"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2016. január 27., szerda

Liberális oktatás, oh

Ennyi év és ennyi gyerek után rettenetesen utálom a szülői értekezleteket, sőt, megfogadtam, hogy nem is megyek el többre, a Ded dolgait majd rendezze az apja, neki úgyis újdonság ez az egész, nade egészen véletlenül kiderült, hogy Kajla sulijában hétfőn szülői lesz, ami most kivételesen érdekelt, mert még sosem voltam alapítványi iskolában és szerettem volna közelebbről megismerkedni azzal, amiben nem hiszek, ugye ezek a fránya előítéletek, hátha meggyőznek a kedves liberális pedagógusok, hogy milyen jó a szabad szellemű oktatás. Nos, ónos esőben megközelítettem az intézményt, kifizettem a kétszáz forintot a portásnak, hogy behajthassak gépkocsival, megkerestem az épületet és bementem. A folyosón tucatnyi tanácstalan szülő lézengett, igen, az egész gimnáziumból ennyien voltak kíváncsiak a tanárok mondanivalójára, amit később megértettem. Még tartott az osztályozó konferencia, a tanerők ki-be szaladgáltak, majd egyenként mindenki távozott a teremből. Csak ekkor jöttem rá, hogy valószínűleg Kajla osztályfőnöke sincs már ott, de végül másutt rátaláltam. A szülői értekezlet meglehetősen szűk körben zajlott, minthogy egyedül én vettem részt rajta, de legalább nem csesződött el másfél-két óra a szokásos fölösleges szövegeléssel. Viszont megtudtam, hogy Kajla csak elvétve jár iskolába, több tárgyból bukásra áll, és amiből nem egyes lesz félévkor, abból kettes. De ez jellemző a diákok többségére, a fiatal tanár elkeseredetten mondta, hogy hiába beszél a lelkükre, hiába könyörög, nem járnak be órára, a tizenöt fős osztályból "jobb napokon heten-nyolcan vannak jelen, de ma például négyen jöttek be", és nincs eszköze ez ellen, mert mit számít akár egy intő, a gyerekek nem félnek a kirúgástól (nem nagyon tanácsolnak el senkit, hiszen minden tanuló fejpénz, mindegy, hogy megbukik, vagy kettest kap, és így nem fontos az sem, mennyi tudást szed össze). Osztályközösséget teremteni lehetetlen, mert ha a tanításra nem járnak, akkor kirándulni, vagy egyéb szabadidős programra végképp reménytelen hívni őket. A héten szalagavató, kérdés, lesz-e olyan tizenegyedikes, aki segít lebonyolítani.
Asszem, ennyi elég.
Gyűlölöm, amikor igazam van.

2016. január 5., kedd

A pozitívum

Talán túl sokat panaszkodom a fiaimra, pedig vitathatatlan: van jó is abban, hogy már megnőttek.
Például NEM KELL TÖBBÉ SZÁNKÓT HÚZOGATNOM.