"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2016. március 17., csütörtök

A lovaglás mindent gyógyít, a hipochondriát is

Párductermetű már harmadik napja hevert a kanapén fakó arccal, semmibe révedő tekintettel, nyögve és sóhajtozva, mert borzalmas torokfájástól szenvedett, annak ellenére, hogy a háziorvos semmiféle elváltozást nem talált a mandulái környékén. Ma reggel már nem bírtam tovább nézni lassú amortizációját, és rávettem, hogy jöjjön el velem lovagolni. Már akkor jobban lett, amikor kiléptünk a lakásból, a lovon pedig egészen kivirult, és jót nyargalásztunk az erdőben. Nagyon büszke voltam az ötletemre, egészen addig, amíg hazaértünk, a gyerek pedig nyögve és sóhajtozva elhevert a kanapén, mondván, mindene fáj a lovaglástól.
(Azért a viszonylag egészséges arcszíne megmaradt.)

3 megjegyzés:

  1. Hát én egy kimondottan jámbor lélek vagyok, de hogy mennyire gusztustalanul tudok irigyelni mindenkit, aki vidáman tud nyargalászni!!! Én is akaroook. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is csak azóta megy, mióta huculjaink vannak.

      Törlés
    2. Ehhez fűznék egy kis magyarázatot.
      Szóval én tényleg a világ legbénább lovasa vagyok, mindig féltem vágta közben (nagyon sokat estem), sosem éreztem biztonságban magam. Amikor két éve megkaptam Cukit, félig nyers volt, a tenyésztője instrukciói alapján kezdtem lovagolni, félórás utakkal és hetente emeltem öt percet, és szőrén mentem h biztosan ne menjek többet, ne terheljem túl. Rövid egyenes szakaszokon kezdtük a vágtát. Közben pályán is foglalkoztam vele edzővel, és pár hónap múlva eljutottunk oda h már biztonsággal ment három jármódban és kezdett jó kondiban lenni. Néha nyeregben is ráültem, de valahogy nem éreztem olyan jól magam a sok szőrén terep után. Akkor találtuk azt az olasz patracot, amit azóta is használok. Olyan mintha szőrén ülnék, csak puhább, négy-öt órát is simán végigülök benne. Érzem a lovat, az izmai mozgását... Mióta ezzel járok, még sosem estem le, szerintem azért is, mert előre megérzem a rezdüléseiből ha például meg fog ugrani. És a vágta tényleg fantasztikus, sosem éreztem ezt a harmóniát, olyan nyugodtan nyargalászok kengyel nélkül, mintha hintalovon ülnék. De nekem ehhez a stabilitáshoz kellett legalább egy év rendszeres patracos tereplovaglás, és persze még közel sem vagyok elégedett magammal. De nagyon élvezem.

      Törlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.