húsimádó jó lesz?
K: Az uncsi.
A: ... Van taco-s.
K: Taco, amit szoktunk csinálni?
A: Nem, taco-s pizza.
K: Rajta van a pizzán a taco??
A: Nem, nincs rajta tortilla tészta, csak taco ízű a feltét!!!