"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2016. július 5., kedd

Nincs mindig második esély

Ma az történt, hogy amint a tök érdektelen és haszontalan, viszont ehhez képest aránytalanul stresszdús munkámat végeztem, pontosabban éppen sétáltam a tök érdektelen és haszontalan munka helyszínére, egyszercsak galád módon fejbebaszott a múlt, de úgy, hogy azóta is sajog. Mert beléptem egy kapun, amelyen huszonnyolc évvel ezelőtt kellett volna belépnem, de nem tettem, mert nem hittem magamban, és mások sem hittek eléggé bennem. És huszonnyolc évig ez nem fájt, mert azt gondoltam, úgyse ment volna, de most hirtelen azt éreztem, DEHOGYNEM BAZMEG! Sőt, még az is átvillant rajtam, miért ne próbálhatnám meg most, hiszen hallani ilyen fantasztikus időskori pályamódosításokról, végül is csak akarat és idő és energia kérdése... Aztán visszatértem a földre, és maradt ez a bosszantó melankólia, egy rossz döntéssel elcseszett életről, ami persze marhaság, mert sosem tudjuk, mi lett volna ha, viszont most boldog és elégedett vagyok... általában. Olyan napokon, amikor nem mászkálok annak az egyetemnek a parkjában, ahol már sosem leszek hallgató.

8 megjegyzés:

  1. Nem tudom. Én 45 évesen kezdtem "azt" a bizonyost. Sokszor érzem úgy még ma is, milyen jó lett volna, ha 18 évesen ismerem magam és bátorítanak, hisznek bennem, akiknek hinnie lehetett volna....de valójában akkor meg kimaradt volna valami egészen más. Szóval jól van ez így, akkor is ha ezek olyan homályos és nehezen megfogalmazható dolgok. Ha kell, úgyis megteszed Te is azt a lépést, amit emlegetsz:) Viszont semmi nem véletlen....:)

    VálaszTörlés
  2. Na...ezt igaziból emailben kellene, mert nagyon személyes.
    Hétfőn voltam ott, egy egész álló napig, ahol 15 éve egy évig. Annak az egyetemnek az udvarán. Délkor már kétségbeesetten telefonáltam haza, hogy el kell onnan jönnöm, mert ott, a nagyszerű falak között én tiszta depressziós leszek....
    Folytatás a blogon :)
    .......
    Ezen kívül, nem is biztos, hogy kell az a második esély. Semmi sem történik véletlenül, így , ezen az úton lettünk ezek a nagyszerű emberek, amik vagyunk.
    Azon is azok lettünk volna, de ez más kérdés :)
    Minden jót! Szeretek itt lenni.

    VálaszTörlés
  3. En ugy, ahogy hajnal irja. Ma dr vagyok, masodik legidosebb voltam, es most imadom minden percet a munkamnak.

    Szoval szerintem sose keso.

    VálaszTörlés
  4. Mindig csodáltam azokat, akik munka és/vagy család mellett, esetleg már „vén fejjel” tanulnak, és eddig sem erőt, sem kedvet nem éreztem ehhez. Most igen, de sajnos ha végiggondolom a napjaimat, annyira nincs időm semmire, hogy egyszerűen csak az éjszakáimat tudnám feláldozni, mégpedig az összeset fel kellene, mondjuk tíz éven keresztül, és akkor még jön a pagony-projekt is...

    VálaszTörlés
  5. Én, amit kinéztem magamnak, anno, az nagyon magasan volt. Akkor. Lejjebb pedig, nem adtam. Végig másodrangúnak tudtam magamat, 36 évig. No, ekkor belefogtam. Nem abba, amit dédelgettem, de valami hasonlóba. Munka és gyerek mellett, egyedül. Elképesztő, milyen gyorsan felfrissült az agyam a tanuláshoz. 4,5 évig állandóan és éjjel-nappal tanultam. Iszonyú nehéz volt, mert egy betegség miatt, a memóriám majdnem lenullázódott. Nagyon szép eredmény lett az indexemben. Nagyon fájdalmas tanulság jött ezután: Nem lehet 41 évesen, kezdőként elindulni. Bibliában meg van írva: "Mindennek rendelt ideje van"
    Azóta is csak kallódok, mint előtte is. Mégsem bántam meg, mert tanulni jó! Jó, emberes munka volt! Elmúlt a kisebbségi komplexusom. Szerettem volna fiatalon, nappalis egyetemista lenni, előadásokat hallgatni. Nem sikerült, ez fáj(t).
    Még mindig vágyom arra a munkára, hivatásra, amit kiválasztottam gyerekként.
    Ha a szüleim, néhány erősebb nyaklevest adnak időben...

    VálaszTörlés
  6. Bobita, lehet. Nem minden szakmaban, nem minden elethelyzetben, de lehet.
    Pont ezt csinalom

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az enyém, pont ez a szakma, ez a körülmény volt. Az jó, hogy tiéd nem! :)

      Törlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.