"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2015. december 19., szombat

Ne vegyetek androidos mobilt, mert szar

A tegnap arról szólt, hogy versenyeztem az okostelefonommal, melyikünk hülyébb.
Ő már előző este megbolondult, így a délelőttöt - lovaglás és/vagy karácsonyi bevásárlás helyett - a javíttatásával való hiábavaló kísérletezéssel töltöttem.
Először is megpróbáltam kikerülni a dugót, alternatív útvonalat választottam, de mivel a mobilomra ugye nem számíthattam, GPS nélkül, pusztán nagyszerű tájékozódási ösztönömre hallgatva közel egy órát bolyongtam egy ismeretlen városrészben, végül sikerült visszatalálnom a dugó elejére, így összességében két óra alatt értem célba.
(Igen, magamon kívül élénken szidtam azt a sok szerencsétlen barmot is, aki nyilván éltében nem vezetett még autót, de ilyenkor beleül bazmeg és nekiindul plázát keresni és ettől az egyébként is telített utak járhatatlanná válnak.)
Az első szervízben még eszembe jutott a PIN kódom, viszont heveny idegroham közepette konstatáltam, hogy a jótállási papírokat otthon hagytam.
A második szervízben megkérdeztem, nem tudnák-e esetleg kártyafüggetleníteni a Családfő régi ájfonját, és átrakható-e bele az én kártyám. Mondták, oldjam fel az ájfont. Percekig küzdöttem, hogy eszembe jusson a Családfő kódja, közben érzékeltem, hogy a srácok egyre biztosabbak abban, az ájfont loptam, ettől vastag csíkokban kezdett rólam ömleni az izzadság. Végre eltaláltam a számokat. Közölték, hogy nem tudnak segíteni, viszont ajánlottak egy harmadik szervízt.
A harmadik szervízben újra a saját PIN kódomra lett volna szükség, de a három próbálkozás nem volt elég a jackpothoz, így a nyomorult telefon lezárt és követelni kezdte a PUK kódot, amit soha nem is tudtam fejből. A mobil doboza a PIN és PUK kóddal meg ugye otthon volt.
Ezután berohantam a Céghez, ahol a vészhelyzet elhárítására kaptam egy nemokos telefont, és tettem némi bágyadt próbálkozást a munkavégzésre, majd hazahajtottam, s további átkozódás után, amely ugyancsak a vezetésképtelen köcsögöknek szólt, a telefon papírjaival eljutottam egy negyedik szervízbe.
A negyedik szervízben bevették volna a mobilt harmincnapos határidővel, de cseretelefont nem tudtak adni.
Az ötödik szervízben lett volna cserekészülék, de a srác azt mondta, olyan lassú, hogy jobban járok azzal a nemokossal, amit a Cégtől kaptam átmenetileg. És egyébként is, menjek inkább egy hatodik szervízbe, mert ott nem kell harminc napot várni.
És ennyiben maradtam, mert közben rámesteledett és minden bezárt.

6 megjegyzés:

  1. Nyugi, az embernek egyáltalán nem KELL okostelefon. Az enyém is androidos volt, el is romlott, lassan egy éve megint buta van, és jó ez így.
    Persze, ha a munkádhoz kell, az más.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Abszolút meggyőzően el tudom magyarázni h miért KELL a munkámhoz :D még én is elhiszem.

      Törlés
    2. Egy buta elhozza a békét az életebe. Mint egy erős, megbízható és hallgatag férfi. Ott van mindig, ha kell, egy hétig sem merül le. Nincs mellébeszélés, csak határozott gombok. És semmi sallang, csak tiszta telefonálás. Visszatérés a természetes sms gyönyöreihez...fokozzam még?

      Törlés
    3. Tegnap írtam öt sms-t. Azt hiszem, ínhüvelygyulladást kaptam.

      Törlés
  2. Nekem úgy tűnik, hogy itt a legkisebb gond az androiddal volt... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az alapprobléma olyan bosszantó volt h többször majdnem apró darabkákra törtem kalapáccsal.

      Törlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.