"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2015. december 31., csütörtök

Pagonybejárás

Mondtam a Családfőnek, hogy az év méltó lezárása lenne, ha kimennénk a Húszholdasba és ott innánk meg a pezsgőt, ami egyébként mindig megmarad, mert mostanában jóval éjfél előtt elalszunk így öregesen. Végül aztán bort vittünk az előszilveszterezéshez, ugyanis rájöttem, hogy az autókázás és séta után felrobbanna a pezsgő. Ami így idén is meg fog maradni valószínűleg. Na szóval a következőket láttuk:

Itt áll majd a ház

És itt a pajta

Itt lehet a főkapu

Állati maradványok fóliában. Ezt nem tartjuk meg

A felső út. Vagy inkább AZ út

Saját magasles, két saját gyerekkel. Állítólag ott fönt lesz a Ded kuckója. Már csak bővíteni kell pár négyzetméterrel. Plusz tető, falak, ablak, ágy, asztal, tévé...

Tudom, nem kis kihívás ideképzelni a kerítést, kaput, házat, pajtát, gyümölcsfákat, virágokat... Ez a szép benne.

2015. december 27., vasárnap

Amikor a gyerek segít

Robogunk a szűk utcában, az anyósülésen Párductermetű, balról mellettünk halad a villamos, a jobb oldalon végig parkoló autók. Szar érzés tíz centire menni a csörömpölő villamostól, gondolom így van ezzel a gyerek is, mert egyszer csak kiabálni kezd, hogy ÁÁÁÁÁ. Pár másodperc múlva halk kattanás, a jobboldali visszapillantó kicsit lefittyed, nekiütődött egy parkoló kocsinak.
Párductermetű (tárgyilagosan): De hát mondtam, hogy ÁÁÁÁÁ!

2015. december 24., csütörtök

Minden

kedves Olvasómnak kívánok olyan karácsonyt, amilyenre vágyik: nevetőset vagy elérzékenyülőset, csöndesen meditálósat vagy zajosan nyüzsgőt, sütögetőset, kirándulósat, zenehallgatósat vagy tévénézőset, műfával, kivágott vagy élő fenyővel, bolti díszekkel vagy saját kezűleg készítettekkel, szaloncukorral vagy anélkül, halászlével vagy pizzával, borral vagy teával. Aki utazik, érkezzen meg szerencsésen, aki veszekedett, béküljön ki, aki szomorú, vigasztalódjon. A nézetkülönbségeket felejtsük el, a vitákat függesszük fel, a kritikákat tartsuk magunkban, költözzön a szívünkbe megértés és együttérzés. Legyünk boldogok a Szeretetben, menjünk éjféli misére (vagy igyunk sok pálinkát, kinek hogy). Becsüljük meg az évnek ezt a napját, mert ritka az olyan alkalom, amikor a legtöbben tényleg jók akarnak lenni. Áldott ünnepet!

2015. december 20., vasárnap

Shopping

Ti is úgy vagytok vele, hogy amikor ajándékokat kerestek, folyton olyan dolgokat láttok, amit szívesen megvennétek magatoknak?

???

Párductermetű: De ugye, ha kiköltöztök a tanyára, azért még nem fogtok igénytelen ruhákban járni és nem lesz mindig piszkos az arcotok?

2015. december 19., szombat

Ne vegyetek androidos mobilt, mert szar

A tegnap arról szólt, hogy versenyeztem az okostelefonommal, melyikünk hülyébb.
Ő már előző este megbolondult, így a délelőttöt - lovaglás és/vagy karácsonyi bevásárlás helyett - a javíttatásával való hiábavaló kísérletezéssel töltöttem.
Először is megpróbáltam kikerülni a dugót, alternatív útvonalat választottam, de mivel a mobilomra ugye nem számíthattam, GPS nélkül, pusztán nagyszerű tájékozódási ösztönömre hallgatva közel egy órát bolyongtam egy ismeretlen városrészben, végül sikerült visszatalálnom a dugó elejére, így összességében két óra alatt értem célba.
(Igen, magamon kívül élénken szidtam azt a sok szerencsétlen barmot is, aki nyilván éltében nem vezetett még autót, de ilyenkor beleül bazmeg és nekiindul plázát keresni és ettől az egyébként is telített utak járhatatlanná válnak.)
Az első szervízben még eszembe jutott a PIN kódom, viszont heveny idegroham közepette konstatáltam, hogy a jótállási papírokat otthon hagytam.
A második szervízben megkérdeztem, nem tudnák-e esetleg kártyafüggetleníteni a Családfő régi ájfonját, és átrakható-e bele az én kártyám. Mondták, oldjam fel az ájfont. Percekig küzdöttem, hogy eszembe jusson a Családfő kódja, közben érzékeltem, hogy a srácok egyre biztosabbak abban, az ájfont loptam, ettől vastag csíkokban kezdett rólam ömleni az izzadság. Végre eltaláltam a számokat. Közölték, hogy nem tudnak segíteni, viszont ajánlottak egy harmadik szervízt.
A harmadik szervízben újra a saját PIN kódomra lett volna szükség, de a három próbálkozás nem volt elég a jackpothoz, így a nyomorult telefon lezárt és követelni kezdte a PUK kódot, amit soha nem is tudtam fejből. A mobil doboza a PIN és PUK kóddal meg ugye otthon volt.
Ezután berohantam a Céghez, ahol a vészhelyzet elhárítására kaptam egy nemokos telefont, és tettem némi bágyadt próbálkozást a munkavégzésre, majd hazahajtottam, s további átkozódás után, amely ugyancsak a vezetésképtelen köcsögöknek szólt, a telefon papírjaival eljutottam egy negyedik szervízbe.
A negyedik szervízben bevették volna a mobilt harmincnapos határidővel, de cseretelefont nem tudtak adni.
Az ötödik szervízben lett volna cserekészülék, de a srác azt mondta, olyan lassú, hogy jobban járok azzal a nemokossal, amit a Cégtől kaptam átmenetileg. És egyébként is, menjek inkább egy hatodik szervízbe, mert ott nem kell harminc napot várni.
És ennyiben maradtam, mert közben rámesteledett és minden bezárt.

Húszholdas

Szerződések aláírva, foglaló letétben, indul a visszaszámlálás.

2015. december 12., szombat

Egyáltalán nincs véleményem

Kajla átiratkozott egy alapítványi gimnáziumba. Azt mondta, különben megint megbukik.
Állítólag ebben az iskolában mindenki leérettségizik.
Tizenheten járnak az osztályába, közülük általában nyolcan-tízen vannak jelen, vagy még kevesebben. Csak az megy be, akinek kedve van.
Délelőtt kilenckor kezdődik az első óra. Néha tízkor. De egykor már végeznek.
Sok a lyukasóra, gyakran betegek a tanárok.
Tesire nem kell átöltözni, mert az abból áll, hogy pingpongoznak. Már nagyon jól tud pingpongozni.
És csupán EGY FÜZETET használ, abba jegyzetel az összes tárgyból.

2015. december 4., péntek

Meddig érdemes

Meddig érdemes valami újba kezdeni? Szerintem, ameddig élünk. Vagy amíg kedvünk van hozzá. Ami lényegében ugyanaz.
Betegség, baleset bármikor keresztezheti a terveinket, de önmagában az öregedés miben akadályoz meg? A fizikai állapot sokkal inkább az életmódtól függ, mint a kortól. Ám könnyebb az idő múlására fogni a problémákat, mint bevallani, hogy nem sokat teszünk az egészségünkért.
Felháborítanak a gyógyszercégek, amelyek például emésztést segítő készítményeket kínálnak, vagy hashajtót fogyókúrához, pedig a megoldás rendkívül egyszerű: ember, ne zabálj! Vagy legújabb „kedvenc” reklámom, amelyben arról beszél egy nő, hogy aranyeres panaszai voltak, mert egész nap a számítógép előtt ül, de ennek vége, hála a gyógykenőcsnek. Ez már a bazmeg kategória, ahelyett, hogy a végbélnyílásodat kenegeted, inkább sportolj valamit te szerencsétlen, mert előbb-utóbb szétesik a tested, amit nem ülésre teremtettek, hanem mozgásra, és ha arra használnád, legalább a szabadidődben, akkor egész sokáig működne...
Na szóval nem mindegy, hogyan öregszünk, és nem hiszem, hogy már jóelőre csökkenteni kellene az aktivitást, arra készülve, amikor már nem bírjuk. Mert akkor tényleg nem sokáig fogjuk bírni.

(Beilleszthetnék ide videókat idős hölgyekről és urakról, akik továbbra is örömmel művelik azt a sportot, táncot, vagy mást, amit fiatalabb korukban. Az ilyesmit általában mindenki lájkolja, és persze én is tisztelem ezeket az embereket, de úgy gondolom, ennek nem kiemelkedő példának kellene lenni, hanem általánosságnak. Mert ez nem valami különleges adottság, hanem „csak” akarat kérdése.)

2015. december 1., kedd

Út a Húszholdas Pagonyhoz

EZ ITT AZ ÚT

Hétvégén a Családfő elment tárgyalni a Lajossal. A Lajos nem egy kellemes tárgyalópartner, ezért alkudozás közben többször felötlött a Családfőben, hogy a Lajos simán elférne a gödörben, amit arrafelé útnak neveznek. (Egyébként a Kis Guruló Szart is elnyelné a legnagyobb kátyú, szerintem még a teteje sem látszana ki.) Végül nem került sor tettlegességre.
Az emberek általában megélhetési vagy befektetési céllal vesznek földet. Mi kalandvágyból.