"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2016. március 21., hétfő

Hétvégi groteszk

Amikor az esti gimnáziumba - hetente kétszer, délután háromtól nyolcig - járó, semmit sem tanuló gyermek, aki nemrég azt mondta, most már tényleg keres valami munkát, mert kikészíti az unatkozás, szóval amikor ez a gyermek boldogan felkiált, hogy "nemsokára kezdődik a tavaszi szünet!"

2016. március 17., csütörtök

A lovaglás mindent gyógyít, a hipochondriát is

Párductermetű már harmadik napja hevert a kanapén fakó arccal, semmibe révedő tekintettel, nyögve és sóhajtozva, mert borzalmas torokfájástól szenvedett, annak ellenére, hogy a háziorvos semmiféle elváltozást nem talált a mandulái környékén. Ma reggel már nem bírtam tovább nézni lassú amortizációját, és rávettem, hogy jöjjön el velem lovagolni. Már akkor jobban lett, amikor kiléptünk a lakásból, a lovon pedig egészen kivirult, és jót nyargalásztunk az erdőben. Nagyon büszke voltam az ötletemre, egészen addig, amíg hazaértünk, a gyerek pedig nyögve és sóhajtozva elhevert a kanapén, mondván, mindene fáj a lovaglástól.
(Azért a viszonylag egészséges arcszíne megmaradt.)

2016. március 16., szerda

Fürdőszobai tanácsok

Egyrészt zuhanypanelt ne vegyetek, mert nem túl tartós.
Másrészt, ha mégis vesztek, egyszerűt válasszatok, hogy minél kevesebb dolog romolhasson el rajta.
Harmadrészt... na ezt inkább elmesélem.
Szóval két éve van zuhanypanelünk, és azóta már másodszor ment tönkre a nagy, fönti zuhanyrózsa. Szerencsére ezt le lehet szerelni, úgyhogy amikor az első szétrobbant, visszavittem, kicserélték. A múlt héten a második is letört, pedig a fiúk állították, hogy nem függeszkedtek rajta. Az áruházi illetékes nagyon csúnyán nézett ránk, mármint rám és a zuhanyrózsára, majd ellentmondást nem tűrő hangon leszögezte, az történt, hogy a vízkő miatt megnövekedett nyomás végzett a zuhanyrózsával, és mindennek oka, hogy nem volt karbantartva. Megszeppenten bizonygattam neki, hogy igenis karbantartottam, vízkőoldóval. Erre ő még szigorúbban kijelentette, hogy a vízkőoldó többet árt mint használ, ugyanis szétmarja a pici szilikonkifolyókat, amelyeket csak FIZIKAILAG szabad vízkőtleníteni, úgy, hogy ki kell belőlük PÖCKÖLNI a vízkődugaszt. És szemléltette is. Mondtam neki, sajnos a használati útmutatóban nem volt szó a PÖCKÖLÉSRŐL. Végül megkönyörült rajtam, és hozott egy másik zuhanyrózsát, mire megesküdtem, hogy ezentúl rendszeresen fogok pöckölni. És ezt ajánlom nektek is.
Az új zuhanyrózsa egyébként nagyon spéci, körben ledes, a lámpákat az átfolyó víz működteti, és, ha lekapcsoljuk a villanyt a fürdőben, akkor piros, kék és zöld fényben zuhanyzunk. Az utolsó javaslatom, hogy ha ledes zuhanyrózsátok van, ne gyönyörködjetek közvetlenül alulról felfelé bámulva a színekben. Erre azért hívom fel a figyelmeteket, mert amikor Kajlát megkérdeztem, tetszik-e neki az új cucc, azt mondta,
"nem jó, belefolyt a víz a szemembe".

2016. március 14., hétfő

Ennyike

Ma voltunk a Pagonyban, kábé másfél évig mást nem tudunk tenni, mint néha körülnézni, amiben nincs túl sok érdekes, de a pontos dokumentáció kedvéért mutatok pár képet.


A kecske földi maradványai még mindig ott vannak, egyre erősödik bennünk az elhatározás, hogy arra a helyre építjük majd a házikót.

Van azért olyasmi is, ami él.

Katicák

Ibolya

Téltemető

És végre egy jól sikerült szelfi. Tekintve milyen tériszonyos vagyok, és milyen rozoga a magaslesünk, ez egy nagyon bátor kép a birtok egy részéről és rólam.


2016. március 7., hétfő

A kép igazi címe

Földbirtokos úr és földbirtokos asszonyság pezsgőt bont
(az eredeti feliratot nem tudtam leszedni)

2016. március 2., szerda

Még egy gépházas poszt

Kedves Olvasóimat tájékoztatnom kell arról, hogy (remélhetőleg csak átmenetileg) beállítottam egy előzetes moderálást, mivel megtalált valami pszichopata, akivel nem lehet szépen beszélni, és csúnyán sincs semmi értelme. Ez a névtelen illető képtelen felfogni, hogy ha vendégségben van, akkor illik udvariasan viselkedni, és nagyon gáz, hogy beront a lakásba sáros cipővel köszönés nélkül és elkezd válogatott sértéseket vagdosni a háziasszony fejéhez, majd amikor kitessékelik, akkor megállapítja, hogy lám itt nem bírják a kritikát.
A hozzászólásait mind egy szálig töröltem, mert úgy érzem, a bloghoz és a blog olvasóihoz méltatlan az a primitív, bárdolatlan stílus, amit használ. Mindemellett küldetésének érzi tájékoztatni az olvasókat arról, ki vagyok én. Nos, igen kevés guglizással ezt bárki kiderítheti. Nem azért vagyok Anyus, mert titkolnivalóm lenne, hanem mert ez a blog-játék része. Aki ismer a valóságban is, az tudja, hogy semmit nem ferdítek el a blogban. A munkámat pedig sem a bloggal, sem a magánéletemmel nem szoktam összekapcsolni (tehát mondjuk nem osztom meg a cikkeimet az úgynevezett közösségi oldalamon), de ez nem jelenti, hogy amikor - szegény névtelen megfogalmazása szerint - "zugfirkászként" tevékenykedem, akkor valami tudathasadásos állapotban lennék, és mást írnék, mint amit valójában gondolok.
Arról sem kell lerántania a leplet, hogy eredeti végzettségem állattenyésztő, mivel például ezt is elmeséltem már itt. Bár ő szitokszóként használja, nem hinném, hogy szégyellnem kellene a diplomámat, vagy, hogy ne lenne jogom a másodikként megszerzett szakmámban dolgozni.
Azt azért be kell vallanom, megviselt kicsit a támadása. Nem azért, mintha bármi igazságalapja lenne, hanem mert ilyen mélységes gyűlölködést már rég, vagy tán még sosem tapasztaltam. Lám, erre képes a világháló "csodás" szabadossága. Sajnos semmilyen engedély nem kell ahhoz, hogy valaki írni kezdjen, elég egy számítógép és egy internet-előfizetés. De valószínűleg az elmegyógyintézetekben sem korlátozzák a netezést, legalább is elég sok jel utal erre.
Egyébként arra jutottam, hogy gyűlöletének oka az irigység lehet, amiről pedig azt gondolom, hogy felnőtt korban nagyon szánalmas dolog, és rendkívül alulfejlett személyiséget mutat. Ugyanis egy felnőtt embertől már elvárható, hogy átlássa: irigykedni ostobaság, hiszen sosem tudhatjuk, hogy az általunk irigyelt valaki milyen nehézségeken, fájdalmakon küzdötte már át magát, és mennyi szenvedés vár még esetleg rá. Abban sem lehetünk biztosak, hogy mi az ő helyében boldogok lennénk-e egyáltalán.
Önkontrollt vesztett pszichopata embertársamnak mindenesetre azt javaslom, forduljon sürgősen lélekgyógyászhoz, mert az állapota csak rosszabbodni fog. Tényleg.